Nemrégiben a Magyar Nemzet készített interjút a Gazdasági Versenyhivatal elnökével, amelyben Rigó Csaba Balázs annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az uniós bíróság szerint előrébb való a profit, mint az, hogy válság idején a nehezebb helyzetben lévő emberek is hozzájuthassanak az alapvető élelmiszerekhez. Úgy vélte: azzal, hogy az EU bírósága elmarasztalta a kormányt, megalázta a magyar fogyasztókat.
„Valóban hatósági megtorlásról van szó?” – tette fel a kormánypárti lap újságírója a kérdést Rigó Csabának, arra utalva, hogy a GVH néhány nappal korábban utóvizsgálatot indított a SPAR ellen, miután az beperelte a kormányt az EU bíróságán az árstop miatt, és azt meg is nyerte. (A per egész pontosan azért indult, mert a fogyasztóvédelem többször is, összesen milliárdos összegre bírságolta a SPAR-t, amiért szerinte nem tartott elegendő készletet az ársapkás termékekből).
„Dehogyis” – válaszolta a hivatal elnöke, majd hozzátette: nincs közük ahhoz, hogy a lépés egybeesett egy uniós bírósági döntéssel, amely „éppenséggel a SPAR egyik pere kapcsán tartalmazott a magyar államra nézve hátrányos döntést”. Megjegyezte ugyanakkor: „az ítélet egyébként megér néhány szót”.
Nos, az ítélet valóban megér néhány szót, csak kicsit másképpen, mint ahogyan azt az elnök gondolja. Ami a legszembetűnőbb, hogy a SPAR vezetőinek volt merszük visszaszólni. És nemcsak visszaszóltak, hanem nyertek is. Ez egy kicsit szerényebben volt előadva, elegánsan, nem úgy, mint a büntetésükről szóló csinnadratta. Ami ma Magyarországon unikum, és a legkevésbé sem a hosszú élet titka. De mégis ad egy kis okot az optimizmusra: lehet, hogy (különösen a felhívás után, miszerint tisztességes ember ezután ne menjen a jelzett üzletekbe vásárolni) deklaráltan lesz Magyarországon egy NER és Fidesz mentes bolthálózat?
Először is szögezzük le: az ítélet egyáltalán nem alázta meg a lakosságot, ugyanis akár van veszélyhelyzet, akár nincs, egy nagy áruházlánc raktáraiban mindig van megfelelő mennyiségű és választékú árukészlet, mert ha nincs, akkor a vásárlók szépen elpártolnak tőle oda, ahol van. A vásárló már csak ilyen. De nem vagyok biztos benne, hogy ehhez atyai utasításokra, főleg nem megtorló intézkedésekre van szükség. Még akkor sem, ha a piacgazdaság ma egyes gazdasági vezetők számára még mindig tanulandó, tananyag. Mert ami most van, az amolyan magyar módi, utasításos piacgazdaság megtorlással megspékelve, ami normális helyen nem létezik. Az a kereskedő pedig valóban menjen tönkre, aki nem áll két lábbal a földön, nem tájékozódik, nem készül fel az esetleges vészhelyzetekre.
A nagy ijedelem idején - igaz ez a Covidra és az ukrajnai háborúra is, amelyekkel az árstopot indokolta a kormány - bármelyik boltba mentünk is be, mindig lehetett azt és annyit vásárolni, ami kellett és amennyi elegendő volt. Nem biztos, hogy pazarlóan, de nem remegett bele a társadalom. Különösen azért, mert a békeidőkben is előfordult, hogy valami éppen nem volt kapható, de ahelyett valami más mindig került a szatyorba.
Na de a veszélyhelyzetnek nevezett, változatos okokra hivatkozva meghirdetett őrület felülírja a normális szabályokat, a teljhatalmú uraságok azt csinálnak, amit akarnak, például irgalmatlan büntetésekkel, vész-sarccal próbálnak meg cégeket térdre kényszeríteni. Vagy azért, hogy a láncot megkaparinthassák, vagy azért, mert a befolyt birságoknak már szépen megágyaztak. Emlékezzünk a mit mondunk és mit teszünk klasszikusára, ami egyes szám első személyben hangzott el, de a döntések is mintha így születtek volna.
Csakhogy az ritkán jut az intézkedők eszébe, hogy ha apránként is, de így a (nem) tisztelt vásárló fizeti meg a kormány látványos, politikai szempontból fergetegesen hangzó intézkedéseinek árát. Magyarán a kormány a kereskedelmi láncokra kirótt bírságokkal is gerjeszti az inflációt. Apróság, de része a nagy egésznek.
Ehhez jönnek még az egyéb, a veszélyhelyzetre és a világgazdaság állapotára hivatkozva meghozott, de leginkább a hozzá nem értésből fakadó - habár megváltóként felkonferált - gazdasági intézkedések, melyek következtében, óvatos becslések szerint is valahol 13 és 16 százalék közötti van a jelenlegi élelmiszer infláció, és ez ma a megélhetési költségeknek nem a 13 és 16 százalék közötti része. Ehhez képest a nyugdíjasok várhatóan 3,2 százalékos emelést kapnak, de ezt is úgy, hogy a körítés megalázó: ennyi az átlagos infláció. Lehet, de csak akkor, ha olcsóbb lett a lépegető exkavátor, és az javítja az átlagot.
Ez az, ami megalázó. Meg az, hogy még mindig hülyének néznek bennünket.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
