- Táborozás Magyarországon: véget vetnének a vadnyugati állapotoknak

„Táborokban majd’ mindnyájan jártunk, és legtöbbünk a gyerekeit is tervezi táborba küldeni, mégis a szocializáció e meghatározó színtere máig rendezetlen mind szakmai, mind szabályozási szempontból” – szól annak a petíciónak a bevezetője, amit eddig több mint 130, a területet ismerő szakember írt alá. Mint arról Nagy Ádám volt kutatóprofesszor, az Ifjúságszakmai Társaság elnöke egy szűk körű sajtóbeszélgetésen beszámolt lapunknak, ez esetben nem is volt cél, hogy több ezer aláírás összegyűljön, sokkal inkább az, hogy a táboroztatásban jártas, jó gyakorlatokat ismerő és alkalmazó emberek álljanak az ügy mellé, és ez sikerült. Mint arra felhívják a figyelmet, az idén nyáron közfigyelmet kapott tábori traumák – a karateedző által súlyosan bántalmazott kisfiú esete és a Budapesti Műszaki Egyetem egyik karának gólyatáborában alkalmazott szisztematikus abúzus – ismét felhívták a figyelmet arra, hogy a gyermek- és ifjúsági táboroztatás szakmai és etikai normái, minőségbiztosítása máig elégtelen.

Mint azt Trencsényi László címzetes egyetemi tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke jelezte, az úttörő mozgalom megszűnése után a táboroztatás jórészt piaci szolgáltatássá alakult, amire nagy a kereslet, hiszen a szülők egy jelentős része nem is tudja másképp megoldani a gyerekek nyári felügyeletét. És bár a fizikai komfortra, egészségügyi és higiéniai követelményekre vonatkozóan születtek szabályok, de a terület összetett pedagógia, szociálpedagógiai elvárásrendszere, módszertana jóformán kidolgozatlan.

- Ilyen feltételek mellett szinte természetes, hogy műhibák, de akár visszafordíthatatlan személyiségkárosodások következnek be, következmény nélkül – szól a petíció. Nagy Ádám szerint félő, hogy a táborokban történő fizikai vagy lelki abúzusok egy jelentős része rejtve marad. A gyerekek az „ottalvós” táborokban különösen sérülékenyek, hiszen egy nehéz nap után nem tudják otthoni, biztonságos környezetben feldolgozni, kibeszélni az őket ért ingereket. „Egy-egy negatív tábori élmény a pozitívakhoz hasonlóan egy életre szólhat, főleg, ha kibeszéletlenül marad. A negatív élmények többségét meg lehet előzni” – mondta Fábry Béla az MPT tagja, aki szerint ehhez arra van szükség, hogy a táborokat szervezők és vezetők szakszerűen végezzék a munkájukat és ismerjék ennek a speciális területnek a módszertanát.

Egy táborban számos olyan helyzet adódhat, ami az iskolai mindennapokban nem fordul elő, és sok olyan kérdés van, amire nincs eleve elrendelt válasz. Ilyen például az alkoholfogyasztás-, vagy a szexualitás kérdésének kezelése a kamasz vagy a fiatal felnőtt korosztályban, ennek láthattuk egy szélsőségesen rossz példáját a BME-VIK gólyatábori óvszer-tiltás esetében.

A szakemberek szerint ugyanakkor el kell választani egymástól a dilettantizmust, a hozzá nem értésből származó hibákat (amelyeknek szintén komoly következményei lehetnek), a szándékos abúzustól. Elismerik: szinte lehetetlen száz százalékosan kiszűrni az alkalmatlan, esetleg az elhíresült karateedzőhöz hasonló, torzult személyiségű embereket, hiszen ők általában kiválóan leplezik a hajlamaikat, ugyanakkor a „hálót” sűrűbbre lehet szőni. Éppen ezért azt szeretnék elérni, hogy a felsőoktatási intézményekben, elsősorban a pedagógusképzés mellett, nyíljon mód a táboroztatással összefüggő kompetenciák megszerzésére valamilyen képzés formájában, és a kormányzat olyan támogató, korszerű szabályozást alkosson, ami megnyugtatóan rendezi a jelenlegi „vadnyugati” körülményeket, és pontosan rögzíti: ki és milyen felkészültséggel, képzettséggel táboroztathat. Ugyanakkor a beszélgetésen fontosan tartották kiemelni, hogy semmiképpen nem olyan jellegű szabályozásra gondolnak, mint például a gyermekvédelemben dolgozók esetében, akiknél az alkalmasságot a magánéletet súlyosan sértő módon vizsgálják.