- Littner Zsolt: A Város

Rablás. Öt sékelt kérnek, hogy felmehessünk a tetőre. És nincs pardon, a múltkor láttam, hogy még a totyogós gyerekek után is fizetni kell. Ott ül ez a Fatima a lépcsőfordulóban, és nincs belépés, amíg le nem szurkoltad a díjat. Még angolul sem tud. Nem mintha én tudnék, de a turisták miatt azért jó volna. Csak ül a kempingszékében egész nap, és mutogatja, hogy mennyit kell fizetni. Prímán megy az üzlet.
Nézhetném úgy is a dolgot, hogy itt legalább beengednek. Via Dolorosa 37. Simán bemegyek a kapun, senki sem akad fenn a rongyos ruháimon meg a hosszú szakállamon. Bizony, sok itt az őrült. Felcaplatok a lépcsőn, az utolsó fordulóban ül ez az asszony. Már ismer, leteszem elé az ötöst, és mehetek is a tetőre. Nem tűnik fel neki vagy nem érdekli, ha aznap már nem jövök lefelé. Negyven napot persze nem tudok maradni, túl feltűnő lenne, de két-három éjszakát ki szoktam húzni.
Szép ez a világ, én még mindig szeretem. Az evés nem probléma, annyi itt a szegénykonyha. Nem kérdeznek, csak adnak egy darab pitát meg valami zöldséget. Más nem is kell. Viszont az öt sékelt nehéz összeszedni, ahhoz mindig valami furfang szükséges. A múltkor egy amerikai párnak tartottam vezetést. Inkább csak mutogattam, szerintem nem nagyon értették. Különlegesnek találták, hogy egy ókori öltözetű vallási megszállott kalauzolja őket. A végén a napszemüveges fickó megveregette a vállamat, és azt mondta, hogy you’re just like Jesus Christ! Ezt legalább értettem. Mind a ketten nevettünk, aztán adott egy ötöst.
Estére elfogynak a turisták a tetőn, és én elbújok egy kémény mögött. Fatima pontosan hat órakor bezárja az ajtót. Egyedül vagyok idefent. Nézem a Várost, néha kitárom felé a karom, talán, hogy megáldjam, de aztán mindig elszégyellem magam. Hajnal felé elfáradok, hanyatt fekszem a langyos kövön, és az eget bámulom. Szunyókálok egy kicsit. Senki sem akar már megkísérteni. Nincs szükség rá. Nem is nagyon lenne mivel.
Ha eleget voltam odafent, akkor megint lejövök. Járok-kelek a bazárban, nézem a tülekedést. Aranyfogú orosz nénik fegyelmezett rendben vonulnak a lobogó hajú pópa mögött. Szandálos németek fényképeznek. Zöld ruhás IDF-katona kék ruhás rendőrlánnyal flörtöl. Az arab ékszerész a boltja ajtajából figyeli őket. Megszólalni nem nagyon szeretek. Ki tud már latinul? Az arámival és a göröggel sem tudok mit kezdeni, a héberemet meg alig értik. Angolul kellene rendesen megtanulni, de arra jutottam, hogy nincs értelme. Jó itt lenni, közöttetek, de nem tudok már olyat mondani, amit ne tudnátok.