Tudtommal kárt nem okozott. Hívei szerint csodás volt, ahogy körberepülte a világot a békéért, viszont az EU kritikáit ők nem értik és kicsinyes kötekedésnek tekintik. Ha az Unió vezetői egy vállvonással intéznék el az egészet, Orbán pár napig pompázna a rivaldafényben, de így félő, hogy a kritikák tűzében sértve érzi magát: „Nem értékelitek, amit tettem? Na, megmutatom én majd nektek...” Remélem, tévedek.
– Te, én szoci maradok a halálomig. Fater is az volt, nagyfater a SZU-ban vészelte át Horthyékat.
– Akkor miért szavazol a Fideszre?
– Szerintem a 13. havi egy szoci lépés, bármit is mondanak.
– És minden más? Látod kikkel barátkozik…
– De szocikkal is! Nemrég volt Oroszban meg Kínában! Nekem meg kell az a pluszpénz.
Két idős férfi a boltban. Egyikük egy brancsban látja Rákosit, Kádárt és Orbánt. (Nem is meglepő. Gyerekkoromban ment az „Egy a jelszó: tartós béke, állj közénk és harcolj érte” dalocska.) Ő csak „együtt ingadozik a Párttal”! Elmondása szerint nem is tudja követni a gazdasági és külpolitikai folyamatokat, de nem is érdekli, csak „legyen meg a 13. havi, amit a Gyurcsány elvett”.
Elgondolkodtató a választójog – van ahol már 16 évesen is szavazhatnak, van ahol csak 21 évesen, és van ahol kötelező a voksolás. Érthető, ne bízzuk 10 évesekre, hogy ki legyen a parlamenti képviselőnk, netán a miniszterelnök, de sok olyan felnőtt is szavaz, aki nem éppen kvalifikált gazdasági és kulturális életünk elemzésére, az intézkedési igények megértésére.
Lefülelt perc egy másik beszélgetésből:
– Hagyjál engem ezzel a dumával! Okos gyerek a Lánczi, bízzuk rá! Ott van neki a Szuveritas Intézet, majd megoldják.
– Az mi?
– Régen Veritas volt a neve, gondolom azért rakták oda a „szu”-t, mert a Szovjetunióra fókuszálnak.
– Lacikám, te mindent tudsz!
Ők kormányunk bázisa. Orbán világ körüli útja jól mutatta a belpolitikai helyzetet. A szakértők boncolhatják, hol tért el az EU álláspontjától, mivel lépte túl pozíciója felhatalmazását, és miket mondott ugyanarról korábban, de a bázisa nincs ennek tudatában.
Az ellenzéknek nagyon össze kellene szedni magát, ha szeretne legalább egy esélyt, hogy nyerjen a 2026-os választáson. Szétforgácsolódva tuti, hogy nem fog sikerülni, de rendületlenül megy az egymásnak beszólás, ami úgy csattan le az irántuk érdeklődök köreiben, hogy „ezek csak cseszegetni tudják egymást”. Nem meglepő, hogy fogy támogatottságuk. A Tisza Párt itt kivétel. Igyekeztem megismerni a programjaikat és nem tudok olyan részletről, ami kizárná az összefogást egy ilyen drámai helyzetben. (Leszámítva a Fidesztől is jobbra álló pártot.) Elég reménytelennek látom a helyzetet, mivel már most, és ’26-ban még inkább óriási lesz a költségvetési hiány, ami összeroppantaná az új, ex-ellenzéki kormányt a választás után. És itt is a 13. havi nyugdíj lesz egy komoly tényező. Egy nagymama mesélte a zöldségesnél, milyen boldoggá tette kisunokáját egy babával. „Vele fekszik este, és mesél is neki. Hála Istennek, épp a születésnapja előtt jött meg a 13. havi” – tette hozzá.
Közben azon is töprengek, hogy mit lehetne tenni, hogy Karsai Dániel és ALS-ben szenvedő társai megfelelő jogokat kapjanak. Továbbá olvasom, hogy Iványi Gábor egyháza – pontosabban: a kb. 20 ezer ellátott és kb. ezer dolgozó – július 16-tól pénz nélkül maradt. Országszerte üzemeltetett kórházakat, hajléktalan menhelyeket, iskolákat – eddig. Orbán bosszúja 2011-ben kezdődött, amikor Iványi figyelmeztette, hogy a fasizmus felé kezd sasszézni. 2017-ben a strasbourgi bíróság jogsértőnek ítélte a kormány intézkedéseit, de ez nem vezetett semmire.
Mi vár ránk még?!
