A Szabadság szobor újabb, ismét csak történelemhamisító szándékú – az alkotó, Kisfaludi Strobl Zsigmond jogutódai tiltakozását is negligáló –, jogellenes átalakítása fenyeget. Már a rendszerváltáskor figyelmen kívül hagyták a szobor eredeti eszmeiségét, amikor véglegesen eltávolították a Vörös Hadsereg katonájának alakját. Most pedig – eléggé bizarr elképzeléssel – egy nagy méretű keresztet akarnak a posztamensre helyezni.
A többség a jelek szerint azonban ellenzi az elképzelést. Hofher József jezsuita szerzetes például bölcsen úgy véli, az „…tovább mélyíti majd a társadalomban lévő feszültségeket”. Még a szociálliberális elvekkel kevéssé vádolható Bencsik András is az ellenzők táborát növeli.
Én úgy látom, már rég nem esik szó az eredeti szoborcsoport eszmeiségéről, létrehozásának indítékáról. Ezt az emlékművet eredetileg a Magyarországot, a magyar népet - és nem csak a zsidó magyarokat - a náci-nyilas rémuralom alól felszabadító, hősi halált halt szovjet katonák tiszteletére állították. Így a katona alakjának eltávolítása a hősök emlékének durva megsértése okán elfogadhatatlan volt.
A szándékos történelemhamisító aknamunka, vagy a korabeli események pontatlan interpretálása okozta hibás szemlélet típusos esete a felszabadítás és megszállás fogalmak összemosása. A hatalom ezt ki is használja, hiszen az eseményekre emlékező élő tanúkra már alig számíthat. A felszabadítás vitathatatlan történelmi tény, mint ahogyan az azt követő, 40 éven át tartott megszállás is az. Viszont míg az előbbi a felszabadító hősök elévülhetetlen érdeme, a megszállás már semmiképpen sem róható fel nekik.
Ennek a gondolatnak az elfogadása alapozhatná meg az inkriminált emlékmű „rehabilitációjának” lehetőségét, az eredeti formátum helyreállítását. Egyúttal egy új kereszt létesítése az amúgy is restaurálásra szoruló Gellért szobornál vagy egyebütt a hegyen békességet hozhatna.
A szerző orvos.