Éreztem, hogy baj lesz ebből a péntek 13-ából. Épphogy befejeztem tudósításom arról, hogy milyen jó pénz lett az eldobált palackok kikukázása, amikor két suhanc berúgta társasházunk ajtaját és bevették magukat a szeméttárolóba. Bár azonnal hívtam a rendőrséget, mire a szerv kiért, a fiú és a lány elmentek. Sok kárt nem tettek, „csak” odavécéztek, szétdobálták a szemetet és fel akarták feszíteni a pincét. Egy ismerős rögtön szállította a megoldást: amióta 50 forintot ér az üres palack, a csövesek a házakba is betörnek értük. Bár csínján az ilyesfajta, gyors népítéletekkel, a felvetés nem életszerűtlen.
Hol vagyunk már attól, amikor a hulladékkoncessziót elnyerő Mohu reklámjában Ördög Nóra és Till Attila bemutatták az új, ultramodern visszaváltógépet, ahová a felvilágosult, környezettudatos magyar családok visszahelyezhetik üres palackjaikat, visszakapva az értük fizetett 50 forintokat. Mivel a cég állt a kényelmetlen kérdések elébe, megpendítettem, hogy mi lesz, ha a guberálók felfedezik a lehetőséget. Nagyjából azt a választ kaptam, hogy a Mohunak mindegy, kitől kapja meg a palackot, de más országokban nem volt gond.
A indulással aztán ellepték az üzleteket a palackok. Az még hagyján, hogy az automaták köhögve vették fel az ütemet. De hamar kiderült, hogy a magyar ember tojik erre az új, visszaváltós balhéra és juszt is kidobja a tárát. Ennek következtében viszont az utcákat ellepték a zsáknyi palackokat cipelő rászorulók, akik azóta is tömött sorokban állnak az élelmiszerboltok automatáinál.
Egyáltalán nem sajnálom a pénzt a szegényektől, sőt. De ha a visszaváltás a gyakorlatban arról szól, hogy az üres palackot adjuk oda nekik, akkor találjanak erre kulturált megoldást. Ha ugyanis a kialakult helyzettel nem számoltak, az a baj, ha meg de, akkor az.
Az illetékesek mossák kezeiket. Az utca viszont közben egyre durvul.