A fogyasztói bizalom megcsappanása, az árak emelkedése, a reálgazdaság hitelezésének fékeződése időszerűvé teszi a kérdést, vajon Kína nem sodródik-e hasonló helyzet felé, mint amilyenbe Japán a 90-es években beleesett. Japánban akkortájt a családok, és a vállalatok eladósodottságának kompenzációját tartották szem előtt, és egyre kevesebbet költöttek a gazdaság élénkítésére, a következmények ismertek. A veszélyes spirál elkerülése létkérdés Peking számára - figyelmeztetnek a szakértők.
Betegeskedik a kínai gazdaság, a legnagyobb gondot a belső kereslet tartós pangása okozza, és ezt különösen megsínyli az ingatlanpiac. A napokban nyilvánosságra hozott statisztikák 3,6 százalékos visszaesést jeleznek július végével az ingatlanbefektetések terén. A kormány idei célja 5 százalékos GDP bővülés, ám ennek megvalósításához stimuláló lépésekre lenne szükség, a vásárlókedv fellendítése, és az infrastrukturális beruházások állami támogatása a kulcsa a pandémia óta pangó gazdaság élénkítésének. A legfrissebb adatok szerint az ipari termelés júliusban 5,1 százalékkal gyarapodott az előző évihez képest, ez lassulást jelez, miután júniusban 5,3 százalékot jegyeztek fel. Igaz a kiskereskedelem értékesítése 2,7 százalékkal bővült a júniusi 2 százalék után. A munkanélküliségi ráta viszont 5,2 százalékra nőtt, az adat február óta először jelez negatív munkaerőpiaci tendenciát. A Goldman Sachs elemzői szerint a globális befektetések 1,9 százalékkal bővültek, míg az előző hónapban 3,7 százalékos volt a gyarapodás és a hanyatló tendencia mind az infrastruktúra, mind a magánvállalati szférában jellemző volt.
A kínai jegybank minden bizonnyal kamatcsökkentésre kényszerül ebben az esztendőben, ám félő ez nem lesz elegendő. Az elnök a szavak szintjén, megpróbálná a gazdaságot függetleníteni az ingatlanpiactól, és kizárólag a csúcstechnológiai szektorra alapozni, nem utolsó sorban az elektromos autók gyártására, ám ezt nehezíti, hogy az ingatlanszektor a GDP egyharmadát produkálja.
A háztartások vagyonának 70 százaléka van ingatlanban, és most minden jel szerint bezárták a pénztárcákat, amúgy az ingatlanárak csökkenése is jelzi a vásárlók elkedvetlenedését.
A nyugati vállalatvezetők már korábban megkongatták a vészharangot, érzékelve, a krízis szelét, függetlenül a szankcióktól, amelyek a csúcstechnológiai- és védelmi iparágakat sújtják, a „polgári” ágazatokban érdekelt vállalatok elsősorban a keresletcsökkenést sínylik meg. A General Motors, amelynek fontos piaca Kína, elbocsátásokra, reorganizációra kényszerül, a Volkswagen, a L'Oréal és az AB InBev utolsó negyedéves jelentése, számszerűen és deklaráltan is, a kínai vásárlók visszalépését jelzi.
A tervezett gazdaságélénkítő lépésekről egyelőre nem hoztak nyilvánosságra semmit, hírek érkeztek viszont Pekingből arról, hogy csendes tisztogatás folyik a bankrendszerben. A hatóságok nagy buzgósággal estek neki a kisbankok számláinak rendbetételének, a kis vidéki intézmények portfóliójában sok a kockázatos termék, és a lelek szerint felrémlett egy esetleges pánik veszélye, és ezt kívánják megelőzni. A mozgolódás, amely az utóbbi hónapokban gyorsult fel, külföldi befektetői körökben máris aggodalmat keltett. A Yicai nevű pénzügyi hírügynökség értesülése szerint idén az első félévben négyszer annyi pénzintézetet számoltak fel Kínában, mint tavaly egész évben. Június végén egyetlen hét alatt 40 bank tűnt el a palettáról. Becslések szerint legalább 3800 kis helyi pénzintézet van bajban, amúgy a teljes kínai bankrendszerben a nem teljesítő aktívák 13 százalékot jelentenek a mérlegekben.
Mindeközben virágzik a zugkereskedelem, nem is akármilyen portékákkal,
a The New York Times cikke szerint ezrével forognak amerikai csúcstechnológiai termékek, természetesen szankciósak, így például a Nvidia chipjei piaci sátrak árnyékában. A többszázmillió dollár értékű csomagok Hongkongból érkeznek, az anyaországba, biztosítva a helyi csúcstechnológia, a mesterséges intelligencia szükségleteinek kielégítését.
Amúgy pedig a vásárlási kedv csökkenése közepette ki más lehetne Kína leggazdagabb embere, mint egy online kereskedelmi platform tulajdonosa. A Bloomberg Billionaires Index most nyilvánosságra hozott rangsorában Colin Huang, hajdan a Google alkalmazottja 2015-ben alapította meg a Pinduoduo nevű kereskedelmi portált, amelyből kinőtt a már nálunk is ismert Temu, amely tavaly tört be Európába, immár 75 millió felhasználóval dicsekedhet. Szereplése nem megy zökkenők nélkül, uniós vádakkal néz szembe tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, biztonsági hiányosságokat vetnek a szemére. Ez nem okozott zavart a tulajdonos vagyongyarapításában, Colin Huang jelenleg 48,6 milliárd dollárnyi érték tulajdonosa. Nem is olyan rég, még egy másik kereskedelmi platform, az Alibaba tulajdonosa volt Kína leggazdagabbja, ám a hatalom átrendezte a színpadot. „Hol van Jack Ma?” – 2021 elején minden világlap első oldalán ott virított a kérdés, majd közel két éven át hiába keresték a Föld szinte minden sarkában ismert Alibaba-alapítót, aki beszólt a hatalomnak, egy 2020-as rendezvényen nemes egyszerűséggel „zacihoz” hasonlította a kínai állami bankokat, kritizálta a pénzügyi hatóságokat, mondván, megölik az innovációt. Peking megtalálta a módját Ma üzleti ellehetetlenítésének, aki még jól megúszta, életben van, kicsit szolidabban húzza meg magát. Ami Hszi Csin-ping szándékait illeti, a kérdés több éve aktuális, bekövetkezik-e radikális fordulat a Mennyei Birodalom gazdaságirányításában, vagy továbbra is beérik tisztogatással. Nem árt emlékezni arra sem, hogy Hszi Csin-ping hivatalba lépése, 2012 óta legkevesebb másfél millió, egyes értesülések szerint több millió kínai kádert vádoltak meg, több halálbüntetést is kiszabtak. A kivégzésekről egyébként csak becslések, hivatalos adatok nem látnak napvilágot, a sajtó azonban évi több ezerre teszi számukat.