Hiába, már ez a Barátság se a régi. Mármint az egykoron egész Kelet- és Közép-Európát orosz nyersolajjal ellátó, Druzsba nevű cső. Bár jött ezen már kotontól kezdve szerves klórig minden, idővel a fél kontinens rászokott a keleti „drogra”. Igaz, amikor a moszkvai dealer lerohanta Ukrajnát, az uniós vevők többsége tudott nemet mondani Putyin véres olajára.
Persze nem így Orbán, aki két éve azt bírta hazudni egy berlini előadáson, hogy a magyarok csak ezen az egy csövön kapnak olajat, „elfeledve” az Adriát. Ráadásul az általa leprimitívezett Brüsszel mégis megengedte, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország nyitva tartsa a Druzsbát. Igaz, jövőre a csehek már önként leválnak és a Mol-tulajdonú pozsonyi finomító is ebbe az irányba halad. A hazai átállást ellenben a szokásos, kényszeredett titkolózás övezi. Mindenesetre két spekulánsozás között Orbán különadó formájában gyorsan elvonta a mostanság igen olcsó orosz olajon elérhető, évi több százmilliárdos extraprofitot a Moltól. Amit ugye ő hisztizett ki Brüsszelből.
Szegény ukránok közben azzal a sátáni dilemmával küzdenek, hogy az érte kapott baksisért cserébe még meddig segítsék azt a magyar-orosz olajvircsaftot, aminek bevételéből Putyin csak újabb ukrán kórházakat bombázhat. Bár a jelek szerint eddig bírták, most is félszegek: szerintük „csak” egy orosz céget tiltottak le, a többit nem, és nyugi. A hír kapcsán a legfontosabb szereplő, a Mol „természetesen” hallgat. Elvégre csak úgy beszámolni a helyzetről tényleg nem szakmai kihívás. Így odáig jutottunk, hogy érdemi adatokért Szijjártó Péter sajátos propagandafüzéreit kell áttúrni. Igaz, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató közben a Mandiner nevű pártharsonában NER-ológiai szemszögből bátornak nevezhető támadást intézett a különadók ellen.
Hiába, már ez a barátság se a régi.