Augusztus 20-a az államalapítás és Szent István ünnepe, állami és keresztény ünnep, ezt mindenki tudja – kezdte Máté-Tóth András katolikus teológus, vallásszociológus. A különböző korokban más-más tartalmat próbált a politika, az egyházak és valamennyire a lakosság is beletölteni ebbe a rangos, ünnepélyes keretbe.
Máté-Tóth András idézte az elmúlt évszázad egyik legnagyobb hatású valláskutatóját, az 1986-ban elhunyt Mircea Eliadét, aki vallásnak azt a történést, eseményt vagy helyszínt nevezi, ahol a profán, kézzelfogható tárgyakon valahogy átsüt, átragyog a „szent”. Ez a hierofánia, a szentség megjelenése.
Azért hasznos a definíció – mondta a teológus –, mert áthidalja a szekularizált és a vallási világ között gyakran meglévő szembenállást. Lehetőséget ad a látvány élvezetében kimerülő ünneplésre, de arra is, hogy annak, aki szeretné, módja legyen a transzcendens elmélyülésre. Augusztus 20-a mindig is az aktuálisan preferált, vagy a társadalom által őrzött hagyomány folyamatosságát próbálta ünnepélyes keretek között az emlékezetbe vésni. Ugyanez zajlik napjainkban is a legkülönbözőbb vallási szertartásokon és világi tömegrendezvényeken, ünnepségeken.
Persze, hasonlót más ünnepekről is el lehet mondani – jegyezte meg –, de ilyen szempontból augusztus 20-ának kiemelt jelentősége van. A rendszerváltáskor előjött a kérdés, hogy melyik legyen Magyarország első számú, piros betűs állami ünnepe: március 15-e, október 23-a vagy augusztus 20-a. Végül az utóbbira esett a választás.
Katolikus megközelítésből augusztus 20-a csak egyik ága a Szent István-i összefüggésnek – fogalmazott Máté-Tóth András. Augusztus 15-e, Mária mennybemenetelének ünnepe bizonyos értelemben még fontosabb is.
A legenda szerint Szent István, az államalapító király augusztus 15-én ajánlotta fel az országot a Szent Szűznek, és – megint csak a legenda szerint – azt szerette volna, ha ezen a napon hal meg.
A vallás iránt kevésbé érdeklődő emberek számára ez nem sokat jelent, a kereszténységben azonban nagyon erős a Mária-tisztelet. Mária volt az, aki Jézusnak, Isten fiának életet adott, összekapcsolta az eget a földdel, a mennyei értékeket az emberi történelem utcáival és zsákutcáival. A Mária-tisztelet nem csak a püspököket és a papokat éri el, hanem a hétköznapi imádkozó embereket is – hívta fel a figyelmet a teológus.
XII. Pius pápa 1950. november 1-én, mindenszentek napján tette közzé a Miserentissimus Deus kezdetű enciklikát, amelynek értelmében az egyház dogmaként, megkérdőjelezhetetlen hitigazságként hirdeti, hogy Isten testestől-lelkestől felvette Máriát a mennyországba. A pápa ezzel a spirituális lépéssel akarva-akaratlanul a materiális szovjet dominanciát próbálta ellentételezni.
Máté-Tóth András lényegesnek tartja, hogy ennek a bizonyos pápai dokumentumnak az első szava a „legirgalmasabb”. Az irgalom gondolata nagyon szorosan összekapcsolja a Szent István-i gesztust az általános magyar történelmi önértelmezéssel. Nevezetesen: Mária az a személy, akinél oltalmat, védelmet lehet találni az üldöztetés, a szorongatottság idején. Akkor is, amikor egyszerű hívőként az ember a kísértéssel, és akkor is, amikor az ország közösségként a fennmaradásáért küzd. Katolikus értelmezésben így függ össze Szűz Mária és Szent István tisztelete, az augusztus 15-ei és az augusztus 20-ai ünnepnap.
A plurális társadalomra a nézetek sokfélesége és ezek ütközése jellemző. Másfelől a társadalmat össze kell tartani. Hiszen – állapította meg Máté-Tóth András – a mindenféle irányból érkező komoly kihívásokkal csak viszonylag nagy kohézió esetén lehet sikeresen megbirkózni.
A probléma szerinte az, hogy az augusztus 20-áról folyó viták olyan materiális kérdésekhez kapcsolódnak, mint például: legyen-e tűzijáték. Ezek jó viták, mégis ellenében hatnak annak, ami az ünnep lényege – vélekedett. A lényeg ugyanis az lenne, hogy túllássunk a matérián, és eljussunk az immateriális javakig, ami már az értékek világa. Miközben Magyarországon nagyon sokféle nehézség van, a legsúlyosabb kérdésekről – az értékekről, amelyek révén társadalmi kohéziót lehet építeni – nincs érdemi vita.
Az értékek között kulcsfontosságú az irgalom – kanyarodott vissza a korábbi témához. Bármennyire is mást gondolunk sok mindenről (és mindenki biztosra veszi, hogy kizárólag neki van igaza), irgalmasnak kell lennünk egymáshoz, tudnunk kell bocsánatot kérni és megbocsátani.
Augusztus 15-e és augusztus 20-a, a kettő együtt ezt az aktuális, legmélyebbre ható üzenetet küldi a társadalomnak – hangsúlyozta a valláskutató teológus.
Küldetésük alapján leginkább az egyházak lehetnek, lehetnének alkalmasak egy ilyen érték- és irgalomcentrikus kultúra „promotálására”. Bár találkozni lehet ezzel szöges ellentétben álló papi, lelkészi megnyilvánulásokkal is, Máté-Tóth András állította, hogy a keresztény egyházakban általában törekszenek erre.
Kérdésünkre, hogy augusztus 20-a megünneplése során a katolikus vezetők mennyiben hajlandók alkalmazkodni az állami igényekhez, elmondta: számos példát tud arra, hogy valamilyen alkalomból a kormányzat részéről elvárások, „nehezen visszautasítható ajánlatok” érkeztek egyházi méltóságokhoz, akik aztán ennek vagy eleget tettek, vagy nem. (Inkább igen.)
Augusztus 20-a azonban kivétel, ebben az esetben a katolikus egyház felé nincs állami direktíva arról, hogy mit kellene csinálnia. Nincsenek politikai elvárások – jelentette ki Máté-Tóth András. Ennek az a magyarázata, hogy augusztus 20-ai egyházi esemény szinkronban van azzal, amit a kormány is ünnepelni akar.
A különbség az – tette hozzá –, hogy a katolikus egyház lényegénél fogva nemzetközi, az augusztus 20-ai ünneplés viszont kizárólag nemzeti. Az ellentmondás Máté-Tóth András szerint feloldható azzal, amit Szent István írt Imre fiához intézett intelmeiben: szeresd az idegeneket, élj békében a környezeteddel. Ezt nem lehet kitörölni az emlékezetből, olyan értékről van szó, ami nemcsak Magyarország, hanem Európa szellemiségét is megalapozza.
