Azt állította Orbán Viktor (egy hete Tusnádfürdőn), hogy „megjelent az agresszív törpe, mint új embertípus”. Mint mondta, „Nyugaton már nem vágynak sem nagy eszményekre, sem közös, nagy, lelkesítő célokra (…) és ma ezért érezzük minden mozdulatban a nyugat-európaiakkal való beszélgetésekben a nagyság helyett a nagyképűséget. Bekövetkezett az a helyzet, amit ürességnek nevezhetünk, és a feleslegesség érzése, ami ezzel együtt jár, agresszivitást szül.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az utóbbi évek meghatározó nyugati politikusait nézve nem látni nyomát az agresszív törpéknek. Trump ugyan rendkívül agresszív, de nem törpe, Merkel asszony egyáltalán nem volt agresszív, és semmiképpen sem törpe, Macron sem nevezhető agresszívnak, legföljebb impulzívnak, ellenfele Le Pen pedig lehet ugyan agresszív, de biztos nem törpe. Ha valakire érvényes lehet ez a definíció, az nem Nyugaton van. Vagy akár ott is lehetne, de agresszívan és provokatívan nem akar a Nyugathoz tartozni. Otthon érzi jól magát.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy a nemzetállam nem a 19. században kifejlődött jelenség, ugyanis „a nemzetállamoknak van biblikus alapja, a teremtés rendjéhez tartozik, hiszen azt olvassuk az Írásban, hogy nemcsak a személyek, hanem a nemzetek is meg lesznek ítélve a végítéletkor”.
Ezzel szemben a tény az, hogy népekként lesznek megítélve – írja Máté Evangéliuma – és nem nemzetekként. Ezt a fogalmat akkoriban nem ismerték, de újkori prófétánk még ezt is jobban tudja.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (szintén Tusványoson), hogy az úgynevezett magyar nagystratégia a konnektivitás, vagyis hogy „nem engedjük magunkat bezárni a most kialakuló két fél-világgazdaság egyikébe sem. Nem szállunk be a blokkosodásba” – közölte Orbán.
Ezzel szemben a tény az, hogy benne vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Ha a nyugati világ úgy dönt, hogy nemcsak Oroszországgal, hanem Kínával is jelentősen korlátozza a gazdasági kapcsolatokat, akkor az Európai Unió (és a NATO) tagjaként Magyarország nem szegheti meg a közös szabályokat. Lehet ezt kifogásolni, lehet ez ellen érvelni, de kiszállni belőle nem lehet, legföljebb a Senki Földje állomáson. Remélem, nem ez a „nagystratégia”.
Azt állította Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke (a Nemzeti Sportnak a párizsi magyar nagykövetségen), hogy „a szervezés, és az egész, ami mögötte van, kérem, ne bántsanak meg érte: százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszínekben is.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ezt nem tudjuk. Az is lehet, hogy ezerszer jobbat. Ami biztos, csupán annyi, hogy jobb helyszínekre, jobb szállásokra, jobb megközelítésre, jobb transzportra jóval többet kell költeni, euró milliárdokban mérhetően. De persze elképzelhető, hogy Magyarországnak százszor több erre fordítható pénze lenne, mint Párizsnak. Ja, és még valami: ahhoz, hogy tudhassuk, százszor vagy ezerszer jobb olimpiát tudnánk-e csinálni, meg kellett volna rendezni nálunk egy budapesti népszavazást. Még azt se merték… De Gyulay Zsoltot nem bántanánk meg érte.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.