Nem lesz ennek jó vége, már az eleje se volt jó, a közepe egyenesen penetráns, és a jövőbe pedig már csak hunyorogni merünk. Egy ergya uborkaszezonra se futja már, ilyenkor a balatoni vízminőség és algásodás híreiben szoktunk úszni, vállvetve a tábori szalmonellafertőzésekről szóló információkkal, erre augusztusra kelve kiderül, hogy az ördög nemhogy nem alszik, de sosem volt még ennyire éber. Hogy mást ne mondjunk, ma kizárólag a külpolitikai szerkesztőnk volt Mosolygó, „no, nem est omen”. Miklós a délelőtti lapindítón úgy foglalta össze a világ várható fejleményeit, hogy várjuk a közel-keleti háború kirobbanását. Aztán sietve korrigált, várja a hétfene, de mégiscsak napok óta azt rebesgetik az elemzők, hogy Irán szintet lép az agyhalálban, a libanoni Hezbollah aljas terrorizmusát kiterjeszti háborús konfliktussá, és megtámadja Izraelt.
Valamivel ezelőtt az ukrán hadsereg elit öngyilkos különítménye fogta magát, és pár tucat páncélozott járművel bevonult Oroszországba. Bizonyára jó ötletnek tűnt, és még drukkolni is tudnánk nekik, bár ha sürgősen nem kapnak kétezer F16-ost és ugyanennyi Himarsot képzett kezelőszemélyzettel, akkor azért olyan nagyban nem fogadnánk a sikerükre. Isten legyen velük, ha van, de ezt a vitát most nem nyitnánk meg ezen az abszurditásokban tobzódó felületen.
Így állnak dolgaink a világpolitikában. Az már egy jó nap, ha nem tör ki egy térségi eszkalációval fenyegető fegyveres krízis.
Merthogy vannak picike polgárháborúkkal fenyegető lobogások is. Sir Keir Starmer brit miniszterelnök számára például a fent említettek nincsenek benne az első három prioritásban manapság, merthogy az országát éppen szélsőjobboldali fehér söpredék szedi darabokra.
A munkáspárti politikusnak végre esélye lett volna, hogy a toryk évtizedes agóniája után kezébe vegye a súlyos problémákat, erre a rendvédelmének százszámra kell bebörtönöznie a honfitársait, akik telefonbolt-kifosztás és hotelgyújtogatás eszközével látják a legjobbnak kifejezni iszlám- és migránsellenes álláspontjukat.
Mindezt azért, mert egy 17 éves, Nagy-Britanniában született, ruandai származású fiatal ép ésszel fel nem fogható szörnyűséget tett, és gyerekeket ölt. A lázongók több száz évnyi történelem sötét tanulságait és tudományos kriminalisztikai cáfolatokat dobva ki a kukába úgy vélik, a bőrszín hajlamosít a bűnözésre. Vagy csak pipák nagyon, mert a migrációval szemmel láthatóan nem jár együtt az integráció. Ezért kellene lehiggadni a p...ba, a populista léhűtőknek adni egy tendert, hogy játsszanak vele a sarokban, s eközben szigorú megoldást találni az embercsempészet és a terrorizmus (higgadt és hosszas, konstruktív gondolkodás után sem egyszerű) fejtörőjére.
Kormányzásnak látszó tevékenység mindazonáltal idehaza sem ártana. Magyarországon azon kevés foglalkozás egyike a politikusoké, amihez még egy hervadt OKJ-képzést sem várnak el a jogszabályok. Olvasom (mert gyorsan rákerestem), hogy létezik házmester- és karbantartóképzés is nagyon helyesen, a házmesterség komoly dolog, nem csinálhatja minden futóbolond, a karbantartásról nem is beszélve, bármit is jelentsen, mert de nagyon komolyan hangzik. Minálunk ehhez képest a csütörtök esti lapzártánk idején olyanokat olvashatunk a Népszava online címlapján, hogy száz nevelőszülő távozhat, mert megtagadta az életvitele ellenőrzését. Nota bene: azok közé tartozunk, akik nagyobb erőlködés nélkül is képesek vagyunk feltételezni, hogy nem minden szarnak, bajnak az Orbán-kormány a gazdája, de azért ebben a hírben benne van a magyar rögvaló. Mert ugye a Vezénylő Tábornokúréknak nemigen tetszett kormányozniuk másfél évtizede, csakis azzal voltak elfoglalva, hogy a nemzeti csataló kapitális seggére fojtószelepet szereljenek, hátha nem tör ki belőle a természet, aztán ha mégis megesett a baj, és derékig ért a szükség, akkor a Nemzeti Szívlapát Intézet gyors reagálású hadtestjei tüstént visszalapátolták a belevalót a lóba. Így van ez a gyermekvédelemmel is. Klasszikus puskaporos hordó, a társadalmi szegénység, öröklődő nélkülözés ketyeg benne évtizedek óta, és ha kipattan a baj, akkor 1. elrendelnek egy hangzatos, átfogó vizsgálatot, 2. katonát vezényelnek a menekülő munkaerő helyére. Tetszettek volna komolyan venni az oktatás és az egészségügy napszámosait, és akkor talán nem termelődne újra a megannyi szociális probléma. Ehhez persze kellene végre egy feltételezés a hatalomért remegő Orbán-kormány részéről, hogy a magyarok nem mind egysejtű, prokarióta lények, és képesek akkor is felelősen szavazni, ha nem választási krumplival etetik (és/vagy az anális szüzességük migránsban végződő elveszejtésével fenyegetik) őket.
No de itt (mármint a magyar nemzet komolyan vételénél kormányzatilag) még nem tartunk, sőt! E pillanatban széleset legyint az ország arra, hogy a pénze a legtöbbet veszítette az értékéből az EU-tagállamok 450 millió állampolgára közül, és hogy a kiskereskedelmi adatok alapján a legkevesebbet költjük a boltban.
Orbán Balázs kormányzati főideológus ugyan a megtakarításokkal magyarázza a jelenséget, de mi, akik a földön élünk, inkább a drágulást okolnánk érte.
A pénzünk romlását. Mert a kormány tökölését-töketlenségét (mikor melyiket) a piac szigorúan beárazza (áll, mint a cövek, ja). Még néhány hónap vidám ködszurkálás Brüsszellel, még egy szekérderék kínai hitel ismeretlen fizetési feltételekkel, és csak-csak elkezdi zavarni majd a magyarokat, hogy kilóg a sejhajuk a nadrágból. Addig azonban feni a fogát a nemzet a csigazabáló liberók olimpiai záróeseményére. Komolyabb fogadóirodák nem kis tétet tennének arra, hogy Orbánék imádkoznak egy jó kis élőben közvetített blaszfémiáért és/vagy az interszexualitás újabb sporttudományi összefüggéseiért. Akkor ugyanis az üldözött keresztények nemzetközi összezárásának fémes csörömpölése közben senki sem hallaná a forint zuhanását, a magyar életszínvonal szabadesését és a nagymagyar remények tompa huppanását a szikkadt rónaságon.
