;

időjárás;fecske;Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület;

- Sokkolta az állatbarátokat a tömeges fecskepusztulás, a szakemberek nem tudnak segíteni

Sokkolta az állatbarátokat a hétvégén, hogy ezrével hullottak el a költözés előtt álló madarak, különösen a Balaton környékén. Az extrém időjárás felkészületlenül érte az állományt.

„Nem lehetett volna rosszabb időpontot találni ennek a hidegfront-betörésnek a fecskék szempontjából” – nyilakozta lapunknak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. Ugyanis a magyarországi fecskeállomány szeptember 20. körül szokott elindulni a telelőhelye felé, és előtte készülnek fel a hosszú, több ezer kilométeres útra. A költés 98 százaléka augusztus közepéig véget ér, így a fiókáknak és a szülőknek van egy jó erős hónapjuk arra, hogy úgynevezett hiperevéssel feltöltsék a testük raktárait. Ez azt jelenti, hogy ezekben a hetekben jócskán a napi szükségletük felett fogyasztják a rovarokat, és ezt a pluszenergiát egyrészt zsír formájában tartalékolják, másrészt a repülő mellizmok tömegét növelik. A fecskék vonulási stratégiája olyan, hogy ha jó a kondíciójuk, 4-5 napon keresztül megállás nélkül repülnek, 50 km/órás sebességgel, naponta 1000-1200 km-t képesek megtenni, így 4-5 nap alatt megérkeznek Közép-Afrikába – részletezte a szóvivő.

Ez a rendkívüli időjárás tehát a felkészülési időszak „közepén” érte a madarakat. 

A Balaton térségében az a speciális helyzet alakult ki, hogy óriási mennyiségben rajzanak az árvaszúnyogok, ezért mind a magyar állományból, mind a felettünk éppen átvonulókból rengeteg fecske húzódott oda. Az időjárási radarok szerint a térségben pénteken 1,2-1,5 millió madár lehetett, az egész országban pedig összesen több millió – tájékoztatott a szakember. Hozzátette: a madarak érzékelik az időjárási frontok betörését már 2-3 nappal korábban, ezért időben el is tudnak húzódni előlük. Hogy mi az oka annak, hogy ennyi madár került most bajba?

Vagy rossz döntést hoztak, vagy egyszerűen nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elrepüljenek messzebbre. 

Ezt támasztja alá az is, hogy a madarak túlnyomó többsége idei fióka. Azonban Orbán Zoltán azt is kiemelte: bármennyire tragikusnak is tűnik most a helyzet, mivel a fecskéknek nincs állományszintű ragadozója, esetükben az ilyen szélsőséges időjárási helyzetek a legfontosabb állományszabályozók. Ilyenkor tömegével pusztulnak el a madarak. De bármelyik fajról is legyen szó, az adott évben lerakott tojások, illetve azokból kikelő fiókák akár 70-90 százaléka nem éri meg az ivarérett kort. Csak most ez az eset nagyon látványos a fecskék esetében, ezért is kapott akkora visszhangot – tette hozzá Orbán Zoltán.

Ilyenkor természetesen rengetegen követelik, hogy valaki segítsen már ezeken a madarakon, és sokan a maguk módján meg is próbálnak tenni valamit azért, hogy megmentsenek legalább néhány példányt. Ami azonban szinte lehetetlen küldetés a fecsketömegek esetében.

„Állományszinten sajnos technikailag nincs megoldás”

 – zúdította ránk a hideg zuhanyt a szakember. 

Ennek az az oka, hogy ha például feketerigókról lenne szó, az nem jelentene gondot, ugyanis őket elég lenne összegyűjteni, beereszteni egy nagy, fűtött csarnokba, élelmet és vizet tenni nekik, majd amikor három nap múlva jobbra fordul az idő, kiengedni őket. Vidáman elrepülnének mindannyian. A repülve táplálkozó fecske azonban nem tud tálkából enni. „Úgy képzelje el, mint egy csecsemőt, akit körberakhatok cumisüvegekkel, éhen fog halni. A fecske csak repülő rovarokat fogyaszt, így ha fogságban van, minden egyes példányt egyesével kell megetetni, kézbe fogva, csipesszel a torkán lenyomva a táplálékot, és ezt kétóránként ismételni. Vajon hány madármentő állomásra, hány emberre lenne szükség több millió fecske mesterséges táplálásához úgy, hogy erre csak néhány óra kínál esélyt? Ehhez képest partra vetődött ceteket menteni egy »szünidei matiné!«”

A szakember szerint korábban is voltak tömeges fecskepusztulások, csak a klímaválság előtt száz év alatt mondjuk három ilyen extrém szélsőséges időjárású év fordult elő, és az állományoknak volt idejük regenerálódni, most viszont már minden évben érik őket ezek a negatív hatások, és ezt már nem képesek tolerálni a fajok. „Olyan szinten tettük tönkre a környezetünket, hogy omlik össze a rendszer. Az emberek most szembesülnek azzal, hogy ennek ez a következménye. A fecskehelyzet mindennek a kvintesszenciája. Ilyenkor mindenki azt követeli, hogy valaki segítsen már. De én még nem találkoztam Valaki Bélával vagy Valaki Máriával. A Valaki – az mi vagyunk! Ha van rá megoldás. Néhány fecske, az állomány töredéke esetén meg lehet próbálni segíteni, de állományszinten ez sajnos nem lehetséges.”

Más tömegközlekedési útvonalakat is érint az áradás.