- Mindent eltipró gyűlölet

Valós eseményekről, valós személyekről is szól Székely Csaba Az igazság gyertyái című drámája a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulatának előadásában. A főszereplő család tagjai viszont fiktívek. A történet a bözödújfalusi székely szombatosok kálváriáját dolgozza fel. A közösség tagjai betértek a zsidó vallásba, illetve zsidó szokásokat követtek. A második világháborúban ebből óriási botrány, tragédia lett. A faluban, amely ma már nem létezik, egy tó van a helyén, megjelent a gyűlölet. Sértett emberek jelentették fel a másikat. Székely Csabának ez nagyon termékeny alapanyagnak bizonyult egy drámaisággal és humorral teli történethez.

A szerzőtől megszoktuk már ezt a kettősséget, gondoljunk csak a Bánya-trilógiára, a Vitéz Mihályra, vagy más művére. Az igazság gyertyái rendezője, Sebestyén Aba és Székely Csaba nagyon jól megértik egymást, A bányavirág ősbemutatóját is együtt jegyezték 2011-ben, azóta is többször dolgoztak együtt. Az igazság gyertyái nem könnyű vállalkozás. Rendkívül érzékeny és kényes históriához nyúl. De ahogy Székelynél megszokhattuk, nagyon érzékletesen képes figurákat teremteni, akiknek az esendőségét, törékenységét, gyarlóságát vagy éppen a hősisességét is képes megmutatni. Itt semmi sem egyszínű, a tettek, a jellemek igencsak többrétegűek. A viszonyok sem egyszerűek. Nincs jó vagy rossz, ezeknek a különböző árnyalatait látjuk. Sós Beáta épületvázakból álló díszlete is azt sugallja, hogy semmi sem végleges, minden változik, minden megmarad befejezetlennek. Szinte felkészít bennünket arra, hogy innen majd menekülni kell. A darab tele van humorral, vaskos poénokkal és beszólásokkal, ugyanakkor sok fájdalmas és szomorúsággal teli epizódot is kapnak a nézők. Sokszor a humor összeolvad a drámával és keserű, fanyar abszurddá szilárdul.

Cári Tibor zenéje és az öttagú zenekar élő muzsikája markáns elemévé válik az előadásnak. Zsidó imák és szombatos zsoltárok feldolgozásai szólalnak meg többször kórussal is.

Nagyszerűek a színészek. Az író és a rendező is több interjúban elmondta, hogy a társulat tagjaira íródott a darab. B. Fülöp Erzsébet Kovács Mártája annyira sokrétűen emberi, hogy hamar a vonzásába lehet kerülni. A fiát játszó Varga Balázs, illetve a lányát alakító Kiss Bora is fontos karakterek. A látszólag link családfőnek Henn János megformálásában szintén megvan a maga igazsága. A falu elöljáróit játszó Bartha László Zsolt, Galló Ernő, Nagy István és László Csaba, valamennyien erős színekkel festik fel a figurájukat. A lelkész feleségének (Nagy Dorottya) és a lányának (Gecse Ramóna) is markáns a jelenléte. Mint ahogy a két rendőrtisztet megformáló Tollas Gábor és Ördög Miklós Levente hangsúlyait is magunkkal visszük. Nem beszélve arról, hogy mennyire ismerős, amikor a hatalom embereként valaki még túl is teljesíti a feladatát. Meszesi Oszkár csendőrparancsnoka egy jelenetnyi időben mutatja meg, hogy válhat valakinek a cselekedete történelmivé. (Ő enged el hatvan foglyot a gettóból).

Székely Csaba az előadás végére írt egy verset, amelyet dallá formálva ad elő a társulat. Az utolsó néhány perc megérkezve az újbóli háborúkkal teli mába, kifejezetten katartikussá lesz: „Az emberek ma reggel elkezdtek ölni. /Töröld el számtalan bűnünket, Uram, / Csak bennünket ne engedjél eltörölni!/ Az emberek ma reggel elkezdtek ölni. /Ott, hol az igazság gyertyái égnek, A holdvilág mireánk ott borítsa / Fényből szőtt fátylát a békességnek./ Ott, hol az igazság gyertyái égnek.”