A külpolitika szerepe felértékelődött a kormány számára, miniszterelnökünk tusnádfürdői víziója is erről szólt. Egy jövendölésnek azonban akkor van értelme, ha nem azt a célt szolgálja, hogy az égbekiáltó külpolitikai lépéseket, a szövetségesek hátba szúrásának politikáját próbálja magyarázni. Kissé mintha ismételné magát a történelem, hiszen évtizedekkel korábban a hatalmon lévők szintén azt ismételgették, ők tudják, mi a jó a népnek, úgyhogy mindenki maradjon csendben.
Orbán Viktor stratégiájának hitelességét megkérdőjelezi, hogy hamis külpolitikai állításokból indult ki. A kék bogyó és piros bogyó elméletével eleve saját bélemissziójának értelmét cáfolta meg, hiszen elismerte azt, a realitás a háború és nem a béke.
Megdöbbentő módon is állította, „lassan mindenki Oroszországot támogatja” a háborúban. Pedig még Kína sem engedi meg magának azt, hogy nyíltan segítse Moszkvát. Irán történelméből kiindulva meglepőnek nevezte, hogy a perzsa állam Oroszországot támogatja a háborúban. Ha Iránnak az 1978-as iszlám forradalom előtti történelmét vesszük alapul, akkor ez tényleg váratlan, de utóbbi négy és fél évtizedének politikáját figyelembe véve finoman szólva sem az. A Szovjetunió volt az első állam, amely 1979 februárjában elismerte az Iszlám Köztársaságot. 1989-ben aztán Teherán komoly fegyverüzletet kötött Moszkvával. Ahogy egyre rosszabbá vált Irán és az Egyesült Államok viszonya, úgy került a perzsa állam mind közelebb Oroszországhoz. A szíriai polgárháború 2011-es kitörése után még erősebb szövetségesekké váltak, együttesen segítették Bassár el-Aszad rezsimjét, így a legkevésbé sem meglepő, hogy Irán harci drónokat ad el Oroszországnak az ukrajnai háború során.
A kormányfő azt is állította, India szintén „az oroszok mellett van”. Meglepő egy uniós miniszterelnöktől, hogy ilyen dezinformációt terjeszt. India hagyományosan a Kelet és a Nyugat között határozza meg magát. A hidegháború idején az el nem kötelezett országok mozgalmához csatlakozott. Bár 2000-ben stratégiai partnerségről állapodott meg Moszkva és Újdelhi, India ezután sem akart nyíltan elkötelezni magát Oroszország mellett. Moszkva szövetségére elsősorban azért volt szüksége, hogy ellensúlyozza Kína befolyását. Az Ukrajna elleni orosz agresszió után valóban nőtt a két ország közötti kereskedelem összértéke, de nem azért, mert India Moszkva mellé állt volna, hanem mert az Oroszországgal elleni szankciók miatt kedvezményes áron vásárolt kőolajat és műtrágyát az oroszoktól.
Oroszország új, a háború után született külpolitikai koncepciója ugyan a kapcsolatok elmélyítését célozza Indiával, de Újdelhi ezt nem akarja elsietni. Az indiai gazdaság gyors növekedése miatt az ázsiai ország cégei iránt mind nagyobb érdeklődést mutat az Egyesült Államok. Washington számára azért is fontos stratégiai partner India, mert az utóbbi évtizedben jelentősen romlott az USA és Pakisztán viszonya.
Mint tudjuk, a kormányfő előre lát olyanokat, amiket mi nem. Ám kissé aggasztó, hogy olyan víziónak kellene hitelt adnunk, amelynek az alapállításai is tévesek.