Örvendetesen nő az idősek száma Magyarországon. Jelenleg az ország népességének 20,82 százalékát a 65 éven felüli korosztály adja. (Ez valamivel több, mint kétmillió embert jelent.) Ugyanakkor gyakran felmerül a kérdés, hogy az idősek „terhet vagy erőforrást” jelentenek-e a társadalom számára.
Sok-sok területről hozhatnánk példát arra, hogy a ma is közöttünk élő idősebb korcsoport az elődei által is örökségül hagyott nyelvi, kulturális hagyományokat, történelmi ismereteket, környezeti értékeket, szakmai mesterfogásokat és társas kapcsolatokat eredményesen megőrizte, dokumentálta, és azokat ma is óvja és ápolja. Gondoljunk itt elsősorban az egy 2020-as kormányrendeletnek megfelelően létrejött, az önkormányzatok mellett működő települési, vármegyei és nemzeti értéktárakban felsorolt közel ezer büszkeségünkre. A dokumentumokban felsorolt, a térségre jellemző hagyományokat, termékeket, eseményeket, mesterfogásokat, a használati, szakrális és dísztárgyak mindegyikét a most megöregedő és az őket megelőző korosztály értékőrző és értékközvetítő aktivitásának köszönhetjük. A később érkező, ma még „aktív” generációk számára hazánkat a mai nyugdíjasok - a fentiek alapján tényszerűen is igazolható módon - értékesebbé, szebbé, gazdagabbá és élhetőbbé tették.
Az, hogy a mostanra megöregedett korcsoport az életszakaszának „aktív” időszakában jelentősen hozzájárult az ország gazdagodásához, gyarapodásához is, könnyen belátható. Statisztikai adatokból tudhatjuk, hogy a ma már nyugdíjban lévő korosztály (azaz az 1958-ban vagy régebben születettek, illetve azok, akik éltek a „nők 40” lehetőséggel) átlagos munkában töltött időszaka 38 évet tett ki. Tehát esetükben a statisztikai átlag szerint 1986-tól 2023-ig tartott az „aktív”, „a nagybetűs élet” szakasza. Ha a munkaerőpiacon való megjelenésük évében az ország akkori GDP-értékét 100 egységnek tekintjük, 38 évvel később, azaz 2023-ra a generáció által növelt érték már 237 egységre emelkedett. Ez jól mutatja, hogy a nyugdíjba vonuló generáció erőforrás volt.
Számtalan egyéb szempontot is megvizsgálva egyértelműen látszik, hogy a most nyugdíjba vonulók komoly értékkel gyarapították az országot. Az évente ismétlődő idősek világnapja alkalmából elhangzó ünnepi beszédekben többször visszatérő lózungoknak és kliséknek - miszerint „felépítették, megóvták, széppé tették országunkat” - ténylegesen is van valóságalapjuk. Arról nem is beszélve, hogy a munkavállalók és a munkaadók - a mindenkor hatályos előírásoknak megfelelően - befizették a költségvetésnek a nyugdíjcélú közterheiket, és összességében nagy valószínűséggel többet utaltak 38 év alatt, mint amennyit a kor-betöltött öregségi nyugdíjjogosultak a költségvetésből nyugdíjasként megkapnak - legalábbis a 16 év alatt, ami statisztikailag kinéz nekik.
A fentiekben többször használt „aktív” és „volt” kifejezéssel ugyanakkor egy közkeletűen elterjedt, de téves és valótlan álláspontot szeretnénk a figyelem fókuszába állítani. A valóság az, hogy a mai nyugdíjasok jelentős hányada napjainkban is aktív, és ők értékteremtő tevékenységükkel érzékelhetően hozzájárulnak az ország felosztható javainak bővüléséhez.
