Régi augusztus huszadika Somogyban
A lencsék között találtam egypetéjű ikerpárt, a viharban tombola
villant, elektromos rühatkák. Bárcsak a Balcsin lehetnék,
mondta egy hínárgerilla, talpakat ejteni foglyul,
tárva-nyitva a cella, ha egy szívbeteg belefordul.
Citerán szólt be a nádas, egy kisgyerek fürdött sírva.
Mintha most keszeget enne egy kövér gazda panírba’,
(kínai atlétában). Mosdótálban a szappan, csúszik a
ház fedele, ömlik a víz ki az útra, az árkokon át
lefele. Pöttyös Rozi iázik végig a falun szamárként,
rőzsehajából az átkok, hullnak, mint tűzijáték.
Ahab már megint túltolta
Egy korcs admirális a Pequod fedélzetén belekortyol az égbe. Hm, jó szagok jönnek immár, itt van az óra levadászni az Istent. Elmúlt minden idő, amikor még ellegelészhetett csorda, és italozhatott nyáj. Minek is jobbá tenni a bolygót, amikor rosszabbá tenni ugyanennyi erő, de talán kevesebb is. Pipázott a falábú öreg, akinek csontját az óceán ördöge tépte, kutyafingnyi idő alatt épített szarkalodát, egy elméletet a létre. Miszerint semmi se szent, bátorkodhatik végre bosszút állni az angyalokon, akik nem hozták ki a kört, amit rendelt az egyik fordulóban, mivel részegre itta magát azelőtt.
Metasztázisok
címmel jelenik meg az ősszel a költő harmadik verseskötete.
