A világgazdaság növekedési gondokkal küzd, de megjósolható, hogy 2024 úgy múlik majd el, hogy - a klímaváltozás és a nagy méretű helyi háborúk egyáltalán nem lebecsülhető negatív hatásai ellenére - egy szürke esztendőnek bizonyul. (Amit az idén még az amerikai elnökválasztás bármilyen kimenetele sem befolyásol majd érdemben.) Mégis, ha beütjük a hírgyűjtő portálok keresőjébe a "brutális" szót, s leszűkítjük a gazdaságra, szép számmal rábukkanhatunk erre a szinte fokozhatatlan, "rendkívül nagy" értelmű jelzőre, pedig napjainkat nem jellemzi válság, de a közeledő recesszió árnya sem. Sokkal inkább a küszködés.
Ezért is csínján kell bánni az olyan megállapításokkal, hogy "küszöbön a brutál árrobbanás a magyar benzinkutakon". Ha ennek csak a fele is igaz, akkor az esztendő hátralévő hónapjait aligha úszhatjuk meg a kormányzat által már "letepertnek" tekintett infláció növekedése nélkül. Az MNB, mint a pénzügyi stabilitás megőrzésének őre, nem csak "elsősorban a pénzügyi tranzakciós illeték emelésének fogyasztói árakba való begyűrűzésének" korábban nem tervezett hatásával számol, de nem huny szemet az elsősorban a versenyszférát jellemző, a termelékenység növekedésének mértékét meghaladó béremelések felett sem. Vagyis egyértelművé teszik, hogy az esztendő hátralévő hónapjaiban a nyár végén tapasztalható, kis mértékű javulást követően ismét a növekvő pénzromlás időszaka köszönt ránk, így 2024-ben az átlagos infláció, ha minden jól megy, 4 százalék körül alakulhat. Ilyenkor, ha a jegybank következetesen ragaszkodik a 2021 második felétől alkalmazott és bevált kamatpolitikájához, akkor megáll a kamatvágásokkal, és nem csökkenti 6,50 százalékosra a rátát. Ők azonban a FED és az EKB hasonló lépéseit tekintették irányadónak, ami kétségtelenül meghatározó, ám a magyar infláció mértéke, most már ugyan nem látványosan, de még mindig gyakorta kilóg a sorból. A jegybank ezúttal ugyan nem brutálisan, de közeledett a kormány narrativájához. A változás szele?