A versenyszféra legkisebb garantált fizetése, a minimálbér megreformálására készül a kormány. Az utóbbi években a kabinet rendre felülírta azt a szabályt, hogy a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek közötti béralkukat megnyitó minimálbér megállapodás e két csoport belügye. Magához vonta e jogot, és most is erre készül, bár az érdekképviseletek még reménykednek egy akár három éves bérmegállapodásban. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint két cél lebeg a szemük előtt. Egyrészt 2027-28-ra összevonni a jelenleg bruttó 266 800 forintos minimálbért, valamint a 326 ezer forintos garantált bérminimumot, másrészt a már egyetlen minimálbért az átlagbér 50 százalékára emelni. A legfrissebb számok szerint összesen 700 ezer embert érinthet a várható fúzió. A jelenlegi számokat nézve a minimálbér az átlagbér 41-42, a garantált bér az 50 százalékán áll. Az egyesítésben van logika, hiszen ez a fajta kettéválasztás hungarikum. És itt kezdődik a játék a számokkal.
Mennyi lesz az átlagbér 3-4 év múlva, mekkora az infláció? Mennyivel lassabban nő közben a szakmunkásbér, és mennyivel kell emelni a minimálbért, hogy végül találkozzanak? És közben olyan változók be sem kerülnek a számításba, hogy milyen gazdasági növekedésre és vállalati hatékonyság-javulásra van esély ez idő alatt, a cégek hogyan kezelik közben az óhatatlanul bekövetkező bértorlódást?
A kormányzati becslés 2027-re bruttó 800 ezer forintos átlagbérrel számol, most 642 ezernél tartunk. A 400 ezer forintos minimálbér eléréséhez évi 15 százalék körül kellene emelni, ami tetemes, akár 12 százalékos reálbérnövekedést takar. Ha nem javul a vállalkozások termelékenysége, ez csak erőszakoltan megvalósítható, amellett inflációgerjesztő. A fogyasztást istenítő és a járulékokat besöprő kormánynak ez jó, szokás szerint nem neki kell állnia a cechet. Ám egy alig növekedő, sőt részeiben visszaeső gazdaságban, mely vállalkozásoknak lesz erre forrása?