élelmiszer;főzés;WWF;biodiverzitás;

Csillag Richárd segítségével készültek a szezonális fogások

- Szélporozta menüsor

Érdemes lenne sokkal többféle alapanyagot használnunk a főzésnél, ezzel nemcsak magunknak tennénk jót, hanem az egész bolygónak. Erre hívja fel a figyelmet egy friss kampány.

Mindig boldog vagyok, ha nemcsak passzív résztvevője lehetek egy-egy sajtótájékoztatónak, hanem aktívan bevonnak az ismeretek átadásába. Pláne ha ez azt jelenti, hogy isteni ételeket lehet kóstolni, igaz, előtte ezeket el is kell készíteni. Na de egy gyakorlott háziasszonynak ez nem jelenthet problémát, pláne ha egy profi séf vezényli a munkát. Mielőtt azonban főzni kezdtünk volna Csillag Richárddal, a Lokal47 társtulajdonosával, Dedák Dalma mesélt arról a kampányról, amelyet a WWF Magyarország és a Felelős Gasztrohős Alapítvány indított.

Az elmúlt évtizedekben – főként a nagyüzemi termelés térnyerése miatt – az étkezésünk egyhangúvá vált. Bár 600-700 ehető növényfaj él Földünkön, nem használjuk ki ezt az óriási választékot, és a háztartások mindössze 30 fajt fogyasztanak nagy mennyiségben. Ráadásul a kalóriabevitelünk 90 százalékát 15 növényfaj adja. „A boltokban 1-2 fajta almánál, paradicsomnál, 1-2 fajta búzalisztnél többet ritkán találunk, pedig mind a bolygónak, mind az egészségünknek jót tenne, ha minél sokszínűbben étkeznénk” – mondta el Kiss-Szabó Eszter, az alapítvány kommunikációs vezetője. Ez az egyhangúság hatással van környezetünkre és az egészségünkre egyaránt. A kampány a biodiverzitás (biológiai sokféleség – a szerk.) fontosságára igyekszik felhívni a figyelmet.

Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője először egy virtuális játékra invitált minket: képzeljük el, hogy az egész tápláléklánc olyan, mint a jenga (egy építőjáték, amellyel egy tornyot kell építeni fablokkokból, majd azokat egyesével eltávolítani anélkül, hogy a torony összedőlne – a szerk.). Az élővilág elemei a kis építőkockák, amelyek nemcsak fenntartják a táplálékpiramist, de egyéb funkciókat is ellátnak, például a beporzást, a víztisztítást, a túlszaporodott vadállomány szabályozását. A képzeletbeli jenga során miközben kihúzgáljuk ezeket az elemeket, nemcsak meg kell próbálnunk egyben tartani a tornyot, hanem ezeket az egyéb funkciókat is el kell látnunk az eltávolított elemek helyett. Kínai videókban már láthatjuk, hogyan porozzák be a növényeket kézzel, mert eltűntek az ezt végző rovarok, de már nálunk is érzékelhető probléma a víztisztítás, amit a természet nem képes már elvégezni. Dedák Dalma közölte azt a megdöbbentő adatot, hogy egy nagyváros energiaszükségletének egyharmada a vízellátáshoz kapcsolódik.

A Diverzitás termőföldtől a tányérig kampány négy héten át járja körül a témát, és az élelmiszer-termelés egyes állomásain keresztül ismerteti meg velünk, hogyan kapcsolódik egymáshoz az élelmiszer-termelés és a biológiai sokféleség. Megismerhetünk olyan termelőket, akik különböző módon, de a diverzitást támogatva, fenntarthatóan termelik élelmiszereinket. Tippeket, információkat kaphatunk arról is, honnan szerezhetünk be sokszínű alapanyagokat, melyiket mire érdemes használnunk, és hogyan változott mindennapi ételeink beltartalmi értéke. Az online tartalmak mellett bele is kóstolhatunk a sokszínűségbe az alapítvány által minősített fenntartható vendéglátóhelyeken is, ahol egész októberben egy alapanyag több fajtáját ízlelhetjük majd meg.

A képzeletbeli játék után pedig következett egy valós kvíz, néhány kérdést kellett megválaszolni, és bár voltak nagyon egyszerű és vicces feladványok is, volt, ami kifogott rajtam is, másokon is. Ennek ellenére jutalmul a közös főzésben és kóstolásban mindannyian részt vehettünk. A menüsort úgy állították össze, hogy az alapanyagok nagyrészt szélporozta növények legyenek. Ezzel azt igyekeztek bemutatni, mi történne, ha a beporzó rovarok eltűnnének a Föld színéről. Elárulom: bár nagyon finom volt minden, azért igencsak meg volt kötve a kezünk, és még így is szükség volt némi csalásra, hiszen például a vörös- és fokhagyma is kiesett volna az alapanyagok közül, ha nagyon szigorúan veszik a szabályt. De hadd osszak meg egy receptet is végül, amihez mindössze három alapanyagra van szükség, az elkészítéshez pedig öt percre. Rizslapokat áztatunk be egyesével vízbe, amíg picit megpuhulnak (körülbelül fél perc), majd egy-két evőkanál ízesített gesztenyemasszát teszünk rájuk keskeny csíkban. A lapokat feltekerjük kis batyuvá, majd egy pici olajon, forró serpenyőben hirtelen körbepirítjuk. Ennél egyszerűbb gluténmentes „palacsintát” még nem ettek, de az egyszerűség és gyorsaság nem megy az íz rovására.

A Soroksári utat átszelő vasúti összekötő híd töltésének bontásakor bukkantak rá. Szombaton a helyszínen hatástalanítják.