"Életeket mentett meg" az a "nehéz" döntés, hogy szabadon engedtek egy gyilkosságért elítélt FSZB-ügynököt – mondta az újságíróknak Olaf Scholz német kancellár csütörtökön este Köln repülőterén, ahol az Oroszországból szabaduló volt foglyokat várták, akik a nagy orosz-nyugati fogolycsere részeként érkeztek Németországba.
"Senki sem vette félvállról a döntést, hogy egy életfogytiglani börtönbüntetésre elítélt gyilkost néhány év után elengedjenek" – hangsúlyozta a kancellár. Scholz annak kapcsán nyilatkozott, hogy a hét országból származó összességében 26 személyt (24 felnőtt és 2 gyerek) érintő történelmi fogolycsere kulcsa Vagyim Kraszikov egykori csecsen parancsnok volt, aki az orosz titkosszolgálat, az FSZB megbízásából a berlini állatkertben 2019-ben lelőtte a Németországban menedékjogot kérő, grúz Szelimhan Csangosvilit. Utóbbit Moszkva terrorizmussal vádolta. A Németországban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Kraszikovról sejteni lehetett, hogy az FSZB tisztje – ezt tegnap hivatalosan is elismerte a Kreml – azt viszont még hírszerzői berkekben sem tudták, hogy személye mennyire fontos Vlagyimir Putyin elnöknek.
A The New York Times, a BBC és a The Moscow Times belső forrásokra épülő információk alapján számoltak be a hidegháború óta a legnagyobb orosz-nyugati fogolycserének számító csütörtöki ügyelt hátteréről. Eszerint már 2022-ben kezdődtek az amerikai-orosz tárgyalások. Azév decemberében Washington a kétszeres aranyérmes kosárlabdázót, Brittney Grinert Viktor Bout orosz fegyverkereskedőre cserélte. Egyértelművé vált, hogy Bout nem eléggé értékes Moszkva számára, a még 2018-ban letartóztatott és azóta orosz börtönben lévő amerikai volt tengerészgyalogost, Paul Whelant nem sikerült kiszabadítani.
2022 decemberében bukott le Szlovéniában az argentin házaspárálca alatt kémkedő két orosz ügynök, 2023. januárban őket is felajánlották cserébe Whelanért, de ezt is elutasította a Kreml.
Evan Gerschkovich amerikai újságíró letartóztatása 2023 áprilisában új helyzetet teremtett, az amerikai kormányzat mindent megmozgatott kiszabadítására. Széleskörű, több országot bevonó diplomáciai egyeztetések kezdődtek, a legmagasabb politikai szintek bevonásával.
Arról maga Jake Sullivan, Joe Biden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója beszélt nyilvánosan az újságíróknak, hogy Washington számára is csak idővel vált világossá, hogy a fogolycsere kulcsa Kraszikov. A The New York Times beszámolója szerint az egyeztetések két washingtoni koordinátorát segítette Hriszto Grozev oknyomozó újságíró, a Bellingcat munkatársa. Így derült fény arra, hogy Kraszikov nem egy „egyszerű” orosz ügynök, hanem egy Putyinhoz közel álló személy, az elnök egyik barátja. Putyin először idén februárban a Tucker Carlsonnak adott hosszú interjúban beszélt arról, hogy szeretné visszaszerezni a Németországban bebörtönzött ügynököt.
Berlin megkerülhetetlenné vált a fogolycserében, bevonása azonban nem volt egyszerű. Whelanért az amerikaiak már korábban is kérték Kraszikov kiadatását, de azt határozottan elutasította a német kormányzat. Nem véletlenül – a bérgyilkos szabadon bocsátása jelentős politikai kockázatot hordozott magában Olaf Scholz kormánya számára. Annalena Baerbock külügyminiszter még akkor is ódzkodott az ügylettől, amikor Alekszej Navalnij neve is felmerült potenciális csereként. A német diplomácia vezetője attól tartott, hogy az életfogytiglanra ítélt orosz ügynök szabadon engedése csak további, „túszejtéseket” eredményezne.
Az amerikai túsztárgyalók Roman Abramovics milliárdos bevonásával ajánlották fel, hogy Kraszikovot szabadon engedik Navalnij, Gercshkovich és Whelanért cserében, majd maguk is – beleértve Abramovicsot is – meglepődtek, hogy Putyin legismertebb ellenfelét is hajlandó elengedni a bérgyilkos ügynökért. Navalnij kiszabadítását „erkölcsi kötelességnek” tekintette Berlin, de a jóváhagyáshoz így is Joe Biden elnöknek személyesen kellett rábírnia Olaf Scholz kancellárt.
Navalnij halála egy majdnem teljesen tető alá hozott fogolycserét húzott keresztbe. Berlin és a német kormányzatra való erkölcsi nyomás fenntartásaként került fel a fogolycsere listára az amerikai zöldkártyával rendelkező orosz-brit állampolgárságú Vlagyimir Kara-Murza, aki Navalnij után a legismertebb orosz ellenzéki vezető, és más neves orosz, nem kettős állampolgárságú emberi jogi aktivisták. Moszkva is emelte e tétet, növelte a nyomást Berlinre: Belaruszban meglepő gyorsasággal halálra ítélték Rico Krieger német katonaorvost, akit néhány nap múlva, közvetlenül a fogolycsere előtt, elnöki kegyelemben részesített Alekszandr Lukasenko elnök. Hogy nem véletlen összefüggésről van szó, bizonyítja, hogy a fogolycsere után Putyin személyesen köszönte meg fehérorosz kollégájának „jóindulatú gesztusát”, amellyel hozzájárult a csere sikeréhez.
Az Európai Unió külügyi főképviselője, Josep Borrel tegnap üdvözölte a történelmi fogolycserét, az "igazságtalanul üldözött" foglyok szabadon bocsátását, ugyanakkor valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását követelte Moszkvától.
Az Amnesty International (AI) emberi jogi szervezet és Kraszikov áldozatának családja bírálták az Oroszországgal kötött „keserű ízű” fogolycserét. A szervezet német fiókja közleményben jelentette be, hogy az életfogytiglanra ítélt orosz bérgyilkos ügynök szabadon engedése "lépés az igazságügyi büntetlenség kiterjesztése felé". A közlemény emlékeztet, hogy egy gyilkost és más, „tisztességes eljárásban elítélt bűnözőket engedtek szabadon olyan emberekért cserébe, akik csupán a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat gyakorolták".
Mások viszont épp azt ünneplik, hogy gyakorlatilag ártatlan embereket sikerült így kimenekíteni a Putyin-rezsim börtöneiből, s ezzel vélhetően életüket is megmentették, megelőzték, hogy Navalnij sorsára jussanak.
