A korong további 25 LP-lajstromban – az Egyesült Királyságban 14 hétig – állt az élen, máig a nyolcadik legkelendőbb album a brit lista történetében, több mint 30 millió darabot adtak el belőle szerte a világon.
Minden idők legikonikusabb nagylemezeinek egyike az első volt, amelyből egymillió példány kelt el CD formátumban. A számokat a karibi Montserrat szigetén vették fel, amely nagy népszerűségnek örvendett a sztárok körében, mert ugyanott készített lemezt a Black Sabbath, Eric Clapton, a Duran Duran, Michael Jackson, Paul McCartney, a Police vagy a Rolling Stones is. Általános vélemény szerint a Dire Straits egyenes vonalú fejlődése a nagy hatású lemezzel csúcsosodott ki, a 80-as évek derekára az együttes a földkerekség legjelentősebb zenekarává vált. Akadt olyan kritika, amelyben az állt: „A rock and roll, a rythm and blues, a folk és a country jegyében készült album minden dala mintadarab.”
Nem csoda, ha a Brothers in Arms-turné, amely 1985. április 25-én kezdődött Splitben, és 1986. április 26-án ért véget Sydney-ben, 23 ország 118 városában 248 koncertet foglalt magába. Ezek közé tartozott a Live Aid a londoni Wembley-ben 1985. július 13-án, valamint négy budapesti fellépés 1985 májusában. Emlékezetes szám volt még a korongról a címadó dal, továbbá a Money for Nothing vagy a Why Worry, amely szintén címadó feldolgozássá lett Zorán 1989-es nagylemezén, a Szép holnapon.
A Brothers in Arms album borítóján Mark Knopfler 1937-es Style O Resonator elnevezésű gitárja látható. (A Style O gitárcsaládot 1930-ban vezették be, majd előállítását 1941-ben megszüntették.) Knopfler imádta cserélni a hangszereit, az idén februárban 120 gitárja kelt el egy aukción összesen 8 840 160 millió – átlagban 73 668 – fontért. (A középérték 33 millió forintot tett ki.) Az eladási listát egy 1959-es Gibson Les Paul Standard vezette, amelyet 693 ezer fontért ütöttek le.
Knopflert, bár személyesen persze nem ismerem, közel érzem magamhoz. A zenéjén túl azért is, mert rock témájú cikkeket írogatott a Yorkshire Evening Post című lapban. Én is rock témájú cikkeket írogatok a Szép Szóban, sőt mondhatnám, hogy magam is pengetem a húrt, de ha Knopfler gitározik, akkor vajon mit csinálok én…
Azért nem mindenkit hatott meg a virtuóz és csapata. A Brothers in Arms albumról a New Musical Express kritikusa úgy vélte 1985-ben: „A legelcsépeltebb dallamokat tartalmazza, amelyek valaha is kiszivárogtak egy sok millió dolláros hangstúdióból”.
Orbán Viktor taposott így bele John Lennonba és Imagine-jébe, amely a hírhedten tehetségtelen és hatástalan szerző szólókarrierjének legsikeresebb kompozíciója volt. Úgy kétszázan dolgozták fel, köztük olyan Lennonhoz hasonló bunkók, mint Joan Baez, Diana Ross, Elton John, Willie Nelson, Cliff Richard, Stevie Wonder. A Guinness Rekordok Könyve 2002-ben minden idők 2., a Rolling Stone magazin 2004-ben a valaha volt 3. legjobb kislemeznek választotta. S elképzelni sem kell, mert tény: az Imagine című album is tarolt, mind a brit, mind az amerikai nagylemezlistán az élre került, alkotójával együtt a világörökség részévé vált.
Charlie Gillettnek jobb hallása volt, mint a kormányfőnek. A BBC rádiós műsorvezetője kapott egy magnókazettát a hetvenes években, ezzel a levélkísérettel: „Kedves Charlie! Mi amatőr zenészek vagyunk, de szeretnénk profik lenni. Kérjük, hallgasd meg a dalainkat, hátha használni tudod valamelyiket. Üdvözlettel: a Dire Straits együttes.” A folytatásra Gillett így emlékezett: „Félretoltam a küldeményt, mert biztos voltam abban, hogy megint valami szörnyű punkbanda akarja rám sózni magát. Aztán egy elszánt hangulatú estén elhatároztam, átrágom magam az összegyűlt szalagokon. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Ám a Dire Straitsé teljesen ledöbbentett. Évek óta nem hallottam ehhez foghatót, tudtam, hogy igazi kincset találtam.”
Így érezte mindenki, aki megkapta-megvette a korszakos Brothers in Armst.
