Bejárta a magyar sajtót Magyar Péter vagyonbevallása. Kiderült, hogy az immár politikusként létező Tisza- párti elnök, előző életében nagyon szépen keresett. Volt vagy ötféle állása, amelyek a havi párszázezer forinttól a milliókig hoztak neki jövedelmet. Néhányan tárgyszerűen leírták az összegeket, mások minősítgették a szép summát, és volt olyan orgánum, amely mély felháborodással számolt be Magyar magas keresetéről. Ez utóbbi, természetesen a kormánypárti sajtó volt; elérkezettnek érezték a pillanatot, hogy megint üssenek Magyaron egy jó nagyot.
Tegyük hozzá: maga a tény, hogy a NER-világában valaki ennyi állást tölt be jogos bírálatokat vált ki, és talán az a megfogalmazás is pontos, hogy Magyar Péter könnyen jutott hozzá milliókhoz.
De vajon jogos-e a kritika azok részéről, akik ennek az egész rendszernek a haszonélvezői? Jogos-e azok részéről, akik a legnagyobb természetességgel ültették be Magyart ezekbe a zsíros állásokba, kizárólag azért, mert közel voltak - vannak - a tűzhöz. Mind a korábbi feleség, Varga Judit, mind pedig Kocsis Máté Fidesz frakcióvezető szíves közléséből tudjuk, hogy a jól fizető helyeket kizárólag annak köszönhette hősünk, hogy Fidesz-potentát volt a felesége. És noha Kocsis, utóbb szerette volna visszavonni állítását, Varga Judit ezt azóta sem tette meg, ám ha meg is tette volna, pontosan tudjuk, hogy az úgy történt, ahogy korábban mondta. Mert ott, a NER világában ez a normális.
Az viszont már a magyar közélet sajátossága, hogy az ilyesminek, nálunk, semmiféle következménye nincs. Sőt, azt kell normálisnak elfogadnunk, hogy mindazok, akikkel politikailag szembefordult Magyar Péter most fel vannak háborodva, mintha nem tudnák, hogy a rezsim haszonélvezői valamennyien hasonló helyzetben vannak.
Pedig most mélyen hallgatniuk kellene, nehogy kiderüljön, hány családtag, férj, feleség, gyerek jut hasonló apanázshoz, hányan vannak, akik ily könnyen jutnak állami pénzekhez.
Mert a költségvetés zsákja kibírja; olyan mélyen nyúlnak bele, amennyire csak akarnak. A Magyar Nemzet most azt írja, Magyar Péter többet keresett, mint a miniszterelnök, és írja ezt egy olyan napon, amikor éppen azt olvashatjuk: újra megemelték Orbán Viktor és a miniszterek fizetését. De ez legalább kiderül, nem titkolható el, ám a potyautasok pénze – és Magyar is nyilván az volt - keresetéről nincsenek információink.
Ne mi kapjuk a legtöbbet, mondta egykoron Orbán, még azokban az időkben, amikor erre egy picit odafigyelt. Már akkor sem zavarta, hogy dézsmálják az állami vagyont, legfeljebb némi szerénységre intett. Mostanra ez a szerénység a messzi távolba tűnt, itt mindenki azon dolgozik, ott a hatalomban és annak környékén, hogy a lehető legtöbbet emelje ki a közösből. A jobboldal előszeretettel ír guruló dollárokról, miközben súlyos forintokat emel ki a mi kasszánkból. A dollárok, vélem, eleve nagy hazugság, a forintok meg maga a valóság. Íme, Magyar bevallásából látjuk, mennyire az pedig ő csak a kisebb halak közé tartozott az állami pénztengerben úszkálók között. Ráadásul ő már kimászott ebből a tengerből, mégis az ő szájába akarnak horgot akasztani.