Mostanában nincs kimondottan jó kedvem. Zavar a Minden. Bosszant, hogy pusztítjuk magunk alatt a földet, tényleg vágjuk a seggünk alatt a fát. Embertársaim irtják az erdőket, könyörtelenül vágatnak ki fákat, csakhogy legyen térkő, csakhogy a napocska besüssön az ablakon. Az már mellékes, hogy az a napocska augusztusban is 35 fokot produkál, és mindenhol izzik az aszfalt. Az emberek pedig keresik az árnyékot, amíg várakoznak mondjuk a tömegközlekedési járatokra. Ha jó esetben van megálló a kijelölt helyen és még jobb esetben egy fa a megálló mellett vagy mögött, biztosan mindenki ott áll meg, és várja az aktuális járatot. Ösztönösen vágyunk az árnyék után, hogy ne forrjon fel az agyvizünk. Mégsem tiszteljük a természetet, persze vannak kivételek, de elég csak a Balatonig elmenni, ha szembesülni szeretnénk az irdatlan pusztítással. Vagy éppen Sopronba, abba a városba, amely ott van a világ 10 legjobb levegőjű városa között.
Egy olyan lista szerint (https://timesofindia.indiatimes.com/travel/destinations/escape-the-haze-unveiling-earths-cleanest-destinations/), amely azt vette figyelembe, hogy ezeken a helyeken mennyire képes a tüdőnk fellélegezni. Az összeállítást egy indiai utazási honlap készítette, mivel Indiában nagyon sok városban toxikus a levegő, és szerettek volna utána járni, hol vannak igazán tiszta levegőjű városok a világban. Amikor készült az összehasonlítás, megvizsgálták az AQI (Air Quality Index) indexeket, vagyis a légszennyezettség szint szerint osztályozták a helyszíneket. Így került bele Sopron a válogatásba 10-es AQI index alapján. Olyan helyekkel hasonlították össze, mint a Japánban elterülő Izu-félsziget, vagy a Tanzániai Zanzibár, de a Seychelle- szigeteken található La Digue helységet is említhetném, ahova elég sok magyar megy nyaralni mostanában. Természetesen, aki megteheti.
Tehát itt van nekünk Sopron, a jó levegőjű kis ékszerdobozunk, ahol nemrégiben az egyik utcában, egész pontosan, a Patak utcában kivágtak 42 ostorfát. Az indoklás szerint több bejelentés érkezett a lakók részéről, hogy a fák károsítják a lakóépületeket, folyamatos munkával jár a levelek összeseprése ősszel, sötét van a házakban a lombkorona adta árnyéktól, és az ereszcsatornákat is karban kell tartani rendszeresen, aminek anyagi vonzata van minden esetben. Ezek voltak az indokok, amiért az utcában lakók kezdeményezték a fák eltávolítását. A háttérben viszont az a hír is járja, hogy az egyik képviselő úrnak zavarta az árnyék a napelmeit, ezért döntött a városvezetés az utca faltól falig felújítása mellett.
Mindenesetre nagyon ritkán van arra példa, hogy egy egész fasor esik áldozatul egy utca újrarendezése során. Általában egy-egy fát vágnak ki ilyen esetekben, nem pedig egy utcányi, árnyat adó teljes fasort.
Az ott lakók között is nagy volt a feszültség, mert egy korábbi fórumon többen voltak azok, akik a kivágás mellett voksoltak. Voltak, akik a meghirdetett fórumon azt tapasztalták, hogy két lehetőség közül választhatnak. Vagy kivágják az összes fát, vagy minden marad a régiben. Köztes állapot kialakítására, esetleg a beteg fák részleges kivágására nem volt lehetőség. Mások azt nehezményezték, hogy nem kaptak részletes felvilágosítást az üggyel kapcsolatban. Volt olyan lakó is, aki azt mesélte, hogy ezeket a fákat évek óta nem tartották karban, és az elhanyagoltság miatt jutott nekik ez a sors. Szerinte 2016 óta nem nagyon foglalkoztak a fák rehabilitációjával ebben az utcában. Ráadásul vegetációs időszakban, vagyis a madarak költési időszakában, ami márciustól augusztus végéig tart, tilos fákat kivágni, mert felbecsülhetetlen természetvédelmi károk keletkeznek. Ezzel a tarvágással mindenesetre sok madár életterét is elvették.
Az utcában azóta telepítettek gömb alakú meggyfákat, amelyek nem nőnek majd akkorára, és nem is adnak nyáron olyan árnyékot a tikkasztó melegben, mint amire az ostorfák képesek voltak. De az ott lakóknak még erre is várniuk kell jó pár évtizedet. Annyi bizonyos, hogy Sopron elvesztett egy hangulatos utcát, ahol nem lesz olyan kellemes nyáron végigsétálni, mint korábban.
Így védjük az értékeinket, a tiszta levegőt, ami itt van egy karnyújtásnyira.
Természetesen ne legyen rossz kedvünk, ne őrjöngjünk, hogy már megint elnyiszáltak 30-40 évet, hiszen egy fa nem két év alatt nő hatalmasra, ezt még egy általános iskolás gyermek is megtanulja a környezet órán. Mint azt is, hogy a természet a barátunk, és egységben kellene élni vele. Úgy látszik, a mostani vezetők rendre hiányoztak ezekről az órákról, mert semmi nem ment a fejükbe az üzenetből, és nem feltétlenül a tanár lehetett a hibás.
Mondják, hogy a remény hal meg utoljára, és szerencsére mindig vannak emberek, akik másképp gondolkoznak.
Például Bojár Iván András, aki 2019-ben létrehozta a 10 millió Fa közösséget. A közhasznú alapítvány országosan tevékenykedik, száznál több településen, több ezer önkéntes közreműködésével. Bíztatnak mindenkit, hogy csatlakozzon akár magánszemélyként, de cégek jelentkezését is szívesen várják. A visszaváltható palackok összegét is el lehet juttatni az alapítványnak, és biztosak lehetünk abban, hogy jó dolgokra fordítják a felajánlásokat. Ültetnek, locsolnak, tanácsot adnak, és megpróbálják a lehetetlent, amit mások egy fűrésszel simán derékba törnek. Mernek másképp gondolkodni, és ez a szemlélet tesz minket emberré, mert a természettel együtt élni érdemes, hiszen részei vagyunk. Tényleg ne vágjuk magunk alatt a fát!
Én mindenesetre a fákkal vagyok, és ha kertész nem is leszek de fákat Ivánékkal biztosan ültetek!
