A streaming, azaz az online vetítés műfajától eleinte ódzkodott a szakma és a közönség is. Aztán a covid gyakorlatilag „megoldotta” a helyzetet, a színházak bezárásával kulcsfontosságúvá váltak az ezzel foglalkozó platformok, köztük az eSzínház is. Hogy látja, a műfajnak ma milyen az elfogadottsága?
Pontosítanék, a covid nem megoldotta a helyzetet, hanem rávilágított arra: ez egy izgalmas terület, amiben számos lehetőség rejlik. A karantén időszakában boldog-boldogtalan elkezdett streamelni, mondván, hogy nem jut közönséghez, kiteszi, amije csak van. Ez két szempontból volt káros: egyrészről nem érdemes mindent kitenni, mert nem minden alkalmas a streamre, másrészt a legtöbb felvétel ingyen volt elérhető. Ez utóbbi súlyos hiba, hiszen semmilyen kulturális tartalom nem születik ingyen, rengeteg ember nagyon sokat dolgozik azért, hogy egy előadás létrejöjjön. A streamelt verzióhoz legalább ennyi munka kell. Ma már olyan világot élünk, ahol az emberek az okoseszközeiken olyan tartalmakat fogyasztanak, amelyekben sok a pixel, pörgős a vágás, és ha nem azt látják, mint a Netflixen vagy az HBO-n, akkor csalódni fognak. Rá kellett döbbenni, ha mi úgy kezdünk el színházat közvetíteni, mint 1987-ben, annak az égvilágon semmi értelme. Arról nem érdemes vitát nyitni, hogy az online közvetítés jobb vagy rosszabb, mint az élő színház, hiszen ahogy mindenki, úgy én is a nézőterén szeretek ülni, ez nem kérdés. Az viszont kérdés: hogyan ültetem át az élő színházat streamre? Meg kellett találni a színházaknak is, és nekünk is, hogy mi az, ami izgalmas lesz a nézőnek, mi az, amit ezen a felületen értékesnek fog találni. A közönség ma már nem azt várja egy online közvetítéstől, hogy az első sorban üljön, hanem hogy részese legyen a történetnek, olyan dolgokat éljen át a síkkérpenyő előtt, ami a színházban aligha lehetséges. Egy jó stream esetén a produkcióban maga az online adaptáció egy fontos és innovatív dramaturgiai elem.
Egy külön narrátorként is kezelhetjük.
Mindenféleképpen. És ez a narrátor az adásrendező, aki felszkripteli az előadást, aki többek között egyeztet az előadás rendezőjével, aki újragondolja az egész produkció vizuális megjelenítését, sőt, magát a történetmesélést is. És amikor ebből valami új műfajiság születik, akkor annak van levegője, tere, akkor ott elindul valami igazán izgalmas és inspiráló. Mondok erre egy példát: ma ha a Katonában odamegy valaki az offline falhoz, leveszi a színlapját a Találkozás című előadásnak, azt sem a Kamrában, sem a nagyszínpadon, sem a Sufniban nem láthatja, csakis nálunk. Az eSzínház inkubátor programjának keretében létrejött egy olyan alkotás, amit bepróbáltak, megcsináltak a színházban, viszont csak és kizárólag az online térben érhető el és működik, ráadásul piszok jól.
Azonban azt is látni kell, hogy ez egy evolúció, mert a színházaknak is rá kellett jönniük, hogy a streaming ma már nem csupán egy hibrid modellnek a része, hanem egy önálló műfaj, ami másként szólítja meg a közönséget.
És mit mond a nézőszám?
Kialakult egy stabil közönség az eSzínházban. Mi a covid előtt indultunk, a covid alatt egy semmihez sem fogható érdeklődés övezte a színházi streaminget, a járvány után értelemszerűen volt egy hatalmas beesés, azóta viszont tart az organikus fejlődés. Bárhonnan streamelünk, a nézők 60-70 százaléka sosem fog ott ülni az adott színház nézőterén, mert legtöbbször épp a földrajzi távolságok miatt nézi otthonról azt az előadást. A fesztiválnál pedig igazán egyedi reflektorfénybe kerül az eSzínház, olyankor jelentősen megnövekszik úgy az érdeklődés, mint a nézőszám.
Mi alapján kerülnek be előadások a fesztiválra?
Mi nem válogatunk és nem kérünk nevezési díjat sem. A színházakra és a társulatokra bízzuk, döntsék el ők, mi az, amit érdemesnek tartanak megmutatni ország-világnak. Mindig az elmúlt két évben született előadásokat vagy újragondolt, streamre adaptált produkciókat várjuk, továbbá annyit írunk csak elő, hogy prózai, gyerek és ifjúsági kategóriában lehet nevezni. Elenyésző a visszautasított előadások száma, a színházak tudják, miért jönnek, milyen pályaművet érdemes hozni. A visszatérő „törzsszínházak” mint a Radnóti, a Katona, az Örkény, a Vörösmarty, vagy éppen a Weöres Sándor Színház mellett minden évben számos új teátrum próbálja ki magát az eSzínház Fesztiválon.
Idén kilenc fővárosi, három vidéki és két határon túli színház nevezett az eseményre.
A fesztivál elismerései a streaming kivitelezését vagy a színházi előadást értékelik?
Vannak szakmai díjak, de a közönség is szavazhat a legjobb előadásról, így valóban a nézők ítélik a oda a fesztivál Közönségdíját. Nem lehet szó csalásról, kizárólag olyan néző szavazhat, aki legalább belenézett az adott előadásba. Ami a szakmai díjakat illeti, a legfontosabb a legjobb digitális adaptáció díja, ez szól kifejezetten arról, hogy melyik színházi előadást sikerült a leginnovatívabban átültetni az online térbe, a legjobb női és férfi főszereplő díját pedig nem kell magyaráznom. A legjobb látvány díja elég összetett, mert nem azt nézzük, hogy milyen volt az adott színház kelléke vagy díszlete, hanem ott már az operatőri, a filmes megvalósítás egyediségére koncentrálunk, különböző technikák, látványelemek összjátékára. A zsűri tagja egyébként Sodró Eliza színművész, Török Tamara dramaturg, Puskás Tamás igazgató-rendező, Závada Péter költő-drámaíró és jómagam. És vannak továbbá különdíjak, amelyeket az együttműködő partnereink, az Art is Business, a Könyves Magazin, a radiocafé és a Papageno oszthatnak ki.
Visszatérve az eSzínház kínálatára, melyik a legnépszerűbb műfaj?
Műfajok alapján nem szoktuk ezt szondázni, és talán nem is érdemes. Azt tudom mondani, hogy akkor vonz több nézőt egy előadás, ha az új, egyedi és valamilyen oknál fogva érdekes. Az emberek általában szeretnek nevetni, tehát egy vígjátékot általában többen néznek meg, mint egy kortárs prózai előadást. Egyúttal számos kivételt tudok hozni, hiszen az egyik legnépszerűbb előadásunk például a Szegedi Nemzeti Színház produkciója, az 1984, amely egyszerre dráma és disztópia. Nincs egyértelmű recept azon túl, hogy az újdonság mindig vonzó, így például az online premierek sokakat érdekelnek. És bár épp az újdonságot emeltem ki, fontos megjegyezni, hogy egy ilyen platform, mint a miénk egyfajta enciklopédiaként kell, hogy működjön. Azért dolgozunk, ezek a felvételek 20 és 50 év múlva is elérhetőek legyenek, amikor az alkotók egy része már nem is él. Ettől még oda kell figyelni a jelen időre, kell segíteni a kisebb társulatoknak is, hiszen itt adott esetben olyan kitekintést kap egy kis független társulat, amelyről ő a maga ötvenfős nézőteréről nem is álmodhat.
Hogy oszlanak meg a nézők, inkább a fővárosi közönség nézi a vidéki és a határon túli előadásokat vagy fordítva? Mire kattintanak a külföldi felhasználók?
A nézők nagyságrendileg 40 százaléka budapesti, 40 százaléka vidéki és 20 százaléka külföldről nézi az eSzínházat. Nagyon jó trend, hogy vidékről és külföldről egyre nagyobb az elérésünk, és törekszünk arra is, hogy egyre több tartalmat adjunk felirattal, audionarrációval vagy éppen jelnyelvi tolmácsolással. Büszkék is vagyunk arra, hogy éves szinten több mint 120 országból követnek minket figyelemmel. Az eSzínház Fesztivál ideje alatt pedig azt figyeltük meg, hogy még a szokásosnál is többen érdeklődnek az előadások és az ingyenes szakmai beszélgetés iránt külhonból.
Hogyan lehet új nézőket megszólítani?
Például sokszínű felhozatallal. Belátom, ma már némiképp megtévesztő név az eSzínház, hiszen nálunk nem csak színházat lát a néző, de könnyedén választhat a Zene Háza számos koncertje közül, továbbá elérhetőek táncelőadások, például a Budapest Táncszínház műsorából, és sorolhatnám. De ami a legfontosabb és örök kérdés: a fiatalok elérése. El kell fogadnunk, hogy a fiatal generáció az élete egy jelentős részét online éli. Vannak köztük olyanok, akik járnak színházba, de ez egy nagyon szűk réteg. Azt gondolom, a legtöbb fiatal azért nem jár színházba, mert épp elég tartalmat ér el az okoseszközén, és nem igazán tudja, milyen is a nézőtéren lenni. Ha én azt szeretném, hogy esélye legyen annak, hogy ő elmenjen és beüljön a színházba, akkor inspiráló tartalommal kell elérnem. És ezt melyik csatornán tudom elérni? Azon, amit ő használ. És épp erre alkalmas az eSzínház: az iskolákba, az okoseszközökre tudunk értékes kulturális tartalmat közvetíteni, így esélyt adva a fiatal generációnak arra, hogy rádöbbenjen, ez mennyire jó.
Infó: Az eSzínház Fesztiválra szeptember 20-a és 29-e között kerül sor az online térben. A negyedjére megvalósuló eseménysorozat működtetője az Alapítvány a Magyar Színházakért, együttműködő partnere az Art is Business, a Könyves Magazin, a Papageno, a radiocafé és a Színház Online.