Az ukrán hadsereg egységei 2024. augusztus 6-án léptek orosz földre, ma pedig már jelentős területeket tartanak ellenőrzésük alatt Kurszk-Belgorod térségében. Ezzel az inkább szimbolikus, mint hadászati jelentőségű lépéssel új korszak kezdődött Oroszország ukrajnai inváziójának több mint két és fél éves történetében. Putyin „ukrán terrorcselekményről” beszél, láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, az orosz hadvezetés is lassan ocsúdik.
Nem véletlen az ukrán támadás célpontja, tekinthetjük akár szimbolikusnak is: Kurszk „hős város” területén zajlott le a második világháború egyik legnagyobb ütközete, az 1943. júliusi kurszki tankcsata. Erre a földre azóta ellenséges katonák nem tették a lábukat. Rossz ómen az oroszoknak a Kurszk név is. Huszonnégy évvel ezelőtt, 2000. augusztus 12-én robbant fel a Barents-tengeren a Kurszk atom-tengeralattjáró. A Szovjetunió megszűnése utáni legnagyobb hadgyakorlat keretében mutatták volna be az orosz technika csodájának nevezett tengeralattjárót, amelynek tragédiájában technikai hibák és emberi mulasztások is közrejátszottak. A külföldi segítségkérés elmulasztása még tetézte a bajt.
Putyin a történtek idején éppen Fekete-tengeri dácsájában tartózkodott, a baljós hírek ellenére is ott maradt. Orbán Putyint „hiperracionálisnak” nevezte nemrég. Ha ezen az emberi együttérzés teljes hiányát értette, egyet lehet vele érteni. Ha rendkívüli intellektuális képességeket tulajdonított neki, akkor nem. Ha az orosz elnök azonnal a murmanszki kikötőbe sietett volna, akkor sem tudott volna a 118 fős legénység sorsán változtatni – ők a robbanás után hat órán belül megfulladtak. De azzal, hogy a látszatra sem ügyelt, már akkor bebizonyította: diktátorként sem állampolgárai, sem katonái iránt nem érzi a legkisebb felelősséget sem.
Az orosz hivatalos kommunikáció most is, akárcsak huszonnégy éve, az elhallgatáson és a tudatos hazugságon alapul. Ez nem változott augusztus 6. után sem. A saját hadsereget erősnek és céltudatosnak, az ukránokat gyengének és bizonytalannak próbálják bemutatni. A kurszki és a környéken élő lakosok megrémültek, egyesek menekülnek, úgy érzik, Moszkva cserbenhagyta őket.
Az ukránok viszont tanultak az orosz fake news technikákból. Az orosz területre való behatolással egy időben olyan felvételeket sugároztak, amelyeken állítólagos kurszki lakosok ukrán katonákkal tárgyaltak, és Ukrajnához való csatlakozási szándékukról nyilatkoztak. Hivatalosan az ukrán vezetés az első napokban nem szólalt meg. Az orosz területre való bevonulás első célja a civil lakosság elbizonytalanítása volt. Azt akarták, hogy érezzék: a háború nem a biztos távolban zajlik, hanem a házkapuk előtt, bármikor őket is elérheti.
Közben Kadirov csecsen vezérnek az orosz-ukrán határra vezényelt harcosai gúnyosan nyilatkoztak a moszkvai vezetés erőtlenségéről, ezzel fokozva az általános káoszt. A Wagner-csoport megmaradt része az afrikai Maliból jelentkezett, azt üzenték, ők majd visszaverik az ukrán csapatokat. Közben Putyin elnök a rendkívüli helyzetre való tekintettel különleges jogokkal ruházta fel az FSZB-t, a belföldi titkosszolgálatot. Egyre sűrűbbé vált a kommunikációs zűrzavar.
Az ukrán hadsereg egységei augusztus 12-én lényegében megálltak – éppen a tengeralattjáró-szerencsétlenség évfordulóján, aláhúzva a támadás szimbolikus jellegét. Elfoglalták Szudzsa városát és a szudzsai gáztranzit-állomást. Ezen keresztül jön a szibériai gáz Európába, Ausztriába, Szlovákiába és Magyarországra. Nem valószínű, hogy az állomás megrongálását terveznék, de mutatják, hogy akár meg is tehetnék. Augusztus 16-án az ukránok felrobbantottak egy hidat a Szejm folyón, amely kulcsfontosságú volt a hadsereg ellátása szempontjából. A helyi kormányzó húszezer helyi lakos kitelepítését tartja szükségesnek.
Az orosz vezetés ukrán terrorizmusról beszél, arról, hogy ellenséges csapatok vonultak be egy szuverén állam, Oroszország területére. Amikor 2014-ben elfoglalták a Krímet, Putyin kijelentette: Oroszországnak spirituális joga van a félszigetre. Tették ezt annak ellenére, hogy Ukrajna akkor is, most is szuverén állam. Jelenleg az orosz hadsereg ennek a szuverén államnak körülbelül 20 százalékát tartja megszállás alatt. A nemzetközi jog szerint az ukrán hadseregnek – amíg hazájában ellenséges csapatok állomásoznak – igenis van joga a támadó ország területére lépni.
Arról van szó, hogy Zelenszkij és az ukrán hadvezetés stratégiát váltott. Az agresszor területére való behatolással azt mutatják meg, hogy képesek erre. Motivációjik között szerepelhet még, hogy kényszerítsék az oroszokat egységeik átcsoportosítására, ezzel csökkentve a Donyec-medencére nehezedő nyomást.
Mindenképpen bebizonyítják, hogy a „nemlétező ország” semmire sem alkalmas hadseregéről szóló híresztelések – amelyeket a magyar kormány is olyan szívesen terjeszt – nem felelnek meg a valóságnak.
Azóta maga Zelenszkij és az ukrán hadsereg vezetői is nyilatkoztak arról, hogy céljuk egy igazságos béke. „Méltányos tárgyalások”-ról beszélt Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója is. Tárgyalóasztalhoz kívánják ültetni az oroszokat, de úgy látják, erre azok csak akkor hajlandóak, ha belátják, hogy nyers erőszakkal nem foglalhatják el Ukrajnát.
Alekszej Juszupov, a németországi Friedrich Ebert Alapítvány kutatója úgy látja, a kulcskérdés az, meddig áll az oroszországi lakosság Putyin mellett a háború kérdésében, mikor kezd nyomást gyakorolni rá a békekötés érdekében. Ez a háborús áldozatok számától függ. Putyin és az orosz hadvezetés eddig igyekezett a csakugyan veszélyes helyekre az idősebbeket, a börtönökből toborzottakat, rendőröket, szilovikokat (volt titkosszolgákat), illetve orosz állampolgárságért folyamodó külföldieket küldeni. A csatákban elesettekért – csak ha a holttesteket bizonyítottan megtalálták – tíz millió forintnak megfelelő összeget fizetett az állam.
A háború eszkalációja esetében viszont be kéne vetni a nagyvárosi, felsőfokú végzettségű fiatalokat is, ez pedig radikálisan megváltoztatná az ország népének viszonyát a Putyin által "honvédőnek" stilizált területszerző háborúhoz. Csak remélhetjük, hogy győz a józan ész a Kreml uraiban is, és leülnek tárgyalni az ukránokkal.
Közben Magyarországon megjelent egy kormányrendelet, melynek értelmében 2024. augusztus 21-től csak azoknak az Ukrajnából menekülőknek jár az államilag biztosított szállás, akik háborús övezetből érkeztek. Orbán sokszor hangsúlyozta, hogy kormányának legfontosabb szívügye a magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok megsegítése, de mivel jelenleg Kárpátalján nem zajlanak harcok, így ők nem számíthatnak semmire. Kedves gesztus a Kreml irányába.
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.