Kánikula, szokatlanul magas UV-sugárzás, 40 Celsius-fok körüli hőmérséklet, az éjjel sem hoz enyhülést. Ezen a nyáron szinte kizárólag erről szólnak a mindennapjaink. Át lehet vészelni az átmenetileg az öreg kontinensre tolakodó Szaharát egy klimatizált helyiségben, de az ember előbb-utóbb mégiscsak vágyik ki a természetbe.
Mi lenne ilyenkor jobb megoldás, mint egy hegyvidéki erdőbe húzódni? És ha nincs ilyen a közelben? Próbálkozzunk egy árnyas vízparttal?
Folyó közelében élni ilyenkor valódi áldás, aki még megmártózni is szeret a komótosan hömpölygő habokban, annak meg pláne.
Nagyobb, felkapott szabad strandot válasszunk, ahol úgy érezhetjük magunkat, mint egy turista? Vagy olyan mellett tegyük le a voksunkat, amelyet főként csak helyiek látogatnak? Magyarországon mintegy 250 kijelölt természetes fürdőhely van, nem nagy meglepetés, hogy ezek fele a Balatonnál, de azért még mindig akad máshol is, amiből válogatni lehet.
Visszahúz a szív
Választásunk a dél-alföldi Szentes mellett, a tiszai strandra esett. A Nemzeti Népegészségügyi Központ ítélete szerint a víz minősége jó, zavaróan nagy zsúfoltság szinte soha nincs, bár tény, hogy a hely nincs agyonreklámozva, és az oda vezető utat helyismeret híján nem olyan egyszerű megtalálni. Autóval előbb macskaköves úton zötyögünk, ez később betonlapokból álló felületre vált, a retróhangulat tehát már odafelé megérinti az embert. Az út jobb oldalán ártéri erdő égig érő fákkal, balra takaros vízparti telkek lakókocsikkal, lábakon álló házikókkal. Meredek a part, szoktak azzal viccelődni a helyiek, hogy az ő strandjuk attól is különleges, hogy szinte állva kell napozni. A föveny most kellemes, puha, túl gyakran ugyan nem járunk arra, de nem ilyenre emlékeztünk. Az elkötelezett – így szokták emlegetni magukat – „tiszások” szerint az önkormányzat hordatta rá a homokot, abban, hogy két- vagy háromszáz köbmétert, végül nem tudnak dűlőre jutni.
– Ahogy a szentesiek jó része, én is vízilabdáztam, szóval a medencés strandon és itt nőttem fel, nagyon szép gyerekkori emlékeim vannak. Például a pörkölt. Nagy családi főzések voltak, apám főnökének volt itt nyaralója, egész napokat eltöltöttünk együtt. Hordtuk a meredek partra a vizet, csöpögtetett várat, agyagcsúszdát csináltunk, soha véget nem érő fejelőpartikat tartottunk. Az illatok, amik itt fogadnak, semmi máshoz nem hasonlíthatók. Minden évben hazajövök, a Tisza biztos része a látogatásnak. Ismerősökkel találkozom, azon veszem magam észre, hogy rákapcsolódok a hangulatra – áradozik lelkesen Szabó Ferenc. A középkorú férfi az alföldi városból származott el, ma Svédországban él, és mint meséli, a malmöi nyári klíma, a gazdasági jólét, a kiegyensúlyozott életkörülmények számára semmivel fel nem cserélhető, a szentesi tiszai strand a meredek parttal örök emlék marad.
Tényleg fő majd a fejünk
A természetes fürdőhelyek jelentőségét talán jobban fogjuk becsülni a jövőben, az MCC Klímapolitikai Intézet szerint ugyanis az évszázad végére a mostanihoz hasonló hőhullámok a gyengébb kategóriába fognak tartozni. A tartós hőhullámok az Alföldön 40-50 napig, a nyár öt-hat hónapig is eltarthat majd, a szélsőségesen forró években a 45-46 Celsius-fok feletti értékekkel. Egyre több lesz a tartós száraz időszak, növekedni fog a néhány órán belül lehulló extrém mennyiségű csapadékos napok száma.
Sportlecke bárkinek
– Nézzétek, Petya megy fürödni cipőstől! – int a fejével egy férfi felé egy trécselő társaság egyik tagja. Igen, úgy szokta, cipőben, zoknival, vonják meg a vállukat a többiek, talán nem is értik, mit furcsáll ebben az, aki nem „tiszás”. Petya iszonyatosan jól pingpongozik, igazi mester, dicsérik egyetértésben, a tiszteletteljes leírásból azt szűrjük le, ha a megfontolt mozgású embert hirtelen kiemelnék a szentesi tiszai strand mátrixából, felbomlana a rend. Nem csoda, valóban oda tartozik, 20 éves korában lett elkötelezett partlátogató, tekint vissza később a becenéven emlegetett Sebestyén Péter.
Akit egyszer beszippantott a hangulat, az nem szabadulhat, az élő víznek megvan a varázsa, de a jelek szerint a már érzékletesen leírt fejelőpartik minden férfiban örök nyomot hagytak, ő sem hagyja ki a visszaemlékezéseiből, amikor azt kérdezzük, miért lett belőle is a plázs szerelmese.
Aztán hamar rátér arra a témára, amely a szívének ennél is kedvesebb. Nagyjából tíz éve sikerült a partra pingpongasztalt intézni, azóta talán még nagyobb örömmel jön. – Gyerekkorom óta kedvenc sportom. A versenyből kiöregedtem, de játszani, tanítani szeretek, átnyergeltem ilyen strandpingpongba. Bárkivel játszom, a lényeg, hogy őt szórakoztassa a játék – szakítja meg kedvünkért az ütögetést. Édesanya érkezik a kisfiával, kicsit elkérik az asztalt.
– Tollasozni egyelőre jobban tudok – vallja be a fiúcska, a vízhez is mostanában szoktatják a szülők, de a lelkesedés már jól látszik, ahogy nézzük, pár év, és belőle is elkötelezett „tiszás” lehet. Petya tanácsokat ad a gyereknek, mutatja neki a helyes ütőfogást, türelemmel adja át a tudományát. – Ha van közönség, kicsit rájátszok, hogy élvezzék. Fiatal koromban hetekig megéltem a Balatonnál a tehetségemből: pénzben ütögettünk, szinte mindig nyertem – derül fel az emléktől.
Jobb a szomszédságnál
Alig pár kilométerrel van feljebb a folyón a szomszédos Csongrád tengerpartot idéző fövenye, mellyel kevés tiszai strand veheti fel a versenyt, de a szentesiekkel beszélgetve ilyen szándékuk nekik például nincs is. Sőt, a helyiek kifejezetten élvezik a különbséget. Nincs tömeg, nincs annyira kiépítve, jóval kisebb, ami meg azért nem baj, mert egy nagy strandon szinte elvész az ember. A szentesi meg családias, mindenki ismeri a másikat, ekkora terület pont elég, sorolják az előnyöket.
Csongrádon egymást érik a büfék, néha tényleg olyan érzése van a embernek, mintha a Balatonnál lenne, a szentesiek ahhoz az egyhez ragaszkodnak, amely nekik van.
Vagyis van egy másik is, de az csak hétvégeken nyit ki, pontosítanak.
– Hogy miért jobb ez, mint a csongrádi? Mert szerencsére ilyenkor mindenki ott van – nevet fel a helybeli Pusztai Péter. A víz szerinte isteni, mindig akad pár gyerekkori ismerős, élvezi a csendet, a nyugalmat. Bár szerinte ő messze áll az igazi „őstiszásoktól”, nyáron olyan gyakran jön, amennyire csak teheti, de télen is szívesen leugrik szétnézni. „Ennek akkor is megvan a hangulata, ha egy lélek sincs itt” – sűríti egy mondatba az életérzést.
Tessék választani!
Aki kifejezetten ezen a folyón keresne kikapcsolódási helyszínt, annak a Facebookon A Tisza folyót kedvelők csoportja nevű oldalra posztolt fotók remek ölteteket adhat. A tiszakécskei, a jándi, a tivadari, a tiszadobi, a gergelyiugornyai, és még több tucatnyi másik partszakaszon tényleg mindent meg lehet találni a turistacsalogató infrastruktúrától a természetes nyugalomig.
