A Jaroslaw Kaczynski által fémjelzett Jog és Igazságosság (PiS) 2015-ös hatalomra kerülése után az Ukrajna elleni orosz agresszióig oly sokszor olvashattuk a magyar kormánypárti sajtóban a „lengyel, magyar két jó barát” mondást. A PiS elnöke nem is leplezte, az az álma, hogy Varsóból második Budapest váljon. A két ország kéz a kézben haladt a brüsszeli „ellenszélben”, s időnként olyan cikkek jelentek meg erről a kivételes viszonyról, amelyeket a történelem egy nem éppen vidám időszakában is megirigyeltek volna. 2019 novemberében egyik laptársunk boldogan számolt be arról a „felemelő” élményről, hogy a CÖF civiljei is részt vettek Krakkóban, a függetlenség napján tartott ünnepségen. De emlékezhetünk arra is, amint lelkes lengyelek vettek részt a Fidesz békemenetein.
Miután azonban Oroszország megtámadta Ukrajnát, a barátok egyre többet veszekedtek a háború megítélése miatt: a lengyelek ezután el sem jöttek Orbán nagygyűlésére. A két kormányt már csak az illiberalizmus kötötte össze. Kaczynskyék tavalyi bukása és Orbán Viktor régi ellenfele, Donald Tusk hatalomra kerülése után végképp megváltozott a széljárás. Az a hangnem, ahogyan szombaton Tusnádfürdőn miniszterelnökünk a lengyeleket támadta – azt állította, Varsó a legszemforgatóbb politikát folyatja az EU-ban – azt mutatja, a nagy barátok mostanra a legnagyobb ellenségekké váltak.
Mi motiválhatja Orbánt a Tuskkal szemben érzett ellenszenve mellett? Bár a kormányfő úgy beszélt, mintha ő lenne a világ főideológusa, azzal azért valamennyire talán még tisztában van, hogy Európában is szövetségesre lenne szüksége, Szlovákián kívül is. Azzal, hogy Tuskot támadja, valójában Kaczynski pártjához közeledne, talán azt remélve, hogy a PiS előbb-utóbb meggondolja magát és csatlakozik a Patrióták Európáért képviselőcsoporthoz, amelynek így már száznál több képviselője lenne az EP-ben. A magyar kormányfőnek ezek a törekvései arra utalnak, hogy ő és közvetlen körei is rendre kénytelenek szembesülni azzal: a pökhendi, öntelt kijelentések ellenére a magyar kormány, illetve a Fidesz jelentéktelen tényező Európában.
