Bár titoktartást vállalt évekkel ezelőtt a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) a bicskei gyermekotthon egykori pedofil igazgatója áldozatainak adott kártérítés ügyéről, a szervezet felettes szerve, a Belügyminisztérium tavasszal – a kegyelmi botrány kirobbanása nyomán – mégis adatokat közölt erről. A Népszava megtudta, hogy több áldozat az évekkel ezelőtti titoktartási megállapodás alapján szerződésszegésnek tartja a minisztériumi nyilatkozatot, emiatt ők kötbérigényt jelentettek be. Ezt viszont értesüléseink szerint a kormányzat elutasítja.
„A kötbérfizetési igényre vonatkozó megkereséseiben foglaltaknak a Főigazgatóság nem kíván eleget tenni”
– úgy tudjuk, az érintett áldozatoknak írt hivatalos válaszában így tért ki az SZGYF a kötbérigény elől. Lapunk megkereste az SZGYF-et, de folyamatban lévő jogi eljárásra hivatkozva nem kívántak válaszolni.
Az ügy megértéséhez érdemes felidézni az előzményeket. Novák Katalin, egykori köztársasági elnök kegyelmet adott K. Endrének, a bicskei gyerekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki segített eltussolni, hogy Vásárhelyi János igazgató 2004 és 2016 között szexuálisan molesztálta az otthonban élő gyermekeket. A botrány – amibe Novák Katalin belebukott – felszínre hozta az ügy korábbi több, addig nem ismert részletét. 2024. április 26-án a Blikkben látott napvilágot, hogy az áldozatoknak korábban kártérítést fizettek. A Belügyminisztérium a lap megkeresésére hozta nyilvánosságra, hogy „a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság kilenc fővel kötött peren kívüli egyezségi megállapodást, akiknek mindösszesen 154 millió forintot fizetett ki”. Csakhogy ezekre a szerződésekre titoktartás vonatkozott.
A belügyi tárca áprilisban lapunknak küldött válaszában úgy fogalmazott az adatok nyilvánosságra hozataláról:
„Az egyezségi megállapodás és az ahhoz kapcsolódó nyilatkozatok nem sérültek azzal, hogy a Belügyminisztérium újságírói kérdésre a mindösszesen kifizetett kártérítésről tájékoztatást adott”.
Megtudtuk, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) a kártérítés feltételéül szabta, hogy az áldozatok és a fenntartó sem beszélhetnek a kifizetésekről. Ez a titoktartásra vonatkozó mondat valamennyi károsult gyermek szerződésébe is belekerült. Egyébként a Blikk cikkében az is szerepel, hogy az egyik áldozat, Pop Mert is megegyezett az állammal, és peren kívül több tízmilliós összeget kapott, továbbá az: „néhányan kevesebb pénzt kaptak, valószínűleg az elszenvedett kínok befolyásolták az összeg mértékét.” A pénzt különböző időpontokban fizették ki, ám mindannyian elfogadták az egyezséget. Az, hogy a Blikk információi honnan származnak, szintén nem tudni, a cikk végén szerepel, hogy Pop Mert nem kívánt nyilatkozni, azt pedig lapunknak is megerősítette, hogy ő nem nyilatkozott semmilyen módon ebben az ügyben.
Az egyik bicskei áldozat nem érti, miért hozta nyilvánosságra a kártérítésük összegét Pintér Sándor tárcája, az államnak is titkot kellett volna tartaniaAz SZGYF az áldozatoknak küldött válaszában így fogalmaz: „A károsultak és a Főigazgatóság között megkötött kártérítés fizetésére vonatkozó egyezségi megállapodások titoktartásra vonatkozó előírását a Főigazgatóság semmilyen módon nem sértette meg, az egyes megállapodások részleteit érintő és ezáltal a károsultak személyével közvetlen kapcsolatba hozható adatokat, információkat harmadik személyek, különösen a sajtó részére nem hozta nyilvánosságra.”
Lapunk felkeresett egy kártérítési ügyekben jártas ügyvédet, aki kérte, a nevét ne írjuk le. Véleménye szerint az nem kérdés,
hogy a titoktartási kötelezettséget a hatóság megszegte, hiszen a titoktartás alapján még a megállapodás tényét sem lehetett volna nyilvánosságra hozni, nemhogy a konkrétan kifizetett kártérítést.
Ráadásul az egyik károsultnak a neve, és a részére megfizetett kártérítés nagyságrendje is nyilvánosságra került, (igaz, azt nem tudni, kitől tudta meg a Blikk), mely a titoktartási kötelezettség megszegésén túl személyhez fűződő jogainak megsértését is felvetheti.
Az SZGYF a kártérítés teljes összegének nyilvánosságra hozását (tehát nem a szerződés tényét, és a személyek számának kiadását, kizárólag az összegét) az Alaptörvény 39. cikkének (2) bekezdése alapján magyarázza, melynek lényege, hogy „A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” Ezentúl az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény azon passzusára is hivatkoznak, ami rögzíti mi minősül közadatnak. Ez egyébként tartalmazza az állami feladatot ellátó szervek megkötött szerződéseit is. E jogi okfejtés ugyanakkor az ügyvéd szerint azért sántít,
mert akkor annak idején a kártérítési szerződés megkötésekor erre miért nem volt figyelemmel az SZGYF, és miért ragaszkodott ennek ellenére is a titoktartási kötelezettség rögzítéséhez.
Az SZGYF törvényi hivatkozásai arra vonatkoznak, hogy a Belügyminisztérium lényegében a károsultak számára, közpénzből kifizetett összeget hozta nyilvánosságra. Ugyanakkor a szerződés ténye, a szerződő felek száma már egy másik kérdés, hiszen a titoktartás arra is vonatkozott, amit viszont ez alapján egyértelműen megszegett valaki. A kártérítési összeget a Belügyminisztérium hozta nyilvánosságra, mely információt nyilvánvalóan a felügyelete és ellenőrzése alatt álló SZGYF-től kapta (életszerűtlen, hogy ezeket az információkat a Belügyminisztérium a károsult gyermekektől kapta, hiszen ezeket a részleteket ők sem ismerték, ráadásul nem is nekik állt ez érdekükben).
A Népszava a Belügyminisztériumot és az SZGYF-et is megkérdezte arról,
hogy a belügyi tárca információi honnan származnak, hiszen a titoktartás értelmében ők sem tudhattak volna a szerződésről.
Az SZGYF-től azt is megkérdeztük,
hogy milyen jogszabályi alapja van annak, hogy a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozta a szerződés tényét, és a szerződő személyek számát, valamint a teljes kártérítési összeget,
illetve, kíván-e valamit tenni az áldozatokat ért jogsérelem kompenzálása érdekében.
A belügytől és az SZGYF-től három perc különbséggel is ugyanaz a válasz érkezett, miszerint feltett kérdéseink „folyamatban lévő jogi eljárásra vonatkoznak, melynek lezárásáig nyilatkozni nem kívánunk.”
Mint, ahogy az egyik áldozat elmondta lapunknak, még mindig tartanak attól, hogy „őket veszik elő” a titoktartás megszegéséért, ezért kérte, az ő nevét se írjuk le.
– Rákényszerítettek minket egy titoktartásra, ami több szempontból is előnytelen volt a számunkra. Még egymásról sem tudjuk ki mennyi kártérítést kapott. Viszont ha ez annak idején nyilvánosságot kapott volna, vagy egymás közt beszélhettünk volna erről, akkor talán nem lett volna ennyire egyenlőtlen az elosztás. Bár, hogy nem egyforma összegeket kaptunk, számunkra is csak a Blikk cikkéből derült ki áprilisban.
Nekem, és szerintem a többieknek is rohadt nehéz volt csendben maradni mikor a Belügyminisztérium nyilvánosságra hozta a kártérítés teljes összegét. Mi akkor sem védhettük meg magunkat, mert féltünk, ha bármit elárulunk, akkor jelentős összegű kötbért kellene fizetnünk. Ennyi pénze egyikünknek sincs
– mondta az egyik áldozat, majd hozzátette. – Ezt a titoktartást megszegték, ez nem is kérdés. Közben mi évek alatt sem egymással, sem a hozzánk közel állókkal egy szót sem beszélhettünk erről, ennek a terhét is cipelnünk kell.
A lapunk által megkérdezett ügyvéd ráadásul azt is elmondta, hogy a károsultak akár a perig is elvihetik ezt az ügyet, ahol bizonyítaniuk kell, hogy a kormányzat megszegte a titoktartást. Viszont az kérdéses, hogy ez mennyire áll a hatóság érdekében. – Egy ilyen per nyilván nagy médianyilvánosságot kapna, az okozott károkat, és a társadalmi felháborodást is számba véve megint mindenki a bicskei molesztálásról, és a kegyelmi ügyről beszélne.
Miközben az Orbán-kormány milliárdokat költ a gyermekvédelmi intézményvezetők ellenőrzésére, a gyerekekre csak aprópénz jut„Az ellenem gerjesztett lincshangulatban továbbra is nyíltan felvállalja a véleményét” – Megszólalt Balog Zoltánról a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyetteseTitkolja a rendőrség, kihallgatták-e már a bicskei gyermekotthon elnöki kegyelmet szerző volt igazgatóhelyettesét