A Nemzeti Sport tudósítása szerint sok külföldi résztvevője is lesz az október 12-13-i hétvégén megrendezésre kerülő 39. SPAR Budapest Maraton Fesztiválnak. A szervező Budapest Sportiroda arról adott tájékoztatást, hogy 107 országból mintegy 6000 külföldi adta már le nevezését az esemény előtti hétvégéig, így biztosan megdől az eddigi, 5400 fős rekord. Mindez azt jelenti, hogy a kísérőkkel együtt 10-12 ezer „futóturista” érkezik a rendezvény miatt Magyarországra.
A maraton mezőnyében a várakozás szerint minden második induló külföldi állampolgár lesz. De Magyarországon belül is komoly a verseny iránti érdeklődés, amit jól mutat, hogy ezer hazai településről neveztek eddig, és – a félmaraton kivételével, amely már korábban elérte a létszámlimitet – az utolsó héten is várták a további indulók jelentkezését.
Nem terveztem, hogy részt veszek a grandiózus futófesztiválon, de számos ismerősöm rajthoz fog állni. Nem irigylem őket (sem), mindjárt meg is mondom, hogy miért. Szeptember végén a Magyar Nemzet nevet viselő propaganda termékben Bayer Zsolt – SPAR-ügyekben (is) „szakértő” újságíróként – a következő eligazítást adta a bevásárló magyarságnak: „Egyszerűen hirdessünk bojkottot ellenük. Normális és tisztességes magyar ember mától be ne tegye lábát egyetlen Spar-üzletbe sem. Drágák is, szarok is, ráadásul aljas gazemberek is. Ezek ne új befektetéseket hajtsanak végre nálunk, hanem takarodjanak innen a büdös francba, de örökre! Szóval, adjátok tovább, terjesszétek, és vegyétek komolyan: mától nem megyünk a Sparba, soha, semmiért.”
Ha valaki nem tudná: a SPAR-nak az a „bűne”, hogy jogerősen pert nyert az Európai Unió Bíróságán a magyar kormánnyal szemben. A bíróság úgy határozott, hogy ellentétes az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely arra kötelezi a kereskedőket, hogy bizonyos mezőgazdasági termékeket meghatározott áron és előre meghatározott mennyiségben árusítsanak. Az EU Bírósága döntése szerint az árstop-rendelet sérti a szabad versenyt. A nemzetközi kereskedelmi vállalkozás (4 kontinens, 48 ország, 13 ezer üzlet) a per megnyerésével a többi kereskedelmi lánc érdekeit is védte, szolgálta, és felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad szó nélkül hagyni a verseny és piacellenes végrehajtó hatalom pökhendi packázásait.
Ettől az ítélettől nagyon bepöccent Nagy Márton, és ha a miniszter begerjed, akkor Bayer sem maradhat néma. A meghirdetett bojkott egyébként – azon túl, hogy rendkívül nívótlan megnyilvánulás – vélhetően nem igazán hatásos. A SPAR-t és a vásárlói körét nem befolyásolja, a lovagkeresztes bérfirkász pedig mehet lelkesen pénzt költeni a magyar kereskedelmi láncokhoz, amelyek semmivel sem jobbak a kiátkozott SPAR-nál. Nem olcsóbbak, nem szélesebb a kínálatuk, és semmivel nem korszerűbbek az üzleteik, mint az osztrák hátterű SPAR boltjai.
A „tisztességes magyar ember” tehát mostantól nem vásárolhat bármelyik üzletben, és – követve a logikát – nem is futhat olyan sportendezvényen, amely mögött a SPAR áll. Vigyázni kell, hiszen a mindig éber Szuverenitásvédelmi Hivatal könnyen kikérheti a SPAR Budapest Maraton Fesztivál futóinak rajtlistáját, és aki azon szerepel, az már nem alhat nyugodtan, mert valamilyen szinten SPAR-pártinak minősülhet. És aki az, az bizony megbízhatatlan és abnormális – legalábbis az ötös számú tagkönyv tulajdonosa szerint.
A vezérpublicista – a központi akaratnak megfelelve – durván letámadta a SPAR-t. Most még csak vásárlási bojkottot hirdetett, de utalt arra is, hogy a SPAR újabb itteni befektetéseire nincs szükség, és a cég minél hamarabb távozzon Magyarországról.
A SPAR Magyarország Kft. hazánk ötödik legnagyobb munkáltatója, kb. 14 ezer alkalmazottja van. Ha a bornírt bojkott-felhívás valamilyen oknál fogva mégis eredményes lenne, akkor a jelentős forgalom-visszaesés következtében sokak munkahelye kerülne veszélybe. A mindig jól helyezkedő tollnokot persze egyáltalán nem érdekli a dolgozók sorsa (bére, munkahelye, a munkavégzés körülményei), neki csak az számít, hogy kenyéradó gazdái mindig elégedettek legyenek vele.
Remélem, hogy a SPAR Budapest Maraton Fesztiválon részvevők örömmel és sikerrel futják le a kijelölt távot. De vannak, akiknek csak a szégyenteljes, verbális ámokfutás marad.
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.