csak másképpen csillognak
ezen az estén
nincs szaglása az égnek:
orrtalan felhő
formájában vicsorog
az illatos világra.
mesterséges fény
jelzi csupán felé egy
kacsintással, hogy
amit így köp le közénk,
az is alkalmazkodik,
ahogy minden föld
és ég között létező
erő. innen már
nem kell miért aggódni,
minden javítja magát.
néma szörny belső monológja
rácsodálkozom
a világra, míg tátott
számnál birkákat
terel egy koraérett
suhanc. okos kapuőr.
magától érzi,
hogy egy barlang sosem véd
feltétel nélkül.
tátott szájjal könnyű, de
ha becsukom, nyelnem kell,
onnantól pedig
már nem lehet visszaút:
a birkák mellett
elkerülhetetlenül
nyelem köveimet is.
ha beszélhetnék,
azt üzenném a lelkes
ifjú titánnak,
hogy ne nőjön fel soha,
tartsa mindig a határt,
de most idő és
időtlenség egyszerre
présel a belső
irányba. nincs olyan lény,
aki végignézhetné:
egyszerre omlik
be suhanc, birkák, büszke,
törhetetlen kő,
és a körénk rendezett
csodálható nagyvilág.
