A japán jegybank kamatemelése kirántotta a spekulánsok lába alól a nulla százalékos hiteleket, amelyekből más befektetéseket finanszíroztak – ez a lépés és a vártnál némileg rosszabb amerikai foglalkoztatási adatok az elmúlt napokban komoly eladási hullámot indítottak el a tőzsdéken. A pánik elérte Európát, a feltörekvő piacokat, a forint árfolyamát. Megint bebizonyosodott, hogy a világgazdaságban minden sok minden mással összefügg. A mondás szerint, ha Amerika tüsszent, akkor Európa megfázik. Ilyenkor a magyar gazdaságról jobb nem beszélni!
A hét eleji tőzsdeválság (talán) lecsengőben van, kedden átmenetileg megnyugodni látszottak a piacok, de hogy minden a legnagyobb rendben lenne - ezt nem lehet kijelenteni. Kockázat van bőven.
A világgazdaság törékeny, a kínai gazdaság már nem a régi, átalakulóban van, Európa gyengélkedik nem igazán találja a kiutat. Eddig az USA gazdasága húzta az igát, ám itt is tapinthatóak a gazdasági kockázatok. Még mindig mumus az infláció, nem mellesleg itt egy elnökválasztás is. Ezen túl a világ tele van regionális feszültségekkel, ott van Ukrajna, Közel-Kelet, de lassan idesorolhatjuk a Kína regionális törekvésit is. Ez a környezet a nyersanyag-, az olaj- és a pénzpiacokat bizonytalanságban tartja. Mindenki résen van, tart valamitől.
Látszólag semmi közünk a japán jegybank kamatemeléséhez és az amerikai munkaerőpiaci adatokhoz, mégis megcsapta a pánik fuvallata a forint árfolyamát is. Most még megúsztuk, de lehet, hogy a következő alkalommal már nem leszünk ilyen szerencsések. Ezért lenne fontos végre rendezni közös dolgainkat, a magyar gazdaság versenyképességét helyreállítani, a sok potyautas ingyenélőt elzavarni, az uniós ingyenpénzeket a gazdasági növekedés, a jólét szolgálatába állítani. Ez lenne a kormány feladata. Ha Orbánéknak nem megy, akkor végre mással.
De félő, hogy nincs további két elpocsékolható éve a magyaroknak. A következő válság hamarabb lecsaphat.
És akkor itt állunk majd a viharban egy száll szuverenitásban.