„Pisálj be, de ne dugd ki a fejed!” – így pirítottak a zöldfülű utánpótlásra a kelet-ukrajnai frontvonal öregebb bakái. Razsó Zoltán meséli ezt, hogy megértsük, miféle idegrendszeri változás segíthet a túlélésben a háború nullpontján: a tűzvonalban. Ha ugyan segíthet bármi. Jobban tudni, mi az, ami holtbiztos könnyelműség: külszíni vizelést kockáztatni kamikazedrón-támadás idején.
A beregszászi férfi 27 hónap után, gerincműtét miatt szerelt le. Úgy érkezik meg az ukrán zászlós dzsippel, terepszínekben és vagy ötven katonai felvarróval az autó belterében, mintha most jönne a frontról. Az ungvári Ladányi Zsolt szintén önkéntesként harcolt több mint egy évig. Nem tudna a gyerekei szemébe nézni, ha nem így tett volna.
Vágatlan videóinterjúban mesélnek az ezer kilométerről felfoghatatlan abszurditásnak tetsző háborúról, amivel Putyin a 101. és a 68. Kárpátaljai Sárkányok területvédelmi zászlóalj és a munkácsi 128. hegyivadászdandár és a 73-as beregszászi zászlóalj ukrán–magyar katonáit is kihívta maga ellen.
Razsó Zoltán és az ungvári Ladányi Zsolt a haza és a család védelmének kötelességéről, az önkéntességről és a túlélésről mesél. Bár mindketten leszereltek, a háború még sokáig velük lesz. Nemcsak a valóságban, de a rémálmaikban is.