Társadalmunk családi, szociális és kulturális kapcsolatrendszerének egészséges szövete nem nélkülözheti az önkéntes és a nem fizető - olykor háztartási - munkákat. A legfrissebb statisztikai adatokból is tudhatjuk, hogy az idősek többsége jelenleg is részt vesz az ellenszolgáltatás, fizetés nélküli, társadalmilag hasznos értékteremtő tevékenységben. A közzétett ismertetőkben olvashatjuk, hogy Magyarországon az önkéntes munka becsült értéke évente meghaladja a 651 milliárd forintot. (KSH: önkéntes munka) Természetesen az említett összeghez a 65-74 év közötti korosztály is jelentős mértékben hozzájárul.
Utalnánk itt egyrészt a szűkebb-tágabb családnak az életkora, egészségi állapota vagy szociális kapcsolati igénye miatt szükségessé váló gondozására, amelyben az idősek is oroszlánrészt vállalnak. Említhetnénk még a civil alakulatok által szervezett, társadalmilag hasznos eseményeken való önkéntes részvételt is (például hagyományőrző, környezetvédő, szociális, korrepetáló stb. akciók). Hivatkozhatnánk továbbá az állami intézmények feladatkörébe tartozó eseményeken kifejtett aktív felelősségvállalásra (ilyen munkát végeznek egyebek mellett a bírósági ülnökök, választási szervek delegált résztvevői vagy az állami megemlékezések önkéntes segítői).
A „láthatatlan munka” mellett a 65 év feletti korosztály nagy része aktív szereplője a munkaerőpiaci szférának is. Közfinanszírozott nyugdíjuk mellett többféle formális és informális szervezeti keretben szerzett keresettel egészítik ki a jövedelmüket. Az egyik jól körülhatárolható csoportba tartoznak azok, akik olyan tevékenységet végeztek, vagy olyan forrásból jutottak jövedelemhez, hogy utána közterhet kellett fizetniük. Közel negyedmillióan voltak azon 65 éven felüliek, akiknek 2022-ben éves szja bevallási kötelezettségük keletkezett. (A NAV nyilvántartása szerint 247,8 ezer fő.) Még közelebb kerülhetünk a nyugdíj mellett munkát vállalók tényleges számához, ha a KSH erre vonatkozó adatait is megvizsgáljuk. Némi tájékoztatást adhat az a nyilvánosságra került szám, amely a „korcsoportonkénti gazdaságilag aktívak” százalékos arányát mutatja. A felmérések szerint az 65-69 közötti korcsoport 15,1 százaléka, a 70-74 közöttiek 7,6 százaléka megjelenik a munkaerőpiacon.
Az itt hivatkozott adatok alapján állíthatjuk, hogy félmillió 65 éven felüli személy munkavállalással egészíti ki a nyugdíját. Idekívánkozik az a megjegyzés is, hogy ez a foglalkoztatási arány semmivel sem tér el a múltbeliektől. A szakirodalomban fellelhető adatok alapján 1962-ben, 1984-ben szintén húsz százalék körül volt a nyugdíj mellett dolgozók százalékos aránya.
Arról ugyanakkor nincs statisztikai adatunk, hogy a 617 ezer egyéni és az 528 ezer társas vállalkozásban hány nyugdíjas tevékenykedik, és értékteremtő munkájának ellenértékét milyen költségáron veszi ki (például: költségtérítésként, természetbeli juttatásként, osztalékként stb.) A gazdasági környezetünkben kialakult közteherviselési morált ismerve bizton állíthatjuk, hogy a vállalkozási szférában mintegy 300 ezer nyugdíjas tulajdonosként vagy alkalmazottként végez értékteremtő munkát.
Napjainkban a nyugdíjasok közül összességében mintegy 800 ezren vállalnak önkéntes munkát és/vagy kereső tevékenységet. Vannak, akik szociális kényszerből, mások társas kapcsolataik fenntartása érdekében, megint mások pedig abból az igényből kiindulva, hogy a munkatapasztalatukat továbbadhassák a fiatalabb korosztálynak.
A szerző nyugdíjelemző.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.