A július 4-i parlamenti választást megelőző közvélemény-kutatásokból egyértelműen az derült ki, hogy az embereknek elegük van a konzervatív kormányzás nyomasztó működésképtelenségéből. Lapunk is rendszeresen beszámolt a soha véget nem érő vasutas-, metró-, pedagógus-, orvos-, kórházi ápoló-, útlevélkezelő- és a hétköznapi életet megbénító egyéb sztrájkokról. Az óriási - hét renitens képviselő tagságának gyors felfüggesztése után is 158 fős frakció - többséggel hatalomra lépett munkáspárti irányítás első lépései közé tartozott a kórházi osztályaikról még a választásokat megelőző öt napban is távol maradó, fiatal orvosok megbékítése. Az alulfizetett orvosok 35 százalékos béremeléssel szerettek volna kárpótlást nyerni a több éves infláció mértékétől elmaradó fizetéséért, ám a jelenlegi 2,2 százalékos áremelkedési szint mellett a 2023-2025 közötti időszakra megállapított átlagosan 22,3 százalékos bérfejlesztés is több a semminél.
Hasonlóan nagy fellélegzés követte a múlt csütörtökön nyilvánosságra hozott megegyezés a mozdonyvezetőket tömörítő Asleffel. Több mint 100 millió fontjába kerül az államkincstárnak a három évre elosztott 15 százalékos korrekció. Louise Haigh közlekedési miniszter szerint a személyenként 9000 fontot érő átutalás még mindig sokkal előnyösebb, mint a számítások szerint már eddig is 850 millió fontot elérő vasúti bevételkiesés. Az ígéretes egyezség viszont láncreakciót indított el. Már a következő napokban megkezdődnek a tárgyalások a még radikálisabb, a vasútállomások személyzetét és a váltókezelőket képviselő RMT unióval, melynek vezetője, Mick Lynch egyeztetett, semmiképpen nem rosszabb javaslatra számít a vasutakat működtető vállalatok, közvetett formában a kormány részéről.
Ezek után hidegzuhanyként érte az állami vasút vezetőit, hogy a kevés, lényegében állami tulajdonban lévő vasútvonal egyike, a London és Észak-Skócia között közlekedő LNER dolgozói a munkaügyi kapcsolatok megromlására hivatkozva
sztrájkot hirdettek augusztus 31-e és november 10-e között minden hétvégére, a háziorvosi rendelők pedig inkább a rájuk nehezedő nyomás fokozódása, mint a fizetési körülmények miatt határoztak úgy, ragaszkodnak a biztonsággal ajánlott fejenként napi 25 beteg ellátásához és a hoppon maradt rászorultakat a helyi gyógyszertárakba és az ügyeleti rendszerbe irányítják át.
Nagy felfordulást okoz majd az iskolakezdés küszöbén az a háromnapos munkabeszüntetés is, amelyre az útlevélkezelők készülnek augusztus 31-e és szeptember 3-a között a Heathrow repülőtéren.
Mindezekkel a fejleményekkel kapcsolatban több súlyos kérdés is felmerül. Az egyik, hogy miből finanszírozza a kormány a fizetésemeléseket, hiszen Rachel Reeves pénzügyminiszter első átfogó parlamenti állásfoglalásában arról számolt be, hogy a Konzervatívok 22 milliárd fontos fekete lyukat hagytak maguk után, melynek betömésére első lépésként megvonta a nyugdíjasok túlnyomó többségétől a téli fűtési támogatást és elengedhetetlen adó- és járulékemeléseket helyezett kilátásba. Az immár ellenzéki toryk nyomban támadásba lendültek, azt állítva, hogy Sir Keir Starmer kormánya előnyben részesíti a szakszervezetek érdekeit az adófizető utasokkal és az idősebb nemzedékkel szemben. A BBC múlt csütörtöki adásában megszólaltatott oktatási miniszter, Bridget Phillipson négyszer tagadta meg a választ a "ki fizeti a révészt" kérdésre. A következő, logikus felvetés, hogy a nagyvonalú béralkuk nyomán nem kapnak-e vérszemet a szakszervezetek. Nick Thomas-Symonds, a számvevőszék vezetője a Times Radiónak nyilatkozva "unfair"-nek nevezte a gyanúsítást, hogy a szakszervezetek és közalkalmazottak "sorban állnak" a fizetésemelésért. A miniszter megígérte, "tárgyalóasztalhoz ülnek az elégedetlen érdekképviseletekkel és igyekeznek kölcsönösen elfogadható megoldásokat találni". A vita a Munkáspártnak a szakszervezetekhez fűződő hagyományosan szoros kapcsolatát, sőt anyagi függőségét is felszínre hozta.
A három kislány életét követelő, továbbá hat gyermek és két felnőtt súlyos sérülését okozó southporti késeléses merénylet után kialakult zavargások szerencsére elcsitultak, de a bírósági ítéletekről szóló hírek miatt továbbra is az érdeklődés középpontjában állnak. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint a rendőrség 1127 személyt vett őrizetbe, akik közül 648 ellen történt meg a vádemelés és mára meghaladja a százat a bíróságok által elítéltek száma. A szombati brit sajtó részletes beszámolót ad az eddig kihirdetett legsúlyosabb büntetést kapott személyről, az északkelet-angliai Hullban lezajlott rendbontásban aktív szerepet játszott David Wilkinsonról. A 48 éves férfi hat évet tölthet el rácsok mögött, miután nem pusztán tudatosan vett részt erőszakos cselekményben, hanem gyújtogatással és rasszista indítékkal súlyosbított károkozás is a lelkén szárad. Wilkinson egy százfős lincselő csőcselék tagjaként fenyegetőleg lépett fel három román állampolgárral szemben, akik egy BMW gépkocsiban próbáltak meghúzódni.
Zavargások és gyász Southportban a három kislány meggyilkolása utánA vád alatt állók közül huszonkilenc, a börtönbe küldöttek közül tíz személy a világhálón keresztül szította a zavargások lángját, de fizikai erőszakot nem követtek el. A média feszegetni is kezdte azt az egyelőre megválaszolatlanul maradó kérdést, hogy a törvény elé állítósuk a bíróságok pánikjáról vagy szükséges igazságszolgáltatásról szól-e. Ami biztos, hogy az online szólásszabadság megnyilvánulása, a közösségi csatornák felelőssége és a szabályozás formája nem kerül le egyhamar a napirendről.
