Tudjuk, hogy a woke és az eltörléskultúra (cancel culture) a NER jól karbantartott mumusai. Meg is tudom érteni őket, hiszen a politikai korrektség valóban túlzásokba esik, amikor például klasszikusokat ír át az újkori érzékenységnek megfelelően. Ez nem kerülte el Winnetout sem, és emiatt nem lehet Agatha Christie klasszikusát sem kiadni az eredeti címén (Tíz kicsi néger), hanem a sokkal semmitmondóbb verzióban (Mert többen nincsenek). A cím, tudjuk jól, tíz négerfej szobrocskára és egy versikére utal, ami szóhasználatában valóban őrzi magában a rasszizmus gyökereit, ám amúgy teljesen ártatlan. Nem megbélyegző mentalitás, hanem dramaturgiai elem. Az érzékenységet jobban kiszolgálná, ha nem eltörölnék a hasonló művek kort idéző jegyeit és gondolkodásmódját (hiszen minden mű ettől válik hitelessé), hanem megtanítanánk, hogy miért ostobaság minden fajelmélet, ami át- meg átszőtte a történelmünket lenyomatot hagyva olykor mindenen. Számomra az effajta korrekció akkor is hamisítás, ha jó szándékkal történik és elvileg nemes célt szolgál.
A jobboldali szereplők e tekintetben mér karcosabban fogalmaznak, Orbán Balázs szerinte a cancel culture „ellehetetleníti az egyszerű szülők mindennapjait”, a száztíz százalékos Orbán-hívő, Demeter Szilárd pedig a mentalitást egyenesen a román diktatúrához hasonlította.
Ám az a legszebb, amikor az eltörléskultúrát üldöző NER maga is bőszen törölni kezd, így próbálva megőrizni a cseppet sem makulátlan látszatot. Lomnici kiblőrözésétől eljutottunk odáig, hogy gondos kezek pillanatok alatt eltüntették a lebukott Bese Gergő fényképeit Orbán Viktor Facebook-oldaláról. Mert korábban volt dolga épp elég a sztárpapnak: ő szentelte fel például a Miniszterelnökségnek helyet adó Karmelita kolostort is, ami az új fejlemények tükrében valóban kínos lehet a hatalom fejének. De úgy, ahogy önazonos volt a pap szentelőként, tehát semmi kivetnivaló nem lehet ebben utólag sem, ugyanúgy önazonos meleg férfiként is. A bökkenő csupán annyi, hogy a bort iszik és vizet prédikál tipikus esetét testesíti meg immáron, főként úgy, hogy tudjuk, mi mindent nyilatkozott Hodász András paptársa ellen, aki a nyilvánosság előtt vállalta fel önmagát őszintén és igen bátran.
„A fotók törlésére azért került sor, mert nem ott van a helyük.” Ennyit bírt összehozni indoklásképpen Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke, kétszeresen is aláhúzva, hogy a morális dilemmák előtt csak lapítani képes a mostani hatalom. Töröl, mert nincsenek szavai, nem tud mit kezdeni azzal, amikor hirtelen bepillantunk a kulisszák, most épp a homofóbia mögé. Őszintén sajnálom Besét, akit újra és újra puszta bábként használnak ebben a játszmában, és akinek fontosabb volt, hogy eljátssza az eszköz dicstelen szerepét, minthogy nyíltan beszéljen arról, ki is ő valójában. Vagy legalább hallgasson, amikor másokat szapulnak hasonló ügyekért. Az őszinteség kifizetődő, a törlés nyoma viszont – bármilyen furcsa – megmarad. Az emlékezetünkben. A hamisítást kedvelő hatalom önleleplező gesztusaként. Most és mindörökké.
