A „Riporter kerestetik” felfedezettje, a mindig felkészült, ötletelő történetzsák már gyerekként is iskolarádiózó, intelligens csibész. Csibészség kellett ahhoz, hogy a hazánkban nyaraló kubai pártvezért, Fidel Castrót a hajnali pingpongmeccs ígéretével lépre csalja, hogy riportot készítsen a húszéves kölyök. Intelligencia és olvasottság kellett ahhoz, hogy Salvador Allendéhez, a később katonai puccsal megdöntött chilei elnökhöz bejusson, meglágyítva sajtófőnöke szívét a világhírű Nobel-díjas kolumbiai író, Garcia Márquez kultregénye, a „Száz év magány” első mondatát spanyolul felmondva. Mindkét erényre szükség volt, hogy Allendétől azt kérdezze – nagyjából félévvel a katonai puccs előtt –, hogy a chilei címer jelmondatából: „Ésszel vagy erővel” most éppen merre tart a történet.
Szóval ez a spanyol-történelem szakos udvarias vagány, aki végzős egyetemistaként tévés lesz, aki jár Kubában, aki mindent (is) olvas, aki felkészül és (majdnem) mindenre pontosan emlékszik, aki ontja az érdekesebbnél érdekesebb történeteket – mert mindenkire odafigyel –, az eszének, az arányérzékének és e kettő alapján a szerencséjének köszönheti, hogy jó időben legyen jó helyen. Hogy bejusson a valahai királyi tévé talán legintelligensebb műsorába, A Hét szerkesztőségébe és legyen annak egyik alapítója, hogy a két napon, azaz 48 órán át tartó Hétvége című műsort elindítsa, hogy első műsorigazgatója legyen a királyi tévé megkettőzésével a „resztliből” létrehozott TV2-nek, elindíthassa a rendszerváltást előkészítő kultikus műsort, az általa kitalált „cipzáras” Napzártát, amelyben felvonult – igaz csak késő este – a magyar értelmiség, a magyar ellenzék színe-java és a közönség még a sörről is elfelejtkezve figyelte a bátor beszélgetéseket. Azt, hogy nem kispályás, a New York-i Columbia Egyetemen is elismerték, ahol műsorkészítést tanított. Olyan neves riporter, mint Peter Jennings, az egyik leghíresebb amerikai hírműsor, az ABC World News Tonight vezetője a barátja, Richard Holbrooke amerikai diplomata pedig a beszélgetőpartnere lett. Kapcsolatteremtő alkata győzte meg – esetleges fenntartásaik ellenére – a kubai külügy- és belügyminisztérium fedett és nyílt munkatársait, hogy rávegyék az agg forradalmárokat – a nagybeteg Fidel Castrót és öccsét Rault, aki Fidelt az elnöki székben követte –, hogy ettől a rendhagyó, a spanyol kultúrát imádó, hazájában a határokat megfontolt merészséggel feszegető vagánytól, mint Magyarország Kubába akkreditált nagykövetétől átvegyék a megbízólevelét.
Itthon azért esett rá a választás, mert azt várták, hogy Castro halála után Kubában is lesz rendszerváltás és ő mindenkit ismer, vagy ismerni fog. Az idős kubai forradalmárok azért, mert ő már a rendszerváltás előtt tudta, mi a pingpong-diplomácia. Kapcsolatai végtelenek és sokrétegűek: Karikó Katalin – még a Nobel-díj előttről –, vagy Korda György, akivel nem énekel, csak pókert közvetítenek együtt.
Bár a pókerben más a szabály, azért húzz lapot a nyolcvanra, érj el legalább százig János!
