;

sajtó;iskola;mobiltelefonok;

- Közszolgálati feladat

Ha ön tanár, szülő vagy diák, kérjük, írjon nekünk, hogy az iskolájukban mik lesznek a szabályok, hogyan fogják tárolni a mobilokat, lehet-e használni azokat órán vagy a szünetben, és összességében mennyire látja a gyakorlatban megvalósíthatónak a rendeletet - olvashattuk a tanévnyitó napjának reggelén az egyik hírportálon.

Elvették a mobilt az iskolában? Hogy zajlik a telefonok kitiltása a gyakorlatban? Írják meg nekünk tapasztalataikat! - fogalmazta meg felhívását egy másik, és délután már közzé is tették a reagálásokat.

Mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy a közoktatást ennél lényegesen komolyabb problémák sújtják és a rendszer átfogó reformra szorul. Lehet persze mondani, hogy most ez a kérdés - emellett legfeljebb a tanárhiány meg a tantermek hőmérséklete foglalkoztatja a közvéleményt -, sorra fog kerülni a többi gond is. De mikor? Lassan kilenc éve lesz, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete megírta levelét a terület kétségbeejtő állapotáról, aztán útjára indult a kockás inges mozgalom. Hol voltak ezalatt a hírportálok?

Igazságtalannak tűnhet a kérdésem, hisz a hírportálok számot adtak a közoktatás úgyszólván valamennyi ez idő alatt felszínre kerülő bajáról, tünetéről, anomáliájáról. Közelebb vitt ez a megoldáshoz? Nem, sőt az egyes problémák - mint a tanárkérdés - túldimenzionálása távolított is attól. De foglalkoztak-e a független médiumok a közoktatás átfogó megújításának kérdésével? Egy-két kivételtől eltekintve nem. Megkérdezték az ellenzéki pártokat - a hatalmat felesleges lenne -, az oktatással foglalkozó szervezeteket, az oktatáskutatókat, hogy milyen, a 2010 előtti korántsem ideális állapotok visszaállításán túlmutató, konkrét lépéseket, ütemtervet, határidőket tartalmazó elképzeléseik vannak a közoktatás korszerűsítésére? És hogy megoldásaik hogyan orvosolnák a legsúlyosabb bajokat: a sikertelen felzárkóztatást, a diákok, pedagógusok túlterheltségét, a személyre szabott képzés megoldhatatlanságát, a tartalom korszerűtlenségét -  hogyan alapoznák meg az ország fejlődését?

Nem tették! Nem csoda hát, hogy az említett szereplők elképzelései, programjai nem egyebek puszta kívánságlistánál, célok felsorolásánál, a megvalósulásukat biztosító konkrét tennivalók ismertetése, konkrét kötelezettségvállalás nélkül. Ebben magától nem is lesz előrelépés. A politika irtózik a változtatásoktól, mert tart attól, hogy azok támadási felületet nyújthatnak az ellenfelek számára, és a szakma sem feltétlen híve ezeknek. Fontos lenne ezért, hogy mielőbb elinduljon egy tisztázó vita, amiből megszülethet a megoldás. Ilyesmibe viszont nem szívesen bonyolódnak bele a pártok és az egyéb szereplők, ezt csak a média tudná kikényszeríteni.

Elvileg ez közszolgálati feladat, de elvégzését az állami kézben lévő nemzeti médiumoktól hiába várnánk. A független hírportálok magántulajdonban vannak, az események, ügyek, állásfoglalások elsősorban vélt hírértéküktől és nem a jelentőségüktől függően kapnak helyet az oldalaikon. Nem kötelezhetők a köz szolgálatára. A társadalmi felelősségvállalás elvét viszont a legtöbben magukra nézve érvényesnek tekintik.

A szerző betanított hulladékosztályozó.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.

Hosszú menetelés