Az Óz a csodák csodája című regényben Dorothyt a sárga köves út vezette el Smaragdvárosba, a nagy hatalmú varázslóhoz. Az elnökjelölteket azonban zöld bankókkal kirakott út vezeti el az áhított Fehér Házig. A pénz megszerzése azonban nem könnyű feladat, hiszen erről az adománygyűjtő kampány keretében maguknak kell gondoskodniuk.
Ennek oka, hogy a Demokrata Párt és a Republikánus Párt jelöltje az alsóbb szintű szövetségi és állami jelöltekhez hasonlóan kizárólag magánforrásokból érkező pénzeszközöket használhat fel politikai kampánya finanszírozására, az Egyesült Államokban ugyanis a politikai pártoknak nem áll rendelkezésére állami támogatás.
Átláthatóság szerint a kampánypénzeket ún. hard (kemény) és soft (puha) money típusú támogatásra osztjuk. Az előbbi mértékét törvényileg korlátozza és ellenőrzi a Szövetségi Választási Bizottság, amelyet az 1974-ben elfogadott Federal Election Commitee Act hozott létre. Hard money-nak minősül minden olyan adomány, amelyet magánszemélyek vagy a jelölti kampányok támogatására létrehozott ún. PAC alapítványok közvetlenül a jelölt kampányának juttatnak. Ez alapján a 2023-2024-es kampányciklusban egy magánszemély jelölti kampánytámogatása nem haladhatja meg a 3300 dollárt, míg a PAC alapítványnak adott összeg az 5000 dollárt.
A fentebbi adománytípussal szemben a soft money sokáig teljesen mentes volt a törvényi korlátozástól. Az ilyen támogatást a pártok a pártszervezet építésére, valamint a pártok által képviselt ügyek általános népszerűsítésére költötték, Ezek az adományok a magánszemélyeken kívül már vállalatoktól, érdekcsoportoktól, szakszervezetektől, PAC alapítványoktól is érkezhetnek és a szövetségi törvények nem korlátozzák az összegüket, ameddig nincs közvetlen koordináció a jelölt kampánya és támogatás elköltése között.
Érthető módon, a soft money támogatást kritika érte amiatt, hogy a pártok a szervezetük bővítésének és népszerűsítésének leple alatt valójában a jelöltjük kampányának szekerét tolják. Az átláthatóság hiánya miatt sokak szerint félő (volt), hogy a demokratikus kísérletére oly büszke USA politikai jelöltjei a népakarat szolgálata helyett vagyonos plutokraták bábjaivá válnak. Ennek orvoslására fogadták el 2002-ben a Bipartisan Campaign Reform Act-et, amelynek egyik szerzője a néhai republikánus szenátor és elnökjelölt, John McCain volt. A törvény elérte, hogy a pártoktól érkező „általános szervezetépítést” szolgáló költések is hard money kategóriába kerüljenek, illetve a vállalatok és szakszervezetek sem költhettek a számukra szimpatikus közösségi ügyek népszerűsítésére a választás évében. A tapasztalat ugyanis az volt, hogy ezek az államon kívüli aktorok tudatosan kampányoltak a saját tevékenységükre nézve előnyös politikai változás mellett. Amelyik jelölt az ügyüket képviselte, annak a kampányát – főként az előválasztási szakaszban - közvetett módon tudták segíteni.
Ezt a tilalmat lazította fel a Legfelsőbb Bíróság 2010-es Citizens United kontra FEC című mérföldkőnek számító ítélete. A Citizens United egy konzervatív non-profit politikai szervezet, amely 2008-ban dokumentumfilmet jelentetett meg Hillary Clintonról, aki akkor a Demokrata Párt előválasztásán mérette meg magát. A szövetségi választási bizottság álláspontja szerint a film negatív színben tüntette fel Clintont, így ha közvetett módon is, de kampánytevékenységnek minősül, amely tilos a non-profit szervezetek számára az elnökválasztás évében. A bíróság azonban szoros 5-4 arányban a Citizens Unitednek adott igazat, hiszen ellenkező döntés esetén a szabad véleménynyilvánítás jogát tartalmazó első alkotmánykiegészítés sérülne. A bíróság érvelése szerint ameddig nincs közvetlen koordináció a megjelent film és a jelölt kampánystábja között, addig a szervezetek a választás évében is korlátlanul kifejezhetik politikai véleményüket. A döntés így gyakorlatilag kiüresítette a nyolc évvel ezelőtti törvényt, amely éppen a pártokon átfolyatott obskúrus kampánytámogatások mértékét igyekezett csökkenteni.
A pártok tehát rájöttek, hogy a szabad a pálya: létrehozhatnak tőlük függetlennek nevezett szervezeteket, amelyek a koordináció hiányában korlátlan mennyiségű támogatást kaphatnak nemcsak magánszemélyektől, de cégektől és szakszervezetektől is. A kapott adományok mértéke mellett ugyanakkor a költéseiket sem korlátozza semmilyen szövetségi törvény, így elméletben végtelen mennyiségű dollárt költhetnek a velük szövetséges jelölt kampányára. Ezeket a donorokat nevezzük Super PAC szervezeteknek.
