Idén is kiosztották az IgNobel-díjakat a legőrültebb kutatásokért az egyesült államokbeli Cambridge-ben. Az IgNobel jelentése magyarul becstelen. Ez az esemény a Nobel-díjak átadásának parodizálása. A Covid-járvány miatt 2020 óta virtuálisan kapták meg elismerésüket a díjazottak, de idén ismét személyesen vehettek részt a gálán, ahol többen a szokásostól eltérő öltözékükkel is jelezték a rendezvény komolytalanságát.
A 2024-es díjazottak között volt például egy német orvoscsoport, amely azt bizonyította be, hogy ha egy betegnek rossz gyógyszert írnak fel, de az fájdalmat okoz, akkor ez kevésbé ártalmas, mint az a hibás orvosság, amelytől nincsenek panaszai a páciensnek.
Az amerikai Jacob White és a brazil Felipe Yamashita a botanika kategóriában arra a megállapításra jutott, hogy az élő növény fölveszi a mellé helyezett műnövény alakját, ha bizonyos ideig egymás mellett vannak.
A fiziológia kategóriában IgNobel-díjjal tüntettek ki japán és amerikai tudósokat, akik bebizonyították, hogy a nagyobb termetű emlősállatok képesek az ánuszukon keresztül is lélegezni.
A valószínűségszámítás kategóriájában több nemzet szakemberei vettek részt – hollandok, svájciak, franciák, belgák, csehek, németek, magyarok (a neveket nem hozták nyilvánosságra –, akik azt bizonyították be, hogy
egy pénzérme a feldobás után nagyobb valószínűséggel esik arra a felére, amelyiken a feldobás előtt volt. Ennek az elméletnek az igazolására összesen 350 757 alkalommal dobták fel a pénzérmét és dokumentálták az eredményt.
A kémia kategóriában francia és holland kutatók az alkohollal itatott giliszták viselkedését hasonlították össze azokkal a fajtársakkal, amelyek a szokásos táplálékokat fogyasztották. A kísérlet során összeengedték a józan és leitatott gilisztákat. Arról készítettek elemzést, hogy mennyire egyszerű szétválasztani egymástól a különböző állapotban lévő állatokat. A díjátadáson a kutatók gilisztajelmezben jelentek meg, egyikük ittasan, a másik józan állapotban.
Az amerikai James Liao az élő és döglött pisztráng úszását tanulmányozta. Megállapítása szerint a folyóban sodródó élettelen pisztráng egy nap alatt ugyanakkora távolságot tesz meg, mint az élő. A különbség annyi, hogy az élő pisztráng sokat úszik keresztbe is a vízben.
Egy franca-chilei páros arra kereste a választ, hogy van-e különbség a Föld északi és déli féltekén élők között abban a tekintetben, hogy a fejükön a választéktól jobbra vagy balra fésülik inkább a hajukat.
A brit Saul Justin Newman demográfia kategóriában kapott díjat, mert megállapította, hogy sok ember, aki arról volt híres, hogy sokáig élt, olyan településen lakott, ahol nagyon rosszul dokumentálták a születési adatokat.
Posztumusz díjat kapott a béke kategóriában az 1990-ben elhunyt B.F. Skinner, aki azt vizsgálta, hogy lehetséges-e galambokat felküldeni a világűrbe. Szintén posztumusz ismerték el az amerikai Fordyce Ely és William Petersen munkáját, akik az 1940-es években azt állapították meg, hogy a tehenek több tejet adnak, ha a hátukra ültetnek egy macskát, aki ijedtében leugrik, amikor a közelében kidurrantanak egy papírzacskót.
Jelölési szabályok
Bárki pályázhat az IgNobel-díjra, ha olyan kutatást végez, amely először megnevettet utána gondolkodásra késztet. A másik kikötés, hogy csak olyan témában szabad vizsgálódni, amivel korábban még nem foglalkozott senki. A díjakat egy zsűri ítéli oda, amelynek korábbi Ignobel-díjasok, Nobel-díjasok, illetve ismert és kevésbé ismert közéleti személyiségek a tagjai. A döntéshozók létszáma nem állandó, attól függ, hányan fogadják el a felkérést. A zsűrit a díjátadást szervező Annals of Improbable Research című lap állítja össze. Az is hagyomány, hogy miután a zsűri tagjai leadták voksaikat és azokat összesítették véletlenszerűen megkérnek egy civil személyt, hogy azokban a kategóriákban, ahol holtverseny alakult ki, döntse el, ki legyen a díjazott.
