Talán az újjáéledt főnixmadár metaforájával jellemezhetők az éles fordulatok, amelyeket Kamala Harris alelnök az amerikai elnökválasztási harcban az utóbbi hónapokban átélt. Joe Biden elnök mély árnyékában Harris páratlanul népszerűtlen volt. A november 5-i voksoláson – Biden alelnökjelölt társaként – biztos vereség várt rá is a Donald Trump - J. D. Vance republikánus kettős ellen. De a június végi, végzetes Biden-Trump televíziós vita mindent felülírt.
A demokraták kulcsfigurái heteken belül megpuccsolták Bident és az elnökjelöltségtől való visszalépésre kényszerítették, három és fél hónappal az elnökválasztás előtt. A főnixmadár ekkor támadt föl a hamvaiból: Harris azon melegében Biden helyébe ugrott, a bideni előválasztási küldöttek pedig távszavazással villámgyorsan a Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltjévé nevezték ki. Augusztus derekán a chicagói elnökjelölt-állító gyűlésen formálisan is Harris fejére helyezték a koronát.
A jelöltcsere erősen felvillanyozta a letört választási sereget, a demokraták ma már nem vereséget várnak, hanem egyre magabiztosabban Trump legyőzésében reménykednek. Az országos felmérésekben Biden Trumppal szembeni korábbi hátrányát Harris kisebb fölényre változtatta, amely azonban még a statisztikai hibahatáron belül van. Gyakorlatilag holtverseny alakult ki, a Harris-Trump meccs továbbra is nyílt. (Figyelembe kell venni, hogy Trumpot néhány százalékponttal rendszeresen alulmérik.)
Harris váratlan választási áttörése fölöttébb felkészületlenül érte a Trump-stábot, amely kampánystratégiáját a meggyöngült Bidenre alapozta. Jól látható volt ez a Harris-Trump televíziós vitában is, ahol a volt elnök nem tudott politikai fogást találni a riválisán. Pedig lett volna mit számon kérni az alelnökön, különösen a választókat legjobban foglalkoztató kérdések kapcsán, mint például a magas infláció által előidézett megélhetési válság. Hiába mutat újabban az inflációs ráta csökkenő irányzatot, az amerikaiak közel negyven százaléka (!) számára továbbra is nehézségbe ütközik a szokásos havi kiadások fizetése a magas és tovább emelkedő árak miatt. A lakosság csak alig ötöde érzi úgy, hogy ma jobban él, mint Trump elnöksége alatt.
Ott van továbbá a közvéleményt erősen nyugtalanító migrációs válság, a közel tízmillióra rúgó illegális bevándorló az utóbbi három és fél évben. A Biden/Harris-kormány ebben a kérdésben – a Demokrata Párt progresszív szárnyának nyomására – a republikánusok által élesen bírált „nyitott határok“ politikáját követte, s csupán ezen a nyáron hozott határozott intézkedéseket a mexikói határon elviselhetetlenné fajult migrációs káosz csillapítására. Harris eddig a kormány de facto „bevándorlási cárja“ volt, ám ebben a minőségében semmilyen kézzelfogható eredményt nem tud fölmutatni.
Ez az elnökválasztás a korábbiaknál is szorosabb lesz, amelyben minden egyes szavazat számítani fog. Elképzelhető, hogy a féltucatnyi bizonytalan kimenetelű, középnyugati és déli „billegő“ államban (Michigan, Pennsylvania, Georgia, Arizona stb.) néhány tízezer szavazat dönti majd el a végleges kimenetelt. Már csak kevesebb mint másfél hónap maradt a választásokig, a véghajrában még sok minden történhet. Mit kell Harrisnek tennie annak érdekében, hogy az utóbbi hónapok kedvező politikai hullámát meglovagolva november 5-én történelmet csináljon, Amerika első női elnöke legyen és egyúttal megakadályozza az autokratikus, megosztó hajlamú Donald Trump visszatérését a Fehér Házba?
Harrisnek mindenekelőtt vissza kell építenie Biden 2020-ban győztes antitrumpista választási koalícióját, amely az elnök politikai gyöngesége miatt szétesett. Különösen a döntő fontosságú fekete és latino kisebbség, valamint a fiatal szavazók körében történt leépülés. Tim Walz, a minnesotai alelnökjelölt új választókat hozhat a közép-nyugati rozsdaövezetből, de a „vidéki Amerikából“ is, ahol a demokraták roppant gyöngék.
Az utóbbi évtizedekben mindegyik szoros elnökválasztást a bizonytalan voksolók döntötték el. A nyerő politikai recept annak a jelöltnek a kezében van, aki a hátralévő hetekben a maga javára tudja mozgósítani az ingadozó a szavazókat a billegő államokban. A bizonytalanok súlya az összes szavazó tíz százalékára becsülhető, hozzávetőleg tizenöt millió embert jelent.
Kikből tevődik össze a bizonytalanok tábora? Vegyes a kép, de alapvetően fiatal, kevésbé iskolázott, alacsony jövedelmű, viszonylag apolitikus személyekről van szó. Számukra a gazdasági kérdések, az infláció, a megélhetési költségek és a bevándorlás a fő prioritás, amelyek kezelésére Trumpot Harrisnél alkalmasabbnak tartják. Az alelnököt viszont más kérdésekben látják jobbnak: egészségügy, abortusz, LGBTQ, környezetvédelem.
Harrist sok bizonytalan szavazó túl liberálisnak tartja. Ezért megnyerésükre az alelnöknek akkor van esélye, ha végképp felhagy radikális elvei hangoztatásával, és elmozdul a politikai centrum felé. Már több fontos kérdésben bizonyította, hogy megvan benne a szükséges politikai rugalmasság. Lemondott például az illegális határátlépés dekriminalizálásáról, az egészségbiztosítás teljes államosításáról, a rendőrség finanszírozásának korlátozásáról. A Kaliforniában radikális progresszívként elhíresült Harrisből a kampány eddigi szakaszában pragmatikus progresszív lett, esetleges elnökként pedig – Bidenhez hasonlóan – balközépen kormányozna egy alapvetően jobbközép beállítottságú országban.
The economy, stupid – hangzik a közismert washingtoni kampánybölcsesség. Ezt a választást is várhatóan gazdasági kérdések döntik majd el. Milyen konkrét gazdasági elképzelésekkel készül Harris az elnökségre?
Az alelnök eddig nem sokat hozott nyilvánosságra kormányzati programjáról. A hivatalban lévő elnök népszerűtlensége miatt a Harris-terv még csak említést sem tesz az eddig szupersikeresnek reklámozott Bidenomicsról. Helyette az opportunity economy (lehetőségek gazdasága) meglehetősen elnagyolt, propagandisztikus vízióját vázolja fel, amely azonban ténylegesen a Bidenomics továbbvitelét ígéri olyan területeken, mint például a gyermekek utáni adókedvezmények növelése, az orvosi adósságok eltörlése, bőkezű önrészesedési támogatás az első lakásvásárlóknak, adóemelés a gazdagok és a nagyvállalatok számára. (Ezzel szemben Trump elsősorban az adócsökkentés, a szoros határvédelem és a magas védővámok szükségességét hangsúlyozza.)
Különösen nagy figyelmet kapott a Harris-tervben a magas fogyasztói árak miatti megélhetési és lakhatási nehézségek leküzdésére kilátásba helyezett hatósági árellenőrzés, amely – szövetségi szinten – törvényileg tiltaná és büntetné a költségek által nem indokolt „árfelhajtást” az élelmiszerek, gyógyszerek és a lakásszolgáltatások körében.
A tervet éles kritika érte, mivel állami beavatkozással és pénzügyi támogatással akar minden jelentős problémát megoldani, miközben az esetleges Harris-kormány eleve fönntarthatatlan fiskális bajokat örökölne a jelenlegi adminisztrációtól (tavaly 7 százalékos volt a költségvetés hiánya, a GDP-arányos adósság pedig 123 százalék). Nyitott kérdés, hogy gazdasági tervével Harris magához tudja-e édesgetni a bizonytalanok kritikus tömegét a 93 elektori szavazatot birtokló hét ingadozó államban, amelyek többségében győznie kell, hogy begyűjthesse az elnökséghez minimálisan szükséges 270 elektort.
Ezidáig mindkét jelölt adós maradt átfogó kormányzati program felvázolásával, csak programrészletek láttak napvilágot. Úgy tűnik, hogy ebből a választásból a magas röptű víziók és programok versengése helyett inkább a kontrasztos politikai személyiségek viadala lehet.
Ha valóban így lesz, akkor a szavazók többségénél Harrisnek áll a zászló. A személyes „kedvelhetőség” mutatóit (jellem, empátia, vérmérséklet, szavahihetőség) illetően Harris utcahosszal vezet az exelnök előtt. Trump démonizáló, durván személyeskedő, a politikai infantilizmusba hajló kirohanásai (a legújabb címkéje: Kamala Kaméleon) valójában Harris javára válnak, és egy rendkívül szoros választáson könnyen eldönthetik a végső kimenetelt.
A szerző a Világbank volt vezető elemzője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.