Múlt hét csütörtökön az X-en tett közzé posztot Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, amelyben bejelentette, hogy a Szolidaritási Alapból akár tízmilliárd eurót is képes folyósítani az Európai Unió, hogy támogassa a kelet-európai országokat az árvízi védekezésben és az újjáépítésben. A német politikus posztjában emojikkal jelölte meg sorban Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Ausztriát és Romániát – Magyarországnak nem jutott hely a posztban. Az ATV megkérdezte minderről Orbán Viktort a legutóbbi Árvízinfón. A miniszterelnök ironizálva előbb azt mondta, elképzelhető, hogy von der Leyen a nyugati országokhoz sorolta hazánkat, később viszont úgy fogalmazott, a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bajban Magyarország mindig csak magára számíthat. Az Európai Uniótól, illetve annak bizottságától érkező pénzt pedig egyébként is bizonytalan dolognak tartja.
- Hogy aztán majd valamikor, valaki, valahonnan, egy Ursula nevű hölgy, valami Európai Unió, meg a bizottság küld-e nekünk pénzt vagy segítséget, hát az olyan, mint a kutya vacsorája – fogalmazott a miniszterelnök, majd úgy folytatta, ha jön segítség, azt szívesen fogadjuk, de egyébként megvagyunk anélkül is, ha jön pénz, ha nem, az ország védve lesz. Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk. Komoly ország vagyunk, elvégeztük a munkát – hangsúlyozta Orbán, kiemelve, hogy nálunk a párbeszéd „hamuzsákokról” és az élő erőről szól, nem arról, hogy a külső segítségre várunk – utalva ezzel az osztrák és lengyel támogatási várakozásokra. Mint látható, a kormányfő percet sem pihen, ha csak alkalmat lel, belerúg az Unióba, ha kell, ha nem.
Droppa Györggyel, a Duna Kör és az Ister Kelet-Európai Környezetvédelmi Kutatóintézet volt vezetőjével készített interjút a Népszava, aki kijelentette: „ami ma Magyarországon a vízügyben történik, jó esetben is a XIX. század ismeretszintjét képviseli.” Droppa szerint az elmúlt évtizedekben teljesen leépítették Magyarországon a vízügyet. Úgy gondolja, hogy – miközben egyre nagyobb árvizek lesznek – ami ma a vízügyben történik, az jó esetben a XIX. század ismeretszintjét képviseli, az elmúlt húsz évben pedig egyetlen olyan döntés sem született, amely reagálna a klímaválságra. A szakértő kifejtette, hogy „mára teljesen szétverték a magyar vízügyet.”
Arról a javaslatról, hogy árvíz idején a vizet szükségtározókba engednék, elmondta, hogy több problémát generálna, mint amennyit megold. Ha áradás van, a víz egy részét ki kell engedni a töltések közül – de nem vésztározókba, hanem mélyen fekvő területekre, ahova magától is menne, ha nem lennének töltések, ahogyan azt Schweitzer Ferenc, a Földrajztudományi Kutatóintézet volt vezetője kidolgozta – magyarázta, hogy szerinte mi lenne a jó megoldás. Droppa arról is beszélt, hogy a Tisza mentén a Dunánál is súlyosabb a helyzet, de szerinte ezért csak mi vagyunk a felelősek. Úgy gondolja, a Tiszának nem az ereje túl nagy, hanem a döntéshozók tudása túl kicsi. Azt is elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben egyetlen olyan döntés sem született a magyar vízgazdálkodásban, amely reagálna a klímaválságra. Miközben az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárást, és egyre nagyobb árhullámokat hoz, a védekezés ma arra épül, hogy Orbán Viktor gumicsizmában kiáll a gátra, és ettől a víz apadni kezd. Szerinte azonban a magyar árvízvédelemben nem is az árhullám a legnagyobb veszély, hanem a jég. Ha egy száz méteres jégsziget megindul, derékvastagságú fákat, házfalakat is simán szétnyír. Emlékeztetett, hogy régen 12 nagy hajóból álló jégtörőflottánk volt, ma talán kettő-három van meg, azokon sincs vizsga, mozdíthatatlanok.
„A védekezés ma arra épül, hogy Orbán Viktor gumicsizmában kiáll a gátra, és ettől a víz apadni kezd”