PAC vs Super PAC
A PAC (Political Action Commitee) egy olyan 1943 óta fennálló non-profit szervezeti forma, amely bizonyos politikai üzenetek hirdetésére hoznak létre magáncégek, szakszervezetek vagy egyéb érdekcsoportok. Támogatást előbbiektől nem fogadhat el, ellenben a cégek vagy szakszervezetek tagjaitól évente maximum 5.000 dolláros hozzájárulást kaphat. A kiadásaikat tekintve évente 5-10-15 ezer dollár maximumot állapít meg a jogszabály, amelyet az elnökjelöltek kampányára, az előválasztásra, vagy az országos pártbizottságok támogatására fordíthat. A Super PAC története azonban nem régi, egy 2010-es Legfelsőbb Bírósági döntés eredménye. Egy Super PAC korlátlan összegű adományt fogadhat el a természetes vagy jogi személy felajánlóktól és a költéseit sem korlátozza jogszabály. Ez a mentesség mindaddig fennáll, amíg a támogatás nem vándorol közvetlenül a jelöltekhez vagy pártokhoz, illetve nincs közvetlen együttműködés a jelölt csapata és a Super PAC között.
A kincsesládikákon is múlik a siker
A 2024-es kampányt is markánsan meghatározza a jelöltek rendelkezésére álló „warchest” (kincses ládika), amelyből költhetnek a november 5-i választásig. Joe Biden elnök júliusi visszalépésének bejelentése után órákkal a kampánystábja benyújtotta a szükséges dokumentációt a Szövetségi Választási Bizottságnak, hogy a továbbiakban „Harris for President” néven működhessenek. A formális elismerésnek azért volt jelentősége, mert Kamala Harris így megörökölhette kampánya számára a Biden által korábban összegyűjtött mintegy 95 millió dollárt. A bizottság zöld utat adott és a Harris-kampány a médiafelhajtás mellett pénzügyileg is repülőrajtot vett.
Augusztusban Harris már háromszor többet költött Donald Trumpnál, ám ezzel párhuzamosan több adományt is gyűjtött, így anyagilag kampánya az intenzív kiadások ellenére is pozitív mérleget mutat. A számok nyelvére lefordítva Harris augusztusban összesen 190 millió dollárt gyűjtött, míg Trump alig 45 milliót a Politico jelentése szerint. A költések terén pedig a demokrata párti alelnök 174-61 milliós arányban múlta felül riválisát. Ugyanakkor Harris induló költségvetésének és sikeres adománygyűjtésének köszönhetően 235 millió dolláros plusszal zárta a hónapot, amely mintegy 100 millióval több, mint Trump kampányának forrásai. Az AdImpact nevű reklámköltéseket figyelő oldal adatai szerint pedig mindez csak a kezdet. A demokrata kampány szeptember 3-ig legalább 933 millió dollár értékben költött el vagy foglalt le hirdetéseket, a republikánus oldal 485 milliójához képest.
Persze hiába rendelkezik gazdag forrásokkal egy jelölt, ha azokat nem a megfelelően helyen költi el. A Washington Post beszámolója szerint a demokrata és republikánus kampányok különböző államokra összpontosítják erőforrásaikat, bár stratégiájuknak közös pontja is van. Harris „legrövidebb” útja a győzelmet jelentő 270 elektori mandátumig az északi rozsdaövezethez tartozó Wisconsin-Michigan-Pennsylvania vonalon vezet. A Harrist támogató American Bridge 21st Century Super PAC eddig összesen 44 millió dollárt költött el vagy kötött le politikai hirdetésekre az említett államok. A Future Forward nevű másik Harris-párti Super PAC mind a hét billegő államban vásárolt reklámokat, sőt az osztott elektori rendszert használó Nebraskában a nyerhető Omaha Countyban is kampányolt.
A Trump-kampány számára kulcsfontosságú Sun Belt államok, így különösen a 16 elektori mandátumot hozó Georgia megnyerése. A republikánusok költségvetésük 18,6 százalékát költöttek eddig a déli államban a demokraták 10,5 százalékához képest. Ugyanezt figyelhetjük meg fordítva az északi Michiganben, ahol Harrisék 16,1 százalékos ráfordítása áll szemben Trump 11,5 százalékához képest. Abban azonban mindkét kampánystáb egyetért, hogy idén (is) a 19 mandátumot hozó Pennsylvania államon múlik az elnökválasztás sorsa. Ezt a meggyőződést a kampánykiadások számai is alátámasztják, hiszen mindkét stáb a legtöbbet erre az államra áldozott. A demokraták a kampányköltségvetésük 20,9, míg a republikánusok nem kevesebb mint 36,1 százalékát kizárólag ebben az államban költötték el.
