botrány;homoszexualitás;pedofília;katolikus egyház;Bese Gergő;

Bese Gergő megáldja a Megafon irodáját

- Régi bűnnek hosszú az árnyéka, avagy a NER-klérus másik orcája

Sem a NER-t, sem az egyházat nem érintheti komolyabban Bese Gergő szexbotránya, az azóta napvilágot látott két pedofilügy viszont már óriási hitelvesztéssel járhat a magyarországi klérus számára. „Aligha a véletlen műve, hogy ugyanazon a napon több olyan botrányos ügy is napvilágra került, ami kedvezőtlen fényben tünteti fel a katolikus egyházat” – mondta erről a héten lapunknak Perintfalvi Rita katolikus teológus. A krisztusi tanítások szerint nem a vétkesség számít, hanem a bűnbánat. Akkor miért támadhat az a benyomásunk, mint ha az utóbbi rendre elmaradozna? Balog Zoltán sem mondott le minden tisztségéről, miután elismerte, ő járta ki a pedofilbotrányban kényszerítésért elítélt Kónya Endre kegyelmét, s a most kibukott botrány főszereplője is inkább az egyházat tolja maga elé védekezésképpen, mindezt megfejelve olyan szerencsétlen magyarázkodással, hogy „kihasználták jóhiszeműségét”. Egyvalami azonban kiderült: nem tanácsos turbófokozaton tolni a homofóbiát annak, aki rendszeresen melegszexpartikon múlatja a szabadidejét.

Amint nekiálltam ennek a cikknek, úgy éreztem, mintha már százszor megírtam volna: nevezetesen az állam – pontosabban a NER – és az egyház perverz összefonódását. Aktualitása sajnos mindig van, legújabban Bese Gergő – most már felfüggesztett – dunavecsei plébános ügye. A történetet talán már mindenki ismeri: az atya hosszú ideje melegorgiák résztvevője volt, amiről videók is készültek. Állítólag több alkalommal ő volt az, aki filmezett. 

Egy szekularizáltan működő államban ez csupán az egyház belügye lenne, hiszen mindig voltak papok, akik félreléptek, megszegték a cölibátust. Ám most egy látványos kivételről beszélhetünk:

Bese Gergőt csak a reverenda különböztette meg a Fidesz–KDNP politikusaitól, véleménye mindig pontosan egybevágott a hataloméval. Ami nemegyszer ellentétes a keresztényi tanításokkal. 

Sokszor tetézte ezt kiadós homofóbiával, természetesen az aktuális kommunikáció szája íze szerint. Mindemellett elment megáldani a Megafon-irodát, valamint a Pesti Srácok szerkesztőségét, benne a középső ujját mutató, Gyurcsány Ferencet ábrázoló óriás grafikát. Mielőtt elítélnénk emiatt, szögezzük le: neki ezt munkaköri kötelessége volt megtenni. Povedák István vallásszakértő az eset után a Visszhangnak elmondta, ha valaki kihívja a papot, hogy szentelje meg a házát, és ezzel a szertartással védje meg a bent lakókat mindenféle rontástól, betegségtől, akkor „elmegy a pap, és megáldja”. Az más lapra tartozik, hogy a lelkész mennyire ért egyet adott esetben a Pesti Srácok munkásságával. Amennyiben felkérés érkezik hozzá, a házban lakók vagy az intézményben dolgozók pártállásától és politikai nézeteitől függetlenül fel kell szentelnie azt az épületet – magyarázta a MOME Elméleti Intézetének docense.

Önmaga ellen szította a gyűlöletet

Bese Gergő politikai mozgását ismerve nyugodtan kijelenthetjük: esetében már nem az egyház belügyéről beszélünk, s egyben megmutatkozik, milyen hátulütői vannak, ha ennyire befekszenek egy hatalomnak, alighanem a bőséges állami dotációkért cserébe. Az eredmény kézzelfogható: hívek alig ülnek a templomokban, a Fidesz mellett elköteleződött egyházak válságba kerültek. Mielőtt elfogultsággal vádolnának, jelezném: Erdő Péter bíboros tavaly ott volt a NER-elit hagyományos kötcsei eligazításán. Megnézném az „ellenzéki Fidesz” reakcióját, ha a mindenkori bíboros az aktuális kormánypárt valamelyik nem hivatalos rendezvényén bukkanna fel. Esetleges felháborodásuk teljesen jogos volna, ám most teljesen természetes, ha a magyar katolikus egyház első embere egy zárt körű rendezvényen együtt bazsevál a hatalom képviselői­vel. Hallgatásuk cseppet sem meglepő Bese Gergő ügyében – így tesznek minden kínos esetben. A legfontosabb tanulsága a botránynak az, hogy szembenézzen elsősorban az egyház, de minden, a közélet iránt érdeklődő, felelősséget érző állampolgár azzal, mi az a realitás, amiben élünk. A Bese-ügy azt mutatta meg, mennyire radikálisan meg lehet hazudtolni a valóságot.

Az ország s benne a főváros telis-tele van közterületen álló gyümölcsfákkal. Termésüket bárki leszedhetné, de gyakran senki sem teszi. A budapesti gyümölcsfák felfedezésére, termésük feldolgozására indította 2013-ban a Common Jam projektet két képzőművész, Fajgerné Dudás Andrea Júlia és Szabó Eszter Ágnes (1966–2024). Mindketten feleségek, anyák, háztartásvezetők és nőművészek, akik alkotásuk tárgyává tették a nőkről nőkre szálló hagyományokat, a gondoskodást és a láthatatlan munkát, valamint az ételekről, az étkezésről, a közösségről való gondolkodás átformálását. Azóta számos alkotó csatlakozott a projekthez, ám Eszter az idén már nincs a csapattal. A krisztinavárosi Tér-Kép Galériában rendezett eseményük ezért volt egyben halotti tor, melyen az április 3-án elhunyt művészre, mentorra emlékeztek alkotótársai, családja és barátai.