A rövid távú lakáskiadás a sharing economy, vagyis a közösségi, megosztásos gazdaság üdítő és fenntartható nemzetközi modellként szerzett nevet két évtizede. Sokáig mindenki jól járt, és „pénzénél volt”: az is, aki ingyen lakott a világ bármely táján egy családi otthonban, s az is, aki az övét használta ez idő alatt. A banki kamatok mélyrepülése idején azonban sokan rájöttek, hogy a rövid távú bérleti piacon lakások tömegét forgatva busás haszonra tehetnek szert. Cserébe betettek a lakásbérleti piacnak, a hosszú távra bérelhető helyek száma drasztikusan lecsökkent, az árakat az égbe lőve, robusztus lakhatási válságot kreálva a fővárosban.
Az Airbnb-piac ismét hangos. A belvárosi buliturizmus alaposan megpróbálta a társasházak lakóit. Voltak, akik hasznot húztak belőle, az ott élők pedig elszenvedték a brit (vagy bármilyen) legénybúcsúkon messzemenőkig érthető, de nagy dózisban megterhelő dévajkodást. Terézváros a minap népszavazáson kérdezte meg a lakókat: akarnak-e Airbnb-nagyhatalom maradni. Kiderült, nem akarnak. A kormány, megneszelve a népakaratot, Szentkirályi Alexandra hangján tett hitet: úgy szigorít, ahogy az emberek akarják. Ám ahogy gyakorta, ennél most is valamivel cizelláltabb megoldás kellene.
Kilencvenhat másodperc
Mindeközben Erzsébetvárosban különös elszántság lett úrrá egy Barcsay utcai társasház lakóin. Talán maguk is meglepődtek önmagukon: a 48 „albetét” lakóinak felét sikerült összetoborozni egy emberes biztonságtechnikai feladatra. Egy Airbnb-lakás elviselhetetlen közönségét, valamint az utcáról betörni szándékozókat és életvitelszerűen kábítószert fogyasztókat kellett megregulázniuk.
– A mi Barcsay utcai társasházunkban, a Madách Gimnáziummal szemben két fronton kezdődött a mélyrepülés – meséli Andor, aki Norberttel, Roxánával és Afroditével idézi fel a közelmúlt történéseit. –
Egy általunk korábban nem ismert tulajdonos igencsak furcsa cégnek adta át a lakás üzemeltetését, s így munka nélküli, droghasználó, gyanús alakok jelentek meg az ingatlanban.
Két nappal később máris betörtek egy lakásba, ami egy évtizede nem fordult elő. Mindennapossá váltak az esti ajtóberúgások, az alufóliadarabok a folyosókon, a használt tűk és a bódult alakok, akik a belső lépcsőházban vagy a cselédlépcsőn álltak olyan lelki nyugalomban, mintha nálunk laknának.
Andor úgy látja, olvasva a különféle közösségi csoportokat, nemcsak őket érinti a budapesti utcák és házak biztonságromlása. A HÉV-vonalakon vagy az Örs vezér terén történt atrocitásokat látta a médiában, de úgy érzi, az V., VI. és VII. kerület történései is legalább ilyen súlyosak. Szerinte ennek nincs köze a bulinegyedhez.– Itt inkább arról van szó, hogy megnövekedett a közterületeken, az otthonainkat is érintve a drogosok, hajléktalanok, palackgyűjtögetők hada, akik korábban inkább csak zavaró tényezői voltak az utcaképnek. Mostanra egyre merészebbé váltak, mivel sem a hatóságok, sem az emberek nem tettek ellenük semmit a probléma hárításán kívül – véli Andor. Amivel semmiképpen sem a hajléktalanságot általában szeretné stigmatizálni.
– A hatóságokon lenne a hangsúly, mivel meg kell érteniük, hogy ha ez így halad, akkor a dolgozó emberek elköltöznek, vagy elkezdenek „önbíráskodni”.
Senkinek sem lenne jó, ha adófizetők tömegei kerülnének börtönbe, miközben azok, akik a létezésükön kívül semmivel sem járulnak hozzá a társadalmi együttéléshez, mi több, lebontják azt, boldogan élnek félprimitív állapotukban, a hatóságok által hallgatólagosan támogatva.
Andorék léptek, és egy hónap után megfékezték mindkét oldal (a lakáskiadói és -bérlői kör) előrenyomulását. Ehhez szerinte a háborúkban ismert taktikai lépések kellettek. Először is lakóközösséggé váltak, megismerték és szinte terápiás csoportként segítették egymást, hogy a garázdák által kiváltott (és a tehetetlen hatóságok által sem csillapított) dühöt konstruktívvá tegyék. A belépést is monitorozták: telefonra kötött mozgásérzékelőt telepítettek a bejárati kapuhoz, feltérképezve a szokásaikat. Alakítottak egy chatcsoportot a kommunikációra. Egyúttal megkezdődött a ház militarizálódása, lakók többsége legális önvédelmi fegyvereket szerzett be. Gázpisztoly, paprikaspré, lapátnyél került a háztartásokba.
– Az illetéktelenek három-négy felfegyverzett férfival és nővel találták magukat szemben – idézi Andor a háborúskodást. – Így sikerült az üvöltözésre, drogra, mosdóra, esetleg közös szexre vágyó elemeket percek alatt erélyesen kitessékelni a házból. A legjobb szintidőnk a kapu berúgása és a kirohanásuk között 1:36 volt. Ez azóta is rekord.
A rendőrség felé folyamatosan jelezték az eseteket (az ORFK válaszát lásd: keretes írásunkban). Legtöbbször negyven perc után értek ki, ami nem volt hatékony segítség. Az illetéktelen behatolók többször is azt mondták, mennek valakihez, vendégek. Mivel a lakók ismerték egymást, nem lehetett átverni őket. Kergettek el olyan csoportot, akiknek már füstölt az alufólia a kezében. Volt, aki a lépcsőn a tűt vette elő. A csúcsot viszont, mesélik, az a férfi döntötte meg, aki menekülésében a saját híg székletével mázolta ki a lépcsőházat.
Gerillaharc a belvárosban
A bekóricálások, mondják a lakók, egy hét után ritkultak, mostanra a kapu megerősítésével teljesen megszűntek. Éjszakánként olykor még lehet hallani, ahogy megpróbálják berúgni a kaput, aztán haladnak tovább, hátha valamelyik bejárat enged nekik. A ház biztonsága mindegy másfél millió forintjába került a társasháznak.
– Felháborító, hogy a saját pénzünkön kell megvédeni magunkat, az éjszakai pihenőidőnket is feláldozva
– zúdul a panasz a fiatalemberből, aki beszél. – És az ilyen életveszélyes állapotok mellett a rendőrség egyes részei még mindig az autósokat és a gyorshajtást figyelik ahelyett, hogy az állampolgárokat közvetlenül fenyegető veszély elhárításán dolgoznának. Ez bizony fentről jövő, rendszerszintű probléma. A társasházunk előtt megfigyeltük és felvétellel igazolhatóvá tettük, hogy három személy fényes nappal fecskendővel lőtte be magát, mielőtt autóval elindultak a forgalomba. A 107-et hívva a diszpécser hölgy azt mondta, a vészhelyzeti vonal nem erre szolgál. Nem tudjuk, az Árpád hídi baleset után miért számít szokványosnak a drogos befolyásoltsággal vezetés.
A tulajdonost idővel jobb belátásra térítették. Nem ment simán ez sem. Sok időt rászánva feltérképezték az ingatlankiadás körülményeit, így a tulajdonos megszüntette a kapcsolatát a szobáztató céggel. Azt mondják: ha a rövid távú lakáskiadás feketén működik, akkor megszorongathatók a felelősök. Emellett, tudták meg, birtokvédelmi eljárást lehet indítani az önkormányzati jegyzőnél, így a korábbi állapot visszaállítására kötelezhető a tulajdonos, pénzbírság mellett. Ez ugyan sok eredményre nem vezet, de legalább zavarja az „üzleti tevékenységet”. Úgy látják, ez a napidíjas, Airbnb-nek nevezett szolgáltatás jogilag korántsem volt az, lakások szolgáltak a drogterjesztés és sokszor a -fogyasztás színhelyéül. Ebben a helyzetben felszámoltatható a tevékenység. Minden gyanús eseményt, ami beleütközhet a büntető törvénykönyv paragrafusaiba, jelenteni kell a rendőrségnek, javasolják, hogy nyoma maradjon az ügynek. Jegyzőkönyvet is kell kérni, mivel az később kikérhető.
A kialakult helyzet miatt további leveleket írnak az önkormányzatnak, helyi rendőrkapitányságnak, ÁNTSZ-nek, hogy a kerület tisztuljon meg.
– Elutasítjuk azt a kijelentést, hogy „minden rendben van”.
Felháborító a politika által sugallt és a köztereken észlelhető állapotok közötti különbség. Rendőrautókat alig látni, így ha valaki félelem nélkül akar mozogni, akkor szerez magának legálisan tartható önvédelmi eszközöket. Olyan, mintha egy vietnámi gerillaharc részesei lennénk, csak ennek a színhelye nem az esőerdőben van, hanem az utcákon, játszótereken. Az itt élők testi és mentális egészségét folyamatosan veszélyeztető emberek mellett elmegy a rendőr, rájuk sem pillantva. Egy idő után az a veszély is megjelenhet, hogy a társadalom adófizető rétege a kezébe veszi az irányítást, és önbíráskodni kezd. Ezt senki sem szeretné, de ez a folyamat az anarchia felé tart.
A Barcsay lakói most békésen isszák a kávét az udvaron.
– A PTSD-szindróma azonban a legtöbbünkben működik – nevetnek, és a nyakukba veszik a reggeli várost.
Jó tanácsok a Barcsayból
A Barcsay utcai társház lakói felajánlották, hogy tapasztalataik megosztásával támogatják a hasonló helyzetbe került tulajdonosokat. Ha tudnak, segítenek, akár tanáccsal, akár megoldási javaslatokkal, vagy egy-két megnyugtató szóval: nincsenek egyedül. A történeteket, kérdéseket a [email protected] címre várjuk, és továbbítjuk.
Niedermüller Péter: az Airbnb megtiltása csak a kiskapuk számát növelné
– Erzsébetvárosban még Terézvárosnál is nagyobb arányú a rövid távú szálláshelyek aránya az összes ingatlanhoz képest. Mit kezd ezekkel a problémákkal a kerület? – kérdeztük Niedermüller Péter polgármestert.
– A rövid távú szálláshelyek kiadásának problémája egy összetett, bonyolult kérdés egyik eleme – magyarázta Niedermüller Péter. – A háttérben az Erzsébetvárosban az elmúlt évtizedekben kialakult vendéglátó-struktúra és a Budapestre is hatással lévő tömeges turizmus áll. Előbbi szabályozásához 2019-ben hozzáláttunk, és létrehoztunk egy úgynevezett kritériumrendszert, amelyet minden olyan vendéglátóhely üzemeltetőjének be kell tartania, aki éjfél után is szeretné nyitva tartani az üzletét. Ez a vendéglátóhelyeket olyan intézkedésekre kötelezte (például a biztonsági szolgálat szerződtetésére, az üzletek hangszigetelésére), amelyek elsősorban a lakók érdekeit szolgálták. A szabályozást idén tovább szigorítottuk. Ami a rövid távú lakáskiadást illeti: itt erősen korlátozottak a lehetőségeink. Lényegében csak az ilyen módon kiadható napok számát határozhatjuk meg. Erzsébetváros azonban – még az ún. Airbnb-törvény elfogadása előtt – elfogadott egy olyan rendeletet, amely egy másik jogszabály részeként a társasház közgyűlésének döntésére bízza, hogy egy adott ingatlan, lakás használati módja megváltozhat-e az adott társasházban. Ezzel gyakorlatilag a ház lakóin múlik, engedik-e például Airbnb-szálláshely kialakítását.
– Ez azt jelenti, hogy Erzsébetváros nem tervez a terézvárosihoz hasonló népszavazást? Illetve mit szól a kormány most megszellőztetett szigorítási terveihez?
– Nem hiszünk az általános tiltásban, az csak a kiskapuk számát növelné. Álláspontunk egyértelmű: a rövid távú lakáskiadás szabályozásának vissza kell kerülnie az önkormányzatokhoz, mert az ezzel kapcsolatos problémák is itt keletkeznek.
– Szentkirályi Alexandra, a fővárosi Fidesz fővárosi elnöke nemrég olyan kijelentést tett, amely szerint „bármilyen döntést is hoznak az emberek (Terézvárosban), javasolni fogja a kormánynak, hozzon Budapesten és akár országosan is ennek megfelelő szabályozást”.
– Különös, hogy éppen a Fideszt sújtó napi botrányok idején érzi úgy a Fidesz, hogy „meg kell hallgatnia a nép szavát”, amikor egy a gazdaságot érintő fontos döntést készül meghozni. Eddigi tapasztalataink szerint az ilyen szabályozások nem az önkormányzatiságot hivatottak erősíteni, hanem a központosított döntéshozatalt. Amikor a kormány beleszól az önkormányzatok életébe, akkor általában elvesz valamit: a közoktatási intézményeket, a védőnői szolgálatot, fejlesztésre fordítható adóforintokat vagy éppen az építési hatósági jogköröket. Csak remélni tudjuk, hogy ezúttal valóban azokra bízzák a döntést, akik a problémákkal nap mint nap szembesülnek.
A rendőrség semmiképpen nem tanácsolja, hogy a lakók felfegyverkezzenek
Az ORFK Kommunikációs Szolgálata a következőket válaszolta kérdéseinkre.
„Az érintett társasházból több bejelentés érkezett a rendőrségre az elmúlt hónapokban. Volt, hogy a lépcsőházban illetéktelen személyt láttak, előfordult, hogy a rendőröknek lopás miatt kellett intézkedni, elfogtak körözött személyt, de olyan is történt, hogy az egyik lakást kiadták pár napra, és a többi lakó a bérlőket nézte betörőnek. Jelentettek be közlekedési balesetet, csendháborítást és kábítószerrel összefüggő bűncselekményt is. A rendőrök valamennyi esetben megtették a szükséges intézkedéseket, számos embert igazoltattak. A kerületi rendőrkapitányság egyenruhásai sűrűbben járőröznek a környéken, a körzeti megbízott pedig egyeztetést folytatott a társasház közös képviselőjével, illetve a lakókkal.
A rendőrség semmiképpen nem tanácsolja, hogy a lakók felfegyverkezzenek. Baj esetén továbbra is a 112-t hívják, a rendőrök bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja esetén azonnal intézkedni fognak. A VII. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője a körzeti megbízott számára a jövőben szorosabb együttműködést határozott meg a társasház közös képviselőjével.”
Kérdésekkel kerestük a Belügyminisztériumot is. A többi között azt tudatkoltuk, hogy a hatósági fellépésen túli, s olykor a rendőrség reagálóképességét, lehetőségét meghaladó kihívások kezeléséhez szükségét látják-e bármilyen (akár az állami szociális és egészségügyi ellátórendszert megfelelően támogató) jogszabálymódosításnak? Felvetettük azt is, hogy ugyan a kormány politikai Budapest-leckéztetése véleményes fogalom, de a rossz viszony tény: téved, aki ilyen faktort észlel a háttérben?
Amint választ kaptunk, közöljük.
