Nem tudom, a nagyjából 40 éves Paksi Atomerőműnek megvan-e még a garancialevele. Kitúrható-e valahonnan a sublót aljáról a talán már kissé rojtos, szovjet-magyar, vörös csillagos, cirill betűs papiros. Mert akkor én most úgy visszavinném. Hogy rossz. Gyári hibás. Melegszik. Pontosabban mindig visszafogják a termelést, hogy ne melegedjen túl. Mert olyankor vissza kell fogni, nincs kecmec.
Tervezési hiba. Nem tudom, ki tervezte, Iván, Szergej vagy Elena, ki az, aki csak parancsra tervezett, aki ott se volt, vagy épp kik voltak azok a kádárista pártfunkcik, akik rábólintottak, mondván, a szovjet mérnök elvtársak jó elvtársak, csak nem raknak ide nekünk valami sz@rt. Ellenben attól tartok, - remélhetőleg természetes – haláluk okán már egyikükkel se tudnánk e témákról elcsevegni.
Párszor volt szerencsém átfutni néhány ilyen tervdokumentációt, és mondhatom, azok rendkívül határozottak és megnyugtatók. Felrobbanni, na azt tuti nem fog, az fix, ide a rozsdás bökőt. A biztonságot például azokkal az ezer, tíz- és százezrekkel jellemzik, ahány évente valószínűsítenek olyan természeti hatást, mondjuk földrengést vagy szökőárat, ami ellen még védett az építmény. Bár meggyőződésem, hogy a hűtés az atomerőmű egyik Achilles-sarka, valahogy sosem ez a központi téma. Jaj, a Dunában mindig lesz víz, sose lesz olyan meleg, hogy ne tudná lehűteni az ország áramának harmadát biztosító erőművet - mondták a mérnökök. Paks 2 mostani tervezésekor is felmerült, hogy legalább oda rakjanak már egy úgynevezett Heller-Forgót, ami bár tudvalévőleg nem forog és nem is túl szép, ellenben igen drága, viszont jól hűt. Megoldjuk anélkül – néz a szemembe A Mérnök úgy, mint aki egyest ad és én, valamiféle rossztanulói ösztönből, csendben le is ülök.
Igen ám, de ez a fránya időjárás, no meg az a szertelen Duna, csak nem úgy viselkedik, ahogy anno a mérnök elvtársak elvárták. Nem hogy ezer vagy tízezer év múlva, de még bőven az erőmű működése alatt melegszik fel annyira, hogy nyaranta, kis vízhozam mellett már nem képes eléggé hűteni a blokkokat. Pontosabban ilyenkor csak a termelés visszafogásával biztosítható, hogy a hűtővíz kibocsátási pontjától számított fél kilométeren túl ne maradjon 30 fok felett a folyó hőmérséklete. Az ilyen termeléscsökkentések viszont nem csak az áramellátásnak, de a reaktoroknak se tesznek jót.
Ám nem Orbánisztánban, nem NER-niában, nem a 10 (9) millió kuruc energetikus országában élnénk, ha ne tudnánk itt is egy bátor huszárvágással kijátszani a fizika porlepte, nyugatias, balos törvényeit. Az energiaügyi tárca által „vitára” bocsátott tervezet szerint ugyanis „néha”, „csak amikor elkerülhetetlen”, „biztonsági okokból”, a miniszter engedélyezhetné, hogy az erőmű mégis melegíthesse 30 fok fölé a Dunát. Nem bonyolították túl: sem a döntés feltételeit, sem azt, hogy fokban, térben és időben meddig főznék a folyami élővilágot, nem szorították holmi keretek közé.
És akkor mi lesz itt, ha Putyin iderak még nekünk még két atomblokkot?
Alighanem semmi: a magyar gógyi azt is megoldja.