„A múlt év februárjának* egyik estéjén – amint emlékezetes – merényletet követtek el a Fővárosi Operettszínház ellen. A merényletet, természetesen, ezúttal is ébredő brigantik által fölbujtott tányérsapkás diákok és soroksári parasztlegények követték el… A terv az volt, hogy a Fővárosi Operettszínház előadása közben lövöldözni kezdenek az ébredők, és az így keletkezett tumultusban a kívül álló ébredőbanda elállja a kijáratokat, és a menekülőket ólmosbotokkal összeveri." 1924. szeptember 25-én hirdettek ítéletet az Ébredő Magyarok Egyesületének szélsőjobboldali fajvédői ellen.
A száz évvel ezelőtti Népszavát szemlézzük. (*A lövöldözés 1923. január 16-án, kedden este történt.)
Ítélkeztek a Fővárosi Operettszínház merénylői fölött… – ezzel a címmel közölt bírósági tudósítási a Népszava száz évvel ezelőtt. „Adorjánt és a többi ébredővezért fölmentették, a többi vádlottak egy hónapi, nagyrészt nyolc napi fogház büntetést kaptak. Az ügyész megállapította, hogy ezt a merényletet és az ébredő magyarok készítették elő. – A soroksári svábgyerekek mint bősz turánok és egyéb érdekességek” – sorakoztak az alcímek.
A fiatalkorúak bírósága több, mint másfél évvel a Fővárosi Operettszínház elleni merénylet évfordulóján tartott tárgyalást Budapesten. Színe előtt mintegy húsz fiatalember állt. Ők voltak azok, akik 1923 januárjában felfegyverkezve jelentek meg a felújított Orfeum-épületben. A korabeli híradások szerint este háromnegyed kilenckor három fiatalember szaladt fel az emeleti karzatra. Röviddel az első felvonás vége előtt egyikük két lövést adott le a mennyezet felé, majd újabb lövések dördültek el, ugyancsak a mennyezetbe. Másnap, 1923. január 17-i számában a Népszava „Revolveres tüntetés a Fővárosi Operettszínházban” címmel írt a rendbontásról. Felidézték, hogy a főváros „kurzusvezetősége” korábban a külföldi tőke idecsábításában látta a felemelkedés lehetőségét, amikor azonban Ben Blumenthal amerikai befektető 1922-ben megvásárolta a Fővárosi Orfeum épületét, mindenféle mondvacsinált okból utasította el engedélykérelmét a hivatal. Végül a belügyminiszter adta ki a működési engedélyt.
Január 18-i számában „Frommer-pisztolyból, élestöltéssel lövöldöztek az Operett Színházban” címmel tudósított az attakról a Népszava. „Most, 24 órával a Fővárosi Operettszínházban lezajlott revolverlövések után már higgadtabban lehet foglalkozni az aljas merénylettel – írták. – Elgondolni is borzalmas, hogy mi történt volna, ha a pisztolylövéseket pánik követi, olyan fejvesztettség, amelynek esetleg nagyon sok áldozata lett volna.
Ebben a tervszerűséggel kidolgozott merényletben szerencsés momentum volt, hogy az első pisztolylövés után kigyúlt a csillár és a világosság meghökkentette a merénylők nézőtéren üldögélő cinkosait és megnyugtatta a közönséget.
A közönség közül többen a kijárat felé tódultak, azonban ebben a pillanatban előrelépett a színpadon Kosáry Emmy és a következőket mondotta a közönségnek: Kérem a közönséget, ne tessék megijedni. Én nő vagyok, egyedül vagyok a színpadon és ez bizonyítéka annak, hogy nem történt semmi baj. Mi a művészetet szolgáljuk és ez a mai eset csak arra buzdít bennünket, hogy a közönségünknek minél többet, minél művészibbet nyújtsunk. A közönség hatalmas tapssal honorálta a művésznő kijelentéseit, és mindenki nyugodtan leült a helyére.”
A beszámoló előrebocsájtott egy kérdést is: „Vajjon mit gondol a műveit Nyugat, ha tudomást szerez a merénylettel kapcsolatban arról, hogy a rendőrség pár lépésnyire van a színháztól és megtudja azt is, hogy kérő és figyelmeztető szóval fordultak az inspekciós rendőrtiszthez, hogy lehetően előzzék meg a támadást.”
Kiderült, s nem keltett nagy megütközést: az akció hátterében az 1918-ban alapított fajvédő Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) állt. Az antiszemita egyesület, amelyet 1918-ban alapított Eckhardt, Gömbös, Prónay és Héjjas, 1923-ig volt meghatározó a parlamentben és a közéletben. A zsidóság, mint faj ellen küzdő ébredők hivatalos jóváhagyással, felfegyverzett terrorszervezetté fejlődtek. A fajvédők célkeresztjébe nem véletlenül került ez a színház és ez az előadás – derül ki a korai lapokból: „Ébredő-körökben elhatározták, hogy a Fővárosi Operettszínház ellen, mely a külföldi zsidó Blumenthal tulajdona, merényletet kell elkövetni”. A műsoron lévő Olívia hercegnő című operettet keresztényellenesnek ítélték, ráadásul még a szövegkönyvet is a Fleischmannként született Földes Imre írta. (Földes és Buttykay Ákos operettjével nyitotta meg a kapuit 1922. december 22-én az átalakított teátrum, amely 1923. február 9-től játszik Fővárosi Operettszínház néven.)
A Népszava 1924. szeptemberi tudósításából megtudhatjuk: a színház elleni támadás régóta várható volt. A vezetőség értesült a készülő merényletről, és „amikor a több száz főnyi „ébredőbanda be akart törni a színházba, botokkal fölszerelt színházi munkásokkal találták magukat szemben, mire a sötétben gyáván megfutamodtak. A fölbujtókat és a főkolomposokat azonban kinyomozták és szerdán vonták őket felelősségre a budapesti törvényszéken. A fiatalkorúak bírósága tárgyalta az ügyet, mivel a vádlottak egy része kiskorú. Tragikomikus látvány volt, amint a 18 éves éretlen legénykék, a vádlottak fölvonultak, egy részük tányérsapkás diák, nagy részük pedig soroksári sváb parasztgyerek, csizmásan, jellegzetes kötött kabátjukban, rossz magyarsággal beszélve, komikusan erőszakolt katonás léptekkel, műdaccal és műbátorsággal, a fölkészültség lázával odaállnak a bíró elé és tagadnak, tagadnak mindhalálig, mint ahogy már ébredők ezt szokták. Néhányukon látszik a fanatizáltság, kiérzik beszédükön, mozdulatukon a lelkiismeretlen ébredő felbujtók mérgező munkája, a katonás, dacos mímelés, amint megvadították a sötét alakok ezeket a tudatlan gyerekeket.
Az ember megdöbbenve hallgatja, amint a beteg ébredőromantikának ezek a szomorú virágai lövészegyesületi összejövetelekről, kettős kereszt vérszövetségről, keresztény erkölcsről és hasonlóébredő jelszavakról beszélnek, amiket megjegyeztek maguknak az uszító gyűlések vérpárás levegőjében.
Verekedésre és gyilkolásra indultak ezek a gyerekek, revolvereket, fegyvereket, ólmosbotokat találtak náluk és mégis komikus, amint ezek a rossz magyarsággal beszélő soroksári sváb parasztlegények bősz turáni pózokban tetszelegnek. Az »újjáébredés« mérges gőzei páráztak a tárgyalóteremben.”
A tárgyalóteremben feltűnt egy 15-20 tagú, fiatalemberekből álló csoport, amelynek a tagjai tányérsapkával, fehér szegfűvel jelentek meg, és szorosan egymás mellett foglaltak helyet, a vádlottak közelében. Az elnök is észrevette a fölvonulást, és szigorúan kijelentette, hogy ha valaki a tetszését vagy nemtetszését nyilvánítja, kiürítteti a termet. Ezután megállapították a vádlottak személyi adatait: Adorján Géza, az ismert ébredővezér és „atrocitásmester” az első közöttük.
„Komikus volt, amikor Kaindel János nevű fiatalember foglalkozását kérdezte az elnök és ez kijelentette nagy büszkén, hogy ő a vitézi rend turáni regős csoportjának a tagja. A vádlottak között szerepel Márffy József, a hírhedt bombabandita is, akit a tárgyalás megnyitása után kísértek elő fegyházőrök a tárgyalásra. A sápadt arcú, rossz kinézésű bombabandita mosolyogva üdvözölte az ébredő társaságot. A vádirat elmondja, hogy a merénylet részleteit az ébredők IX. kerületi csoportjában beszélték meg. A vádirat fölolvasása után először Adorján Gézát hallgatják ki. Természetesen nem bűnös, nem tud semmiről semmit, most már nem tagja az ébredőknek —mondja. Okolicsányi szintén nem érzi magát bűnösnek.”
A vallomásokból kiderült: Palkó József rendőrségi díjnok nyitotta ki a színház Mozsár utcai kapuját, hogy betóduljanak azon az ébredők. Palkó tagadott, mint mindenki. Heffner Gyula, aki a soroksári parasztgyerekeket vezette a színház elé, kijelentette, ő csak hallomásból tudott az egészről, és a bajtársaival kíváncsiságból ment a színház elé.
„Hogy a soroksáriaknak mi volt a céljuk, arról nem mondhat el semmit – mondja –, mert ez a trianoni békeszerződésbe ütköznék. »Csak zárt tárgyaláson beszélhetek erről – jelenti ki nagy titokzatosan. Egyébként a Kettős-kereszt Vérszövetség ügyeiről van szó.
(Az elnök leinti: Ugyan kérem, nem tesszük magunkat nevetségessé, hogy ilyen ügyben zárt tárgyalásokat, rendezzünk.”
„Hozmetz Ferenc a legkomikusabb figura az összesek között, úgy lépked a bíróság elé, mintha díszmenetben menetelne. A mellkasát rettentően kitolja és minduntalan összecsapkodja a bokáját. Egyébként a vád szerint ő tette a színházban az első lövéseket. Lakásán Mannlieder-fegyvert, katonai pisztolyt, töltényeket találtak. Természetesen ő is tagad mindent. Blazsek Albin előadja zavaros, akadozó beszéddel, hogy csak hallott arról, hogy tüntetés lesz. Amikor elfogták, revolver, gumibot és két kés volt ennél az „ártatlan” fiatalembernél. A rendőrségen beismerte, hogy Heffner hívására jött be a fővárosba zsidót verni, de most tagad mindent.
Vallomása végén a tőle elkobzott fegyverek közül egyboxert reklamál, mert – mondja – erre szüksége van.”
