Orbán Balázs harmadszor is vitára hívja Magyar Pétert, amit – nagy eséllyel – Magyar harmadszorra is elutasít. Hogy joggal, okkal-e, ezt ki-ki eldönti a maga politikai ízlése szerint, az viszont már nem ízlés kérdése, hogy Orbán Viktor lassan húsz éve nem hajlandó vitázni senkivel. Most például, a Tisza Párt elnökének felvetésére – hogy tudniillik neki Viktorral volna dolga –, csak annyit válaszolt: miről? Mármint miről kellene vitáznia. A kihívó erre tizennyolc konkrét témát ajánlott, a többi között olyan kínos területet is, mint az európai ügyészséghez való csatlakozás elmaradását – a kérdés szerint a vej, Tiborcz miatt.
Hogy Orbán Balázs pontosan mit akarna közölni, politikai igazgatóként Magyarral, az nem teljesen világos, tekintettel arra, hogy a szerepe sem teljesen átlátható. Azon kívül ugyanis, hogy időnként ad egy-egy nyilatkozatot, fogalmunk sincs, miben áll az ő igazgatósága. De voltaképpen nincs is jelentősége; mindannyian tudjuk, hogy a főnöke egy önjáró ember, és bárki addig maradhat mellette, akár tanácsadóként is, ameddig százszázalékig kiszolgálja őt. Vagyis: Orbán semmilyen módon nem pótolhatja Orbánt. Nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy a miniszterelnök ma mit produkálna egy valódi vitahelyzetben, olyan szituációban, amikor visszaszólhatnak neki, amikor cáfolhatják a hamis állításokat.
Ne tévesszen meg bennünket, hogy legutóbb; Kötcsén, Orbán Viktor megállt és válaszolt újságírói kérdésekre; itt is csak utólag lehetett tisztázni mely felelete volt hamis, melyikben voltak torzítások, túlzások, hadd ne mondjam: hazugságok. És az utólagos cáfolatok a Fidesz elnökét nem zavarják, ő a pillanatot akarja megnyerni, azt a benyomást erősíteni, hogy változatlanul a frappáns válaszok mestere. Amúgy: a Magyar által megadott témakörökre fel is lehetne előre készülni; kár hogy soha nem fogunk rájuk választ kapni. Sem vitában, sem azon kívül.