Alkalmasint egyszerűbben is küzdhetnénk a mélyszegénység ellen. A nincstelen tömegek most voltaképp a felmelegedés elleni küzdelmen keresnek. Ezt senki sem jelezte előre. Pedig volt itt minden: az elmúlt 14 évben (na, vajon kik által?) szétbarmolt szemétipar úgymond megmentésére lezsírozott, 35 éves koncesszió a Molnak, a NER-közeli olajcég érzelmes fogadkozásai, hogy ők márpedig a hulladékhoz is értenek, csillivilli tervek a (szédítően) körforgásos gazdaságról és hipermodern palackvisszaváltógép, médiasztárral.
Közben azért felszínre kerültek az ellentétek is a hulladékbizniszre alapított Mohu Mol és a fémkereskedők, az élelmiszerüzletek vagy épp az italgyártók között. Természetesen mindenki a másikra mutogatott, bizonyítván, hogy a mohusok tényleg törik az utat a hazai érdekek dzsungelében. Majd eljött a július 1-i határidő, amikortól az üzleteket ellepték az – ital árát 50 forinttal emelő, de ugyanennyiért vissza is váltható - palackok. Amire az aluljárókból, padokról, melegedőkből, kapualjakból, vagy épp rozoga lakhelyeikről nincstelenek tömegei kerekedtek fel, és kezdték el zsákszámra hordani a sokak által változatlanul eldobált palackokat az élelmiszerboltok visszaváltóiba.
Jó reggelt kívánok, üdvözlet Magyarországon! – mondhatnánk az igénybevételtől láthatólag megzavarodó, gigakorszerű és ultradrága visszaváltógépnek, amin üdvözlőfelirat helyett valami rejtélyes kód fut a Mátrixból, ha nem valami angol vagy portugál szöveg, míg káromkodva meg nem jelenik egy bolti alkalmazott, hogy aznap sokadszorra is kibányássza a gépből és hátracipelje az addig összegyűlt palackokat, remélve, hogy nem esik át az automata körül sorakozó, vissza nem váltható-váltott példányokon.
Ezek után kevéssé csodálkozom, hogy a Szigeten nem sikerült megoldani a visszaváltást. (Igaz, ettől még az ott eldobált palackok is feldolgozóba kerülnek.)
Én értem, hogy még így is minden palackot az erdőtől vagy a lerakótól mentünk meg. De biztos, hogy az indulást nem lehetne sokkal jobban átgondolni?