;

interjú;Lobenwein Norbert;Strand Fesztivál;

- „Az ilyen események az ország hasznára válnak”

Interjú Lobenwein Norberttel, a Strand Fesztivál egyik vezetőjével.

Iskolás korodban szóltál akkor, amikor bántották a többieket?

Nem. Pont erről meséltem ott ezen a beszélgetésen is, hogy miközben én is voltam szemtanúja ilyesminek, meg miközben egy teljesen jó családban nőttem fel, bizalmi viszony volt a szüleimmel, a testvéreimmel, ezeket azért magamban tartottam. Akár iskolai bántalmazást, akár a lakótelepen amikor olyat láttam. Emlékszem arra, hogy egy ilyen idősebb nénit gyerekfejjel hogyan bántottak a többiek. Erről nem beszéltem senkinek, de nagyon-nagyon rossz érzéssel töltött el. Évekig biztos, hogy rosszul aludtam miatta.

A kérdés relevanciáját az adja, hogy az Uniceffel közös #nenézzfélre kampányotok kapcsán vettél részt a Strand első podcast-beszélgetésén Mészáros Antóniával, Miskovits Marcival, Marsalkó Dáviddal és Manuellel. A személyes szálon kívül azért fontos kérdés, mert benne van az, hogy mit jelent egy fesztivál esetében a társadalmi felelősségvállalás. Te hogy látod, egy fesztivál milyen platformot nyújt arra, hogy ilyen kérdésekről is lehessen beszélni?

Én mindig is azt gondoltam a fesztiváljainkról, de nem csak a sajátjainkról, hogy az ott lévő közönség egy jó része, csúnyán fogalmazva, termékeny táptalaj. Nyilván a közönség egy jelentős része buliba, koncertre jön. Ez a fesztiválnak a fő mondanivalója. De nagyon sokan viszont igénylik azt, hogy napközben akár egy pszichológus beszélgetésén, akár egy irodalmi programon, akár egy ilyen mélyebb típusú programon, mint amiről most szó volt, ott legyenek, és haza tudjanak vinni magukkal olyan információt, ami év közben hasznos lehet számukra.

Én egyébként ezt gondolom a környezettudatosság kérdéséről is, hogy nagyon sok esetben ez egy bullshit, ami csak kitesz a zászlajára valamilyen cég vagy fesztivál. A fesztiválok a tekintetben jó helyek, hogy akik itt jelen vannak és leülnek egy ilyen beszélgetésre, elgondolkoznak rajta, hogy a hétköznapjaikba hogyan tudják beépíteni azt, ami itt történik. Nekem egy kifejezetten jó érzés volt látni, hogy a #nenézzfélre beszélgetés után egy pár odajött megkérdezni Mészáros Antóniától, hogy hol találják az appot (a HelpAPP bántalmazottakat segítő alkalmazását.)

Nemrég jelent meg egy írásod az Indexen Vége a fesztiváloknak? címmel. Itt arról írsz, hogy a kisebb előadók úgy tűnik, kiszorulnak. Őket váltják ki az ehhez hasonló társadalmi, kulturális programok?

Ezek a plusz programok inkább a fesztiválszervezői „hab a tortán” vagy luxuskategória. Tudjuk ezekről a programokról, hogy ezért senki nem vesz jegyet. Ezek, mint a képzőművészeti kiállítás, irodalmi beszélgetés, kivétel nélkül olyanok, amit lát az ember a programban, örül neki, de kizárt, hogy ezért bárki is jegyet váltana. Inkább arra próbáltam célozni ebben az írásomban, hogy amit én igazán vonzónak tartok a legtöbb fesztiválban már kezdetek óta, az a sokszínűség, hogy nem csak arra koncentrálunk, hogy kizárólag a blockbusterek, vagyis azok az előadók vannak jelen, akik sok jegyet adnak el. Hanem mondjuk zenében is meg lehet találni azt, aki mondjuk egy fiatal felfedezett, vagy egy olyan, aki régen volt nagy sztár, de újra ott van a helye.

Viszont akkor, amikor mérlegelni kell, hogy hol lehet meghúzni egy kicsit a nadrágszíjat, hol lehet pár millió, tízmillió forintot megspórolni a fesztiválon, akkor én azt látom, hogy áldozatul tudnak esni ezek a fellépők. Tudnék említeni mondjuk egy tucat olyat, aki akár a Strand életében is öt évvel ezelőtt kötelező jelleggel ott volt, de ma már nem az. Mivel nincs arra lehetőségünk, hogy újabb és újabb színpadokat hozzunk létre, ezekről az előadókról mondunk le sok esetben. Attól lehet tartani, hogy a gondolkodásunk nekünk is ebbe az irányba fog menni, hogy engedjük el azokat, akik nem minden áron kell, hogy itt legyenek.

Akkor eltűnik a sokszínűség és ugyanazok a headlinerek lesznek mindenhol?

Arra nem tudok igazán magamnak választ adni, hogy a közönség igénye valóban az-e, ami évtizedeken keresztül jellemző volt, hogy azt a fajta sokszínűséget, amit mi egy fesztivál alapjának tartunk, igénylik-e. Ha megnézzük az idei fesztiválokat, akár a Strandot is, nem azt látom, hogy óriási baj van, de arról számol be a legtöbb szervező és mi is azt látjuk, hogy van egy 10-20 százalékos visszaesés. Ez pont elég ahhoz, hogy visszavegyen az ember.

Abban sem vagyok biztos, hogy ez a látogatószám jelentősen csökkenne akkor, ha sokkal inkább tematikus fesztiválok jönnének létre, ahol adott ízlésű közönségnek állna össze a program. Azt látjuk egyébként, hogy egy totál új generáció született művészet terén és olyanok vannak a headliner, co-headliner sorban, itt a Strandon is, akik 5-6 évvel ezelőtt nem is léteztek.

A másik érdekes trend, amit leírtál, hogy régióssá válnak a fesztiválok, a környékbeli embereket szolgálják inkább és kevésbé jellemző már az országon belüli utazás. Ez nekem azt mondja, hogy a sokszínűség el fog veszni a fesztiválokon, mert mindegyik fesztivál egy régióra rendezkedik be, és a közönségeknek ugyanazokat az előadókat hozzák el.

Nem tudom, hogy a sokszínűséggel ez mennyire függ össze. Inkább azt látom, hogy vannak az úgynevezett nagyfesztiválok, nem a Sziget-méretű, hanem a Campus vagy SZIN. Az esetükben igaz az, hogy a régió meglehetősen erős ahhoz, hogy el tudja látni.

De van az a kategória, amibe a Strand is tartozik, vagy az EFOTT, ahol a régióban nem lakik életvitelszerűen olyan számú potenciális közönség, aki el tudná tartani. Itt egyrészt meg kell küzdeni azzal, hogy mindent máshonnan kell beszállítani és a dolgozóknak szállást kell biztosítani, másrészt meg kell dolgozni azért, hogy ez turisztikailag egy vonzó alternatíva legyen, hogy Zamárdiban 2000-en laknak, de erre a hétvégére jöjjenek ide napi húszezren.

A sajtóbejáráson röviden említettétek az MBH Bankkal közös Strand Klub kezdeményezést. Ez mit jelent pontosan?

A programot egy-két éve indítottuk és még van mit fejleszteni rajta, de meglepő módon már 20 ezer tagja van. A lényege a mi szempontunkból az, hogy legyen közvetlen kapcsolatunk azzal a közönséggel, aki hozzánk jár, és ezt egyrészt próbáljuk meghálálni azzal, hogy itt a fesztiválon nekik valami pluszt adunk, például, hogy bungee jumping nem 10, hanem 8 ezer, vagy, hogy van a legtöbb étteremben számukra extra menü. Másrészt dolgozunk a Strandakadémián, amit mondjuk szellemi tápláléknak gondolunk, és egy beszélgetés az UNICEF képviselőivel vagy Zacher Gáborral, ahova eljöhetnek a Strand klubtagok a fesztivál idején kívül is.

Felröppent az a pletyka, hogy nem lesz többé Balaton Sound. Egy ilyen hírnek inkább Strand-szervezőként örülsz, vagy egykori Sound-szervezőként csalódott vagy?

Csak, hogy az olvasók is értsék, a Balaton Soundot még szigetesként mi kezdtük el Fülöp Zoli társammal, és a tulajdonrészünket eladtuk, tehát ilyen értelemben pár éve már nincs hozzá közünk. De egy olyan produkció megszűnése, ami a mi szellemi termékünk, nem tud jó érzéssel eltölteni bennünket. Az írásom is arról próbált szólni, hogy ezeket a pletykákat mi is halljuk, ugye tudjuk, hogy a Volt már megszűnt, és egy csomó szervezőtől halljuk, hogy milyen típusú bajaik vannak, de nem lenne helyes, hogyha ezek a fesztiválok eltűnnének a süllyesztőben.

Ráadásul a legnagyobb nehézség az, hogy a problémák között nagyon nehéz rámutatni arra, hogy mi a gond. Viszonylag könnyen mondják azt sokan, hogy az állam miért nem avatkozik be. De igazából nem is csak ez a gond, mert nem is gondolom, hogy feladat lenne fűnyíró elv szerint, globális beavatkozásokat végezni. Sok szempontból kell megvizsgálni, hogy hol csúsznak el a számok, miért nem tudnak már többen talpon maradni többen, mert baj lenne, ha ezek a fesztiválok megszűnnének. Az egy régiónak, az országnak biztos, hogy a hasznára van, műfajtól függetlenül, hogy ezek az események léteznek.

A fesztivál első napján, csütörtökön beszélünk. Ti milyen visszaesést jeleztek előre tavalyhoz képest?

Egész évben egy visszaesést éreztünk, az indulástól fogva 20 százalék körüli visszaesést láttunk. Ez az utolsó napokban valamelyest vissza tud jönni, de az a tendencia, hogy a közönség a vége fele dönti el, hogy elmegy-e valahova, megint nem egy helyes helyzet. Biztosra veszem, hogy egy rosszabb évet zárunk, mint tavaly, az a kérdés, hogy milyen mértékű lesz a visszaesés.

Jövőre lesz Strand?

Mindenképpen szeretnénk továbbmenni, mert tizenéve az egyik legfontosabb eseményünknek tartjuk, és kifejezetten jó érzéssel dolgozunk rajta, nagyon-nagyon szeretjük. Azt ki kell találni, hogy hogyan tovább, már fél éve ezen gondolkozunk. Valamilyen formában folytatnunk kell, de hogy ez hogyan, miként lesz, azt még pontosan ki kell találnunk. (x)

Claudia Cardinale nem ment el a gyászszertartásra, mondván, túl fájdalmas lett volna neki az élmény.