Az embernek, ha pénze van, akkor két dolgot tehet: takarékoskodik vagy fogyaszt. Mind a kettőnek van előnye. Nem nekünk, nem a politikusoknak a dolga, meg a közgazdászok dolga, hogy eldöntsék, hogy mit csináljanak az emberek a pénzükkel. Aki óvatosabb, az majd inkább megtakarít, aki bátrabb, az meg majd fogyaszt - mondta Orbán Viktor szeptember 13-án a Kossuth Rádióban.
Jól beszél a miniszterelnök: Ausztriában, Finnországban, Luxemburgban, Svédországban valóban így tesznek az emberek. Befektetnek, részvényeket vásárolnak, biztosításokat kötnek, nyaralókat vesznek Mallorca szigetén, vagy – nekem vannak ilyen közeli ismerőseim Németországban – nyugdíjas korukban minden évszakban (!) elutaznak egy egzotikus vidékre. Úgy viselkednek tehát a gazdag országok polgárai, ahogy a magyar miniszterelnök előírta. Megtakarítani vagy fogyasztani – istenem, micsoda súlyos dilemma!
Orbán úgy beszél, mintha nem Magyarországon élne, mintha nem Magyarország miniszterelnöke lenne, mintha nem tudná, hogy 2024-ben a teljes jogú öregségi nyugdíjak átlaga 230700 forint/fő/hó. A mediánnyugdíj értéke ennél alacsonyabb: 204300 forint, ami azt jelenti, hogy cca. 2 millió öregségi nyugdíjra jogosult idős honfitársunk közül 1 milliónak (!) 204300 forintnál alacsonyabb a havi járandósága. Ezeknek a 65 év feletti embereknek javasolta Orbán Viktor, hogy fogyasszanak (vásárlás, vendéglátóhelyen való étkezés, masszázs, utazás stb.) vagy - ha még maradt felesleges pénzük - befektetésekkel gyarapítsák vagyonkájukat. A gyógyszerfogyasztást nem sorolom a kellemes élményt jelentő pénzfelhasználások közé, viszont sokba kerül, nagyon sokba.
A szeptember 12-i Kormányinfón Gulyás Gergely miniszter elmondta, hogy ma Magyarországon mintegy 250 ezer ember keres minimálbért, viszont 750 ezren vannak, akik garantált bérminimumot kapnak. A minimálbér bruttó összege 266800 forint/hó/fő (nettó 177400 forint/hó/fő), a garantált bérminimum bruttó összege 326000 forint/hó/fő (nettó 216800 forint/hó/fő). Az álnaiv kérdésem pedig az, hogy mit javasol a kormányfő ezeknek a dolgozó embereknek, ha már megetették a gyermekeiket és kifizették a rezsit? Takarékoskodjanak vagy utazzanak el télen Ausztriába síelni, nyáron pedig pancsoljanak a Balatonban, esetleg az Adriai-tengerben?
A pályakezdőknek, a méregdrága albérletet fizető diákoknak, a közfoglalkoztatottaknak és a munkanélküli ellátásban lévő százezreknek is azt javasolja Orbán, hogy közülük az „óvatosabbak” takarékoskodjanak, a „bátrabbak” pedig fogyasszanak. Megdöbbentő, hogy a dúsgazdag magyar kormányfő milyen álságos válaszutat kínál a nehéz anyagi körülmények között tengődő honfitársainak. Nincs együttérzés, nincs szándék cselekvő szolidaritásra. Kötcsén meg is mondta a miniszterelnök: „Mi sose ígértük az embereknek azt, hogy minden problémájukat megoldjuk”. Ezt az ígéretet valóban maradéktalanul betartották!
A 9,6 millió magyar közül hozzávetőleg 2,5 millió polgárnak nincs választása, hiszen nem rendelkeznek elég forrással a minőségi fogyasztás fedezésére, és nem áll módjukban körültekintően forgatni a pénzüket. Orbán tehát hamis alternatívát kínál, mivel a fent felsorolt társadalmi rétegek számára egyik út sem járható. Marad nekik a bizonytalanság, a nélkülözés, az alapvető élelmiszerek megvétele és a kíméletlen rendszerességgel érkező közüzemi számlák kifizetése. Kevéske jövedelmük kizárólag a létfenntartásra elég, semmi többre!
Ők most az orbáni besorolás szerint vajon hova tartoznak: az óvatosak vagy a bátrak közé? A megfejtés, a szomorú válasz a következő: a kormányfő lelke mélyén sajnos azonosulni tud a Lázár János-i gondolattal, miszerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér". Aki ugyanis nem fogyaszt és nem takarít meg, annak bizony semmije nincs. Annyit is ér. Lélegzik, él – egyik napról a másikra, és szorongó szívvel várja a holnapot.
Itt tartunk.
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.
Megdöbbentő, hogy a dúsgazdag magyar kormányfő milyen álságos válaszutat kínál a nehéz anyagi körülmények között tengődő honfitársainak.