Hat izraeli fiatal túszt végzett ki hidegvérrel a Hamász múlt hét végén. A palesztin terrorcsoportnak ez a legújabb taktikája – agyonlövet minden túszt, ha a felmentő izraeli csapatok rejtekhelyük közelébe érnek. Különösebb nemzetközi felháborodást és tiltakozást ezúttal sem láthattunk a „szabadságharcos” palesztin terroristák újabb gaztette miatt, olyan nyilatkozatokat viszont annál inkább, amelyek Benjamin Netanjahut teszik felelőssé a túszok kivégzéséért.
Izrael népének jogában áll saját kormányát és miniszterelnökét hibáztatni azért, hogy a túszok élete árán is ragaszkodik egy 14 kilométeres földsáv, a Philadelphi-folyosó fölötti izraeli ellenőrzés megtartásához a tűzszüneti megállapodástervezetben szereplő 42 napos túsz- és fogolycsere lebonyolítása idejére is. Jogosan vádolják az izraeliek azzal a miniszterelnököt, hogy a túszokat a Philadelphi-folyosó oltárán áldozta fel. És nem valamiféle téves stratégiai elképzelés, hanem saját hatalmához való ragaszkodás bármi áron. Átlátszó ürügy részéről Izrael biztonságának garanciájaként hivatkozni a folyosó felügyeletére, amikor védelmi minisztere és a két legfőbb szolgálat, a Moszad és a Sin Bét vezetője egyaránt annak feladását és a túszok mielőbbi kiszabadítását sürgeti.
Szélsőjobb koalíciós miniszterei viszont a kabinet megbuktatásával fenyegetnek, ha a legkisebb kompromisszumot is elfogadja a túszok szabadulása fejében. Márpedig ha ők távoznak a kormányból, Netanjahu bársonyszékét gyorsan a vádlottak padjára válthatja, hiszen három korrupciós ügye csupán a mandátuma idejére szünetel. Így önös érdekből ragaszkodik a 14 km-es földsávhoz, tudván, hogy azt biztosan nem fogadja el a Hamász.
Mindez azonban nem mentesíti a nemzetközi közösséget, jogvédőket és demokratikus kormányokat. Hallgatásuk árulás, egyben a terrorcsoport bátorítása is.