A haza elgonoszulása

Iványival nézem az interjút, Friderikusszal, kétszer kikapcsolom, annyira elmegy a kedvem az élettől is, de aztán visszaülök, szemlélődő üzemmódba kapcsolok. Kár a kedvemet elrontani, senkinek sem segítenék vele, csak csatlakoznék a rosszkedvűek hadához.

 Az utolsó hónapokban bármilyen magyarországi kontaktom szóba került, mindenkivel csak valami kellemetlen történt, legyen az oktatás, kórházi élmények, szakmai problémák, hatósági kekeckedések, szimpla megélhetési anomáliák, avagy a gonosz szomszédok ármánykodása okozta konstans nihil érzés (a szomszéd bármely szakmával és viszonyrendszerrel felcserélhető). Rosszkedvű hely lett Magyarország. Szinte már szomjaztam, valaki számoljon már be arról, hogy jól van, végül a szüleim „futottak be”, akik nevetgélve utazgattak Somogyvámosra meg Kaposvárra fagyizni.

Skóciában élő szerzőnk a barlangászás és a skinheadsodrás mélységeit idézi humánussá lett barátjával egy kocsmában, Lida lánya pedig azt tudakolja a felnémeti megállóban, miért egyszínű mindenki, és aki más színű, miért szegény nagy eséllyel